Kicsoda Darwin Nunez?

Az előző részben megtárgyaltuk Slotot, most pedig jöjjön mindenki kedvenc játékosa. Vagyis, nem, az Firmino. Vagy várjatok, akkor a szurkolók mostani kedvence…nem baszki, az MacAllister….

Nem is ő lesz az. Na várjál. Nem Allison, nem Konaté és nem is Milner, a faszom, nem őket keresem, az biztos, hogy támadó, D betűvel kezdődik a neve és dél amerikai. Diaz!…basszameg, nem.

Ahj, mindig kihagy az agyam ilyenkor…Várjunk csak?…kihagy. Kihagyás. Helyzetek kihagyása, megvan, Heuréka csesszétek meg, akarom mondani…a teringettét. Darwin Nunez a megfejtés

Szóval, jöjjön egy megosztó játékos, korunk Glen Johnsoni matekegyenlete, Arne és sokatok legnagyobb fejfájása valószínűleg a közeljövőben. Vagy nem, remélem, hogy nem.  De ez a poszt nem arról szól majd, hogy mennyire kedvelem őt. És nem is arról, hogy mennyire kéne utálni.

Ebben a posztban először is törekszem „elemzni” Darwin játékát statok és videóelemzésem alapján Magyarán visszanéztem az összes meccset, ahol Darwin szerepelt és gólt lőtt, vagy sok helyzetet alakított ki és kihagyta őket. Nem lehet minden munka hanyag.

A poszt nem létfontosságú, de két fő okból készült. Egyrészt ubiszezon van, ez tökéletes alkalom, hogy beszélgessünk és én is fejlödjek, mint hivatásos szaunaszék szurkoló.

Másrészt, úgy éreztem eljött az idő, hogy tisztán lásson a kétfelé osztott Liverpool szurkolói társadalom, akit Darwin mint egy ilyen negatív Mózes osztott ketté. A kék sarokban azok, akik folyamatosan bántják Nunezt, leszarva, hogy amúgy mennyi pozitív erénye van. A piros sarokban azok, akik pedig felvették a szemellenzőt és egyszerűen túl pozitívak vele kapcsolatban. Utóbbira a legjobb példám jómagam.

Kell ez az önkritika felém is. Lássuk, kicsoda is Darwinunk:

1.vonás: Psziché: Darwin Nunez, a „bipoláris” kilences

Egy fontos dolgot ki kell emelni: Nunezt nem lehet egyszerűen osztályozni és bekategorizálni. Ugyanis Darwin Nunez nem egy jó játékos. Ugyanakkor Darwin Nunez nem egy rossz játékos. Ő képzi a hidat a jó és rossz csatárok között. És csak később derül ki, hogy végül hova sorolja majd őt az utókor.

Nemes egyszerűséggel azért van ez így, mert van annyira tehetséges mezőnyjátékban, hogy lehessen benne potenciált és jövőképet feltételezni (lásd a góljait, asszisztjait, támadójátékát), viszont van annyira inkonzisztens befejezésben, hogy ne tituláljuk jónak (lássátok a kihagyott helyzeteit).

Csak, hogy az álatalam megszabott mércét értsük, jó befejező pl. Isak, aki kevesebb helyzetből több gólt termelt és jócskán kihasználja a nagy helyzeteit. Eltérő, nagyobb és jobb mérce Haaland, aki második évében szintén sok helyzetet hagyott ki, de cserébe lő neked 38 gólt minden kiírásban. Valahol ezen a skálán kéne megtalálni Nunez helyét. Vagy termeljen ugyanennyit és legyen gólkirály, vagy termeljen kevesebbet, de azt tessen kihasználni. És legyen gólkirály.

Nunez egyik legjelentősebb problémája a pszichéjében keresendő. Ő egy egészen új jelenség a futball homo sapiens történelmében. Ő az általam megnevezett bipoláris kilences: Aki nem ismeri a betegséget, a bipoláris zavar az, amikor a tisztelt delikvens extrém hangulatingadozásban van. Egy lehangolt és depressziós állapot és egy felhangolt és mániás állapotban éli életét.

Legjobb példa Robert Schumman zeneszerző, aki a depressziós állapotában sosem komponált, teljesen eltűnt és végül öngyilkos is lett emiatt, mert a korszakban ez a betegség nem volt ismert, nem is kezelték. Mániás állapotában pedig duzzadt a kreatív energiáktól és rengeteg művet írt. Meg említhetűnk még pár embert, ott van Gogh, meg Euphoriaból Zendaya karaktere, Stephen Fry színész és Kanye West, szóval a lista közel végtelen, a popkultúrának izgalmas szál ez a mentális betegség, mert mindegyik tele van kreatív energiákkal. Kanye is a maga módján, igen. Stephen Fry, (Sherlock Holmes öccse) nyilatkozott a betegségről úgy, mint az időjárásról. Egyik időszakban zuhog, másik időszakban süt a nap és jó idő van, szivárványokkal van tarkítva az ég és jó minden.

