Korona gazdasági gondolatok

Szombat este a Southampton csapatával méri össze erejét a csapat. Ez egy fontos találkozó, mert papíron megvan még egy esély a tapír jó oldalára kerülni. Ettől még ez az írás nem a mérkőzéssel fog foglalkozni, ami azt gondolom a Szuper Liga és a tulajdonos tüntetés miatt elmaradt MU meccs fényében nem meglepő.

Elég sokat foglalkoztunk már ehhez hasonló témákkal ettől még most számomra izgalmasabb és érdekesebb témát nem találhatnék. Nagyon sok része van a témának, igyekszem a lehető legtöbb elemére kitérni.

Szerintem baromi izgalmas felvetés-e a mostani diskurzusnak, hogy a gazdasági növekedés lehet-e végtelen? Ez egy nagyon izgalmas kérdés a gazdaság a világgazdaság vonatkozásában is. A hagyományos, azaz a modern felfogás szerint lehet végtelen a gazdasági növekedés. Ezzel nem ért egyet a posztmodern felfogás. Ennek keretében került elő a klíma és környezetvédelem, mert az elég egyértelműnek tűnik, hogy nem lehet a végtelenbe tolni a gazdasági növekedést annak árainak megfizetése nélkül. Ma már nem a folyamatos gazdasági növekedésről beszélnek, hanem körkörös gazdaságról és arról, hogy a GDP nem is jó mérőszáma a gazdaság állapotának.

Azért érdekes felvetés ez, mert a foci. Elsősorban az angol focinál maradva annak elmúlt 30 éve arra a feltevésre épült, hogy a gazdasági növekedés, ergo a csapatok bevétel növekedése végtelen. Az elmúlt 30 évben elsősorban a TV bevételek majdnem folyamatos növekedése miatt majdnem folyamatos volt a bevétel növekedés. A csapatok a pénzügyi kockáztatásaik során arra építettek, hogy sosem fog ez a trend megállni. Ami óriási tévedés. Semmi sem végtelen. Eme kijelentés alól talán a világegyetem a kivétel, de még ez sem 100%-os az asztrofizikusok szerint sem. Ebbe a folyamatos növekedésben lehetett a Tottenhamnek, Realnak, Barcának bevállalhatóan az éves bevételének többszörösére eladósodnia, hiszen a folyamatos bevétel növekedés le tudja nőni az eladósodottságot (az USA gazdasága a maga elképesztő eladósodottságával is pont erre épít amellett, hogy a dollárt ők irányítják a dollár meg a világ pénzügyeit). A korona ebbe az idillisztikus képbe hozta el a rideg valóságot a maga minden bevétel típust érintő drasztikus visszaesésével. A visszaeső szomorú gazdasági realitások hozták el a változtatási igényt. Pontosabban kényszert.

Több kísérlet volt a PL megreformálására is, de azok is mind elbuktak a “hagyomány” oltárán. A Szuper Liga is elbukott pillanatok alatt. Számomra elképesztő amatőrizmus volt, amit ezek a top klubok előadtak. Hajlok arra is akár, ha ennyire amatőrök, akkor megérdemelték, hogy elbukjon ez a kísérlet. Ettől még azt gondolom, hogy valójában a közbeszéddel ellentétben az igazi ellentét az UEFAmaffia és a klubok között húzódott és ezt a hagyományok és a gonosz kapitalista tulajdonosok szólamban fogalmazták meg és vették át a szurkolók.

Miért gondolom ezt?

Azért mert a BL és a kibővített BL és a Szuper Liga közötti legfőbb különbség, hogy ki a bajnokság szervező. Az UEFA vagy maguk a top klubok. A bajnokság szervező joga tárgyalni és szerződni a szponzorokkal (a Gazprom és a Ford rémlik az elmúlt évekből, mint a BL főszponzora) és a TV-kel a közvetítési jogokra. No meg nem utolsó sorban a bajnokság szabályait is a bajnokság szervező hozhatja. Feltételezhető, hogy egy VAR-t kevésbé szabotált volna el egy Szuper Liga. No de nem kanyarodjunk el a találgatások világába. Az tény, hogy a bajnokság szervező (UEFA) nem a teljes bevételt osztja szét a résztvevő csapatok között. Azaz teljesen jogos az az észrevétel, hogy az UEFA a BL-ről leveszi a maga sápját vagy a maga %-t. Ennek egy része persze megy a szervezet fenntartására, a bajnokság üzemeltetésére és egy része megy a nemzeti szövetségeknek. Azaz az UEFA a maga kemény fellépésével bizony a maga hasznát féltette és nem mást. Nem erről beszéltek, de bizony pénzről és nem kevés pénzről volt szó.

A foci hagyományai alapján nem megkérdőjelezendő monopóliuma van a szövetségeknek (FA, MLSZ stb.) és ezek nemzetközi párjainak (UEFA, FIFA) a bajnokságok és versenysorozatok rendezésére. Ehhez a gondolatmenethez tartozik, hogy valamikor az ősidőkben a válogatott foci volt a foci csúcsa. A legjobb edzők voltak a szövetségi kapitányok és a foci csúcsa a nyári nagy válogatott tornