Balance

Beharang az egyensúlyvesztésről, az egyensúly Liverpoolos mivoltjáról (arról a kibaszott auráról) és a West Hamről. 

I.fejezet: Az egyensúlyvesztésről

• Ez a tea szörnyű…mondta a Monk szerzetes
• Szörnyű???…kérdezte Jack idegesen
• Igen, rettenetes, nem is kicsit…de van benne valami érdekes
• Érdekes, micsoda?
• Ez a tea rendelkezik minden szükséges hozzávalóval, de hiányzik belőle az egyik legfontosabb…az egyensúly

               /egy Samurai Jack átköltés/

Nagyjából 2019-2020 óta szinte mindig van egy rövidebb-hosszabb időszak a Liverpool életében, amikor eszembe jut ez a gondolat (még akár az is lehet, hogy ezt az idézetet egyszer felhasználtam, fene se emlékszik).

Ez az a pontja a szezonnak, amikor enerváltakká válunk, amikor a Fulham stadionját még a legbohókásabb moderállat se szeretné kikeresni, hogy leírja utána, szerinte nem volt kedve a csapatnak itt játszani. Nagyjából ezzel magyaráztam én a Fulham elleni blamát. Robertson, Dominik és a védelem (-Curtis) 1-0 után úgy elhitték, hogy ez a meccs lefutott, kész, ez is rutinból megvan, Macca bevágta, le lehet fújni, mehetünk igazából haza, pár hét és bajnokok vagyunk.

Eközben a narrátor, aki mindig valamiért Morgan Freeman: De nem mehettek haza és nem is nyertek.

(Igen, jól olvasod Crouch, csak azért is megírtam a Fulham kiharangot, amit akartam)

A Fulham kihasználta azt a körülbelül 10 percet, amikor az aurától feltöltött, hübrisszel teli leghátsó alakzatunk nézett, mint borjú az új kapura, mint Tsubasa kapitány, amikor az ellenfél kapusa kivédte, vagy mint az Aranycsapat Hofi előadásában:

Guszti bácsi, ezek berúgják, hát ne haragudjunk már, vendégségbe, érted, hát ember az ilyen…. /VVD az öltözőben flamandul kérdezi Arne papától ugyanezt/

Nagyon túl volt gondolva a második gólt megelőző szituáció, amikor megye3-ban profin akarod csinálni az egyszerű helyett.  Szóval az emberünk ad egy elbaszott keresztpasszt, amit kivédekezünk, ugyanez a csávó odafejeli az ellenfélnek (és ezt nehéz máshogy magyarázni, nem volt ott ember), majd ez a csávó megy totál a jobb oldalra blokkolni, azzal a feltett szándékkal, hogy javítsa hibáját, végül pedig róla pattant be a laszti a hálóba. Ne nevezzük ezt kérem kidolgozott helyzetnek, itt kb. gólt akartunk kapni.

Ha ezt az embert nem Andy Robertsonnak hívnák, lezavarnád az U21-be szezon végéig. Így, hogy ez a helyzet, tényleg csak bambán állsz, mint a Jürgen Tigris mém.

[Robbo a hibájától függetlenül egy kurvajó tavaszt tol, megtartanám és hoznék mellé valakit (Miguel Gutiérez fogja nálam felváltani az űrt, amit Darwin papa eddig betöltött)]

Fontos volt, hogy ezt kiadjam magamból, mert ilyen gól és meccs tényleg a ruszki filmekben nincs. Ahogy olyan sincs, hogy Rodrigo Muniz egy gyertyából tolja meg Van Dijk mellett és üti bele Kelleher kezébe a labdát, ami becsorog. Merészet fogok mondani, itt a szerencsétlenségek tömkelege mellett kapushiba történt, ide lehet lőni, lehet engem támadni kommentekben, ezt fenntartom. Tudom és értem a támadások mivoltát, Kellehert is imádom, de aki bevéd egy szotyit, az bevéd egy szotyit és én örülnék a legjobban, ha ezt nem csinálná és dicsérhetném a nyugodt lélekjelenlétét, a remek védéseit.