Nunezünk kórképe is hasonló. Az egyik pillanatában lő négy kapufát egy meccsen, a másik pillanatában egy emberként nyeri meg a meccset, amihez közünk nem volt. Egyik pillanatában zavarja az üres kapu a To Lose ellen, másik pillanatában a Real Madrid ellen sarkaz egy gólt, vagy ott a Brentford elleni gólja, ahol átemeli a kapus felett. És így tovább. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megmutassak egy összefoglalót Darwin összes asszisztjáról és góljáról.

 

Ez alapján ő simán egy jó játékos, nem is érted miről beszélek. Most hadd mutassak be Darwin kihagyott helyzeteiről egy-egy összeállítást.

Először a tavalyi évből. Aztán mondhatod, hogy ááh, ez tavaly volt, nem vészes, biztos kellett egy megszokó év. No, akkor itt az idei:

 

38 kihagyott nagy helyzet, 2 percben összefoglalva. Ezek alapján pedig nyugodtan mondhatjuk, hogy Nunez egy bűnrossz játékos.

Azért nehéz állást foglalni, mert mindkét részigazság igaz. Darwin akkor jó, amikor belövi, leadja asszisztnak. És akkor van lent, amikor kihagyja.  De mindkettő egy részigazság, a teljes játékos pedig abban a két pólusában értelmezhető, amit a videókban látunk.

A bipoláris elmezavarról kijelenthető, hogy jelenlegi ismereteink szerint gyógyíthatatlan. Vagyis végleg sohasem fog megszűnni, ez nem egy tüdőgyulladás. És ha belegondoltok, teljesen egy 9-es sem gyógyult ki abból a betegségből, hogy kihagyja a helyzeteit. Mindenkivel előfordul. Csak kezelni tudják a tüneteket, terápiával enyhítető az ingadozás gyakorisága és annak súlyossága. Futballnyelvre átültetve, a technikai tudásban és módszertanban, no meg fejben kell rendbetenni Nunezt.

Lássuk, hogyan enyhíthetnénk Nyunyóka problémáján. Ismerjük meg jobban a problémát

2. vonás: Láb: Darwin Nunez a csatárok Achillese:

Darwinről tudni kell, hogy ő a csatárok Achilles-projektje. Testi adottságaiban, sebességben, robbanékonyságban, lövőtechnikában, fejjátékban egyszerűen minden adott lenne a sikerhez. Csak az a nyamvadt sarka ne lenne.

 

(Animációs formában én, amikor Darwinról beszélek 2:04-tól. Reméljük végül nem ezt a karaktert szánja neki a sors. Különben várhatok veletek együtt a Herkulesre.)

Az ő Achilles sarka a helyzetkihasználása. Matematikailag, statiszikailag, pszichológiailag és futball minden nyelvén véve.

Fentebb már leírtam a legnyersebb számot, ami létezik, de mind tudjuk, látjuk, beszélünk már róla jó ideje.  Arról érdemes beszélni, mi bújik meg a számok mögött. Mik lehetnek az okai annak, hogy mi Darwinunk ilyen sok helyzetet hagy ki.  És hogyha ilyen sok helyzetet hagy ki, érdemes arról is beszélni, mi más akkor, amikor gólokat lő. Kezdjük ezzel, finomabb témakör.

Futballelméleti szemléletből kétféleképpen tud gólt lőni. Az egyik, amikor ösztönszerűen jól jön ki neki. De tényleg, úgymond lecsúszik neki, jól ér bele, egyszerűen nem kell gondolkodia rajta. Befejeli, belepiszkál, pöcköl, tuszkol stb. Ezeket így értelmezni nem lehet, de örülök neki, élem, jó erénye ez egy csatárnak.

A másik helyzetben beindul a csatárokban meglévő vadászösztön (köszönöm a definiciót nyulur bátyámnak és fonat kollegának). Az a jelenség, ami Suarezen át R9, Torres és társain keresztül végigkíséri egy vérbeli csatár karrierjét. A csatár a vadászösztönével méri fel a kialakult helyzetet, felnéz és a legfontosabb lépés, eldönti, hogy mit csináljon, hogyan tudja megteremteni a nagy helyzetet és hogyan tudja gólra váltani azt. Majd megcsinálja, mindezt másodpercek tört része alatt.

