Edzőkeringő 1
kriccs nem akármi poszttal jelentkezett az utolsó Klopp-tavaszra vendégszerzőként: zsinórban 5 posztot hoz (naponta) a legkurrensebb kérdésről. Vitáknak helye van.
Amikor februárban bevéstem magam a táblázatba, akkor úgy számoltam, hogy talán már lesz valami előrelépés edző ügyben, de még nem lesz biztos, hogy ki fog a padunkon ülni jövőre. Szerencsém van, hogy az időszakos uborkaszezonra úgy fordultunk rá, hogy eldőlt, kedvenc geekünk, Michael Edwards régi ismerősével, Richard Hughes-zal együtt június elsejétől minket erősít, edző pedig még sehol. Kezdjük is talán azzal – még a keringő előtt -, hogy megnézzük, ki fogja adni a három negyedet a táncosoknak.
Edwards már új szerepben, Soccer Football CEO-ként csatlakozik az FSG-hez, nem közvetlenül a Liverpool alkalmazottja lesz. Bár folytak találgatások a klub esetleges értékesítéséről, a Dynasty Equity befektetésével ezek a hangok megszűntek. Ez azért is fontos, mert még korábban, a RedBird Capital érkezésével biztossá vált, hogy a cégcsoport bővíti a kapcsolati hálóját, azonban most már biztosan tudjuk, hogy a multiclub lesz az új irány. A RBC tulajdona az AC Milan és a Toulouse is. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ők az FSG részei lennének, így Edwardsnak valószínűleg új partner(eke)t kell keresnie. Ha tartani akarjuk a lépést a riválisainkkal, ha szeretnénk játéklehetőséget biztosítani az akadémiáról frissen kikerülteknek, ha szeretnénk vízumot szerezni UK-en kívüli játékosoknak, akkor elkerülhetetlen, hogy lépéseket tegyünk ebben az irányban. Új fejlemény, hogy az ilyen klubok indulhatnak egyazon szervezet különböző sorozataiban (értsd UEFA esetén mi a BL-ben, a másik klub pedig EL-ben vagy EKL-ban).
Richard Hughes munkássága sokunknak nagyrészt ismeretlen, köztük nekem is. Leginkább onnan ismerjük, hogy neki sikerült eladnunk Ibe-ot, Smith-t és Solankét. 2014-es kinevezése óta a Bournemouth kb 300m fontos net spendben van, míg mi 450m körül. Ebben az időszakban mi nyertünk bajnokságot, BL-t, a City egyetlen valódi kihívói voltunk, a BL egyik esélyesei. Mindeközben a Bournemouth számára maradt a 45 pontos cél a PL-ben, egy kétéves vakáció a Champoban, és Aké, Danjuma, Wilson, Ramsdale és Mings voltak a nagy távozóik. Nem túl acélos. Az éremnek viszont van pozitív oldala is. A champós látogatás nagyban volt köszönhető a covidnak, előtte tényleg hozták a 45 pontot úgy, hogy Eddie Howe a negyedosztályból vitte fel őket a PL-be. A nagy költekezések meg a PL és a Champo közötti lyukat próbálták meg befoltozni. Tavaly nem sikerült megütniük a 40 pontos lélektani határt, de szerencséjük volt, hogy volt náluk öt kutyaütőbb csapat is a mezőnyben. A pontszám alacsony volt, a játék is döcögött, így Hughes a középmezőny langymelege ellenére menesztette Gary O’Neill-t és lecserélte Iraolára. Tökös húzás volt, ami mindenképpen azt mutatta, hogy a rövid táv nem írhatja felül a hosszút. A kezdeti szenvedés után a Bournemouth magára talált, és robog a 45 pontos határ felé. Hogy ebben Hughesnak mekkora, milyen szerepe volt, talán segít a Bournemouth hivatalos podcastja:
Nekik kell megoldaniuk a Liverpool elmúlt időszakának legnagyobb kihívását: megtalálni Klopp örökösét. Egy olyan edzőét, akinek kétségkívül szobrot fognak állítani Liverpoolban. Egy annyira karizmatikus, idézhető, korszakalkotó, emberi vezérét, amilyen talán csak Bill Shankly volt. Ha maradunk az analógiánál, akkor most Bob Paisley-nek kell következnie. De Boot Room nincs, és még a nemlétező tagjai is elhagyják a csapatot.
Mi tette a Liverpoolt és Kloppot ilyen naggyá az elmúlt 9 évben? Ahogy Pep írta: az intenzitás. Ennek köszönhetjük a sikereinket és a sérülések, a fáradtság miatti földbeállásokat is. Gegenpressingnek indult, és egy sokkal komplexebb rendszer lett belőle, de a fizikalitás még ma is meghatározó eleme a játékunknak. Ezzel együtt, az évek alatt folyamatosan változtattunk a részleteken. Elment Buvac és Pep egy jóval kontrolláltabb játékot adott nekünk, de még mindig erősen építve a letámadásra. Krawietz, az agy, végig nálunk maradt, ellátva minket jobbnál jobb coub-kontenttel. A Liverpool 2.0-át hárman indították útnak, és közülük Klopphoz kötjük legkevésbé a stratégiát. De akkor mégis miben rejlik Klopp géniusza, ami miatt olyan nehéz lesz új embert találni a helyére? Az intenzitásban. De nem a játékában, hanem a személyiségében. Kloppot nem lehetett megkerülni, az első pillanattól az utolsóig ő volt a csapat arca. Szinte nincs olyan Liverpool-szurkoló, aki ne imádná vakon. Kétkedőkből hívőkké váltunk. Egy dinasztiát alkotott, aminek még pár tagja a csapatnál van, és már lerakta az új alapkövét. Ő volt a Liverpool FC és a csapat eggyé vált vele, egy olyan szerencsés együttállás, ami rendkívül ritkán adatik meg.
Klopp, Pep, Krawietz, Matos biztosan mennek. A veteránok nem tudjuk mikor, de ismerve a Moneyball szabályait, használjunk ki minden percét annak, amit az előző generáció még pályán tölt! Vajon Achterberg túléli ezt a váltást is? Az biztos, hogy szeretném, ha a backroom staffból azok maradnának, akik a második félidőre készítik fel a csapatot. Nem csak stratégiailag, de fizikálisan is.
De elég a zenekarból, ismerjük meg a táncosokat!
Rég volt már ennyire izgalmas az edzők piaca. Szabad lesz a Liverpool, a Bayern, a Barca (?) kispadja, felkészül a Chelsea, a Man United, a Newcastle, az Atlético és a Juventus, de az EB után a német biztosan, de akár az angol és a brazil (Voksán Virág who?) pad is megüresedhet. Jövőre felszabadulhat a Real Madrid és a Man City edzői széke, így nagy lesz a sakkozás a ügynökök körében. Pár név, akikről több szó nem nagyon fog esni a későbbiekben, de várhatóan sikerül feljebb lépniük vagy maradni az elitben: Tomas Tuchel, Tomas Frank, Hansi Flick, Simone Inzaghi, Thiago Motta, Sebastian Honess, Arne Slot.
Első körben talán ennyi elég is. Hogy mi??! Hát igen… Elhúztam a mézes madzagot úgy, hogy Xabi Alonsonak még csak a neve sem hangzott el. Türelem rózsát terem. Katonákban adagoljuk a kontentet, hogy Mel is meg tudja emészteni a képeket. Folyt köv, addig viszont írjátok meg, hogy ti kit látnátok szívesen!