Szóval, most, hogy mindenki gombjait felbasztam a kommentmezőben, mehet a kommentcsata :D

Maradjunk nyugodtak, nem szabad félni.

A többiekkel térjünk rá arra, min kéne változtatni és hogy mi várható a West Ham ellen. Nincs sok hátra, csak 7 oldalas lett a beszámoló és az elsőn már túl is vagy kisbarátom.

II. Fejezet: Az egyensúlyunk mivolta, a Liverpool védekezésének egy titkos receptje: Az a kibaszott aura.

Szóval, elszenvedtük a ki számolja hanyadik vereségünket. Ami még meglepőbb volt, hogy időközben megint kaptunk 3 gólt. Kommentben lehet tippelni, ebben az idényben hány olyan meccs volt minden kiírást figyelembe véve, ahol 3 gólt kaptunk.

Oké, ássunk mélyebbre. Van Dijk érkezésétől számítva, figyelve a csapat védekezését (és játékát) arra a megállapításra jutottam, hogy a csapatot egyben tartja egy ilyen lelki erő.

Én ezt aurának hívom, ha hinnék istenben, hitnek hívnám, de ez más téma. Ez volt az a meccs, ahol nem volt meg az auránk, hanem teljesen kiengedett az utolsó négyesünk. Nem volt felhúzva az a védőpajzs, ami miatt megannyi helyzetet kivédekeztünk, vagy Alisson/Kelleher mackó kivédett, vagy csak szimplán szerencsénk volt. Egyszerűen most mást dob a Slot machine és a fasz rosszabbik végén jártunk.

Helyette 3 szomorú Tojásfejet dobott a gép :(

 

Miért engedett ki az auránk?

Pofon egyszerű. Van 3 féle fáradtsági foka az embernek: a testi/fizikai, a szellemi és a lelki/spirituális. Ezzel együtt kimutatható egy vékony jég a két utóbbi kategória között, amit érdemesnek tartok tisztázni, leírom futballnyelven.

Szellemi fáradtság az, amikor nehezebben vagy ott fejben, amikor nehéz megemelni a tested és futni, amikor nem tudsz koncetrálni annyira és egy-egy egyszerű passz mellémegy. Ésatöbbi

Lelki, amikor (tudattalanul) nem is „akarsz” ott lenni fejben, annyira enervált vagy, hogy a futás gondolata is fáj, majd elbasztál egy passzt és ostorozod magad, hogy basszameg, ez megint nem ment. Nincs kedved a naphoz, most nem is állsz készen rá.

Én azt láttam a csapat egy részén, hogy elért erre a fáradtsági szintre (Főleg Van Dijkon kivehetőek ezek a jegyek). Profi futballisták, általában könnyebben ki lehet és kell is nekik ezt zárni, de emberek, esznek, kakálnak, néha szorongnak a meccsterheléstől. Ez is része a sportnak.

Ez elég extrémnek hangzik, de mit lehet tenni?

Nem rakétatudomány az élet: pihenni, lehiggadni, megbékélni azzal, hogy most sokkal inkább regenerációra van szüksége a testnek, mint sziklákat pakolni reggel 7-től este 9-ig, hogy pár turbóhelikpoter kommentelő tudjon azonosulni a helyzetükkel. Kőkemény edzésekről nem véletlenül nincsen videó most az instán, Hanyatló Nyugaton már rájöttek, hogy ilyenkor sakkozni, golfozni, társasozni kell az edzőközpontban, le köll nyugodni és csillapitani a lelket.

Másképp is meg tudom közelítei: Volt már ZH-d, amire mérhetetlenül rágörcsöltél, megbuktál, majd a javítóra bementél zéró tanulással és ötös lett?

Vagy olyan, hogy 6 napot dolgoztál vendéglátósként?…nyul-ur tudna miről mesélni. :)

Ez a legutóbbi vereség élmény valami ilyesmi. Ezért is gondolom, hogy 10-ből 9-szer megvertük volna ezt a Fulhamet. Rágörcsöltünk, van ilyen. És olyan is, hogy egy esélytelenebb csapat megveri a legeslegjobbat a világon, nagyon durván. Nem hiszed?