Darwinnak is volt több ilyen gólja. Lásd Newcastle United elleni dupla. Vagy a Bournemouth elleniek.  De a legeslegjobb példa erre, amikor átemelte a Brentford kapuson a labdát. Nemcsak tanári mozdulat volt, hanem a vadászösztön folyamat tökéletes bemutatása, egyszerűen minden részlete, képkockája annak a példája, mit kell csinálnia egy ún. vérbeli 9-esnek.

Fel tudta mérni a terepet és hagyott magának időt, hogy gondolkodjon, mit akar kezdeni a labdával. Ilyenből kéne neki több. Amihez kezdetben kurvára fel kéne néznie és gyorsabban kéne törni a kis buksiját a saját lábánál, valamint elég lenne a könnyebb megoldást választania, nem mindig az év góljait, mint a Fulham, Real Madrid stb. ellen. Hozzátéve, ebben fejlődött első évéhez képest, ez látszik, de még mindig inkonzisztens. Az inkonzisztenciája pedig a vadászösztönében keresendő.

Itt érdemes újra feleveníteni a kihagyott ziccerekről szóló videóit.  Amit ezekből, és az említett meccsekből le tudtam szűrni: egyszerűen van a fejében egy rossz módszertan arról, hogyan kell gólt lőni. Van a vadászösztönében egy hiányosság.  Adódik abból, hogy gyakran nem néz fel és dönt, csak meglövi és vagy gól, vagy kutyaszar. Valamint amikor dönteni kell, akkor elbizonytalanodik. Ilyenkor mindig Rooster jut eszembe a Top Gun folytatásból. Nem gondolkodni kell ezen, mert ott már nem lehet. Átadni másnak a döntést nem mindig életszerű, gyakran adott Nunez ilyen passzokat. Ösztönszerűen kell csinálni, de végig kell menni ezeken a lépéseken. A döntés részt nem túlzongorázva.

A csapatot figyelembe véve pedig az ilyen Luton elleni X-ekben, meg társaikban jön ki, hogy nem engedhető meg ilyen hanyagság, hogyha egy csapat a bajnokságért, vagy BL-ért hajt.

A legnagyobb gondunk pedig, hogy ezt már tegnap el kellett volna sajátítania. Olyan ez a hiányosság egy csatárnál, mint amikor egy gyerek későn tanul meg bicajozni. Egyszerűen túl sok mindent hagy ki. Mindkettő a szó legszorosabb értelmében, bár más-más értelmezésben.

És felmerül azért mindkét táborban eltérő okokból kifolyólag, hogy lehet ezt a sportot akkor más szinten kéne űznie. Mondjuk a francia ligában, ahol könnyebben lehet védők között menni, le lehet gyorsulni őket. Párizsban ő lenne Cavani 2.0-ás verziója.

Vagy a spanyol felsőházban, ahol esetleg jobban fekszik neki a környezet, beszéli a nyelvet stb. Atleticoban Simeone pont látott már Fernando Torrest játszani, szerintem tudná kezelni.

Vagy egy PL középcsapatban, mondjuk a Wolvesnál, ahol a 8-16. hely között vígan elnézik neki, hogy jobb egy középszerű játékosnál, de nem elég jó és lehet sosem lesz elég jó egy olyan csapathoz, amik mi akarunk lenni. Nehéz dió ez, főleg mert mindkét tábornak vannak itt részigazságai.

Zárógondolatok:

Nem tárgyaltuk meg minden aspektusában Darwint, de a legfontosabb kérdésekre kerestük a választ. Ebben a kérdésben ennyi volt, a két tábor továbbra is két tábor lesz valószínűleg, amíg nem mozdul Darwin karrierje egy lépcsővel feljebb, vagy egy lépcsővel lentebb.

Az, hogy melyiknek lesz végül igaza, az idő fogja eldönteni. Ideálisan egy évet adok neki, ahol kiderül, mit tud. A Slot érában nagyon sok helyzete lesz, a játékból adódóan a 16-os közepét fogjuk támadni. Neki kell élni velük, meg mezőnyben hoznia a szokásos jó formát.

Én csak remélni tudom, hogy élni fog vele.

Ahogy mondtam, egyelőre ez a teleregény 3 fejezetes, illetve legalább egy bizonytalan fejezet van. Jelenleg a bizonytalan fejezetnek a címét tudom csak felvezetni, ez sem pontos, mert a játékos nevét nem ismerem. Érjétek be ennyivel:

„Ki a tököm az új érkező?”