Tessék (Itt jegyezném meg: A futball amúgy egy gyönyörű sportág, ezt a nagy bajnoki hajrában olykor elfelejtjük.)

III. Ha már egyensúly, milyen ez a West Ham?

…súlya nincs, egyensúlya nem is volt.

Sötét ló volt ez a csapat, amikor még Moyes papa volt a porondmesterük, csodálatos volt látni, hogy a szezon első 5 meccsén vezették a bajnokságot Antonio mesterrel gólkirályban, hogy aztán a második felére elég pontjuk legyen a bentmaradáshoz. Ilyenkor már nem kell játszani, ha nem muszáj, de hébe hóba meg tudták viccelni a bajnoki hajrá főszereplő gárdáit. (Hehe, I’m in danger)

Január 10-ét írtak, sötét idők jártak, a West Ham kikapott az Aston Villatól az FA kupában, Lopetegui már bőven beverte az utolsó szöget az itteni karrierjébe. El is jött a pillanat pár nappal később, Lopeteguit kibaszták és jött Graham Potter, egy nagyon érdekes karakter.

Nem egy varázsló alkat mondjuk

Sokat várhattunk tőle, elvégre a csávó felépített egy nagyon korrekt csapatot a Brightonnal, viszont, a megítélése a chelseas karriere óta kettős. Egyrészt még mindig nagyon fiatal, sok ideje van, hogy felépítse magát, viszont kell mögé egy erős board, hogy neki tényleg csak a vezetőedző feladatkör maradjon. A Brightonnál ez megvolt, ment is a szekér, a Chelsea még most is káosz, a West Ham vezetés meg… igazából Brightonnak hiszi magát, miközben Chelsea szeretne lenni és végsősoron az is, de a mostani.

Ha csak az eredményeket nézzük, maximum arra lehet következtetni, hogy Potter se a megoldás része, kérjük a következőt, de ha továbbnézünk egy kicsit az eredményeken és megnézzük a csapat hátterét, a keret összetételét, máris árnyaltabb ez a kép. Egy idősödő, nagyon kiegyensúlyozatlan keretről beszélünk.

Van itt minden, kiégett PSG cserekapustól kezdve ex Unitedes jobbvédőn át (aki jobb, mint Trent, ugye Salec papa?) jövőbeni City játékost is lehet észlelni (Paquetat oda tudnám elképzelni).

Kudus meg az a forma, akit szívesen látnék a csapatban, nálam ő lenne a Moneyball támadóigazolás, aki pihentetné Salaht alkalmanként (egy 50 meccses szezonban kéne 25 meccset játszania, szerintem ez egy valid elképzelés).

Kurvára káoszos csapatról beszélünk. Szarul megy nekik egész idényben, úgyhogy remek lenne őket elgyepálni. A kérdés már csak az…

Zárógondolat: ….Hogyan kéne nyerni? És ha már itt tartunk, hogyan kéne bajnokságot nyerni?

Itt tényleg csak rajtunk múlik, hogy mi lesz a kimenetel. Könnyű győzelemre is lehet számítani, de a labda gömbölyű, meg egyéb klisék. Én sose szerettem ezt a „kell a kötelező 3 pont” hőbörgést. Jó játékot szeretnék és inkább éljünk a pillanatnak. Játszunk szabadon. Akkor az eredmények is jönnek.

A bajnokság szerintem úgy lesz meg könnyedén, hogyha innentől mindig a következő meccsre fókuszál a csapatunk a maradék 7 meccs erejéig. Ez szerintem a bajnokok erénye, ki tudják zárni, hogy mennyire közel a végjáték, hogy mindjárt jön az utolsó előtti vizsga a félévben, de van még 6 könnyebb vagy nehezebb. Ez az, amit nekünk el kell sajátítani, hogy akár a maradék 7-et is behúzzuk.

Ha már chill és balance: hoztam egy finom jazzt, földim mutatta, azzal a megfogalmazással, hogy egy napig tudna erről beszélni:

Illetve, ha már felhoztam Morgan Freemant: You gotta keep dance, you gotta keep your feet moving. Ez lenne a mottóm a maradék 7 meccsre. Köszi a figyelmet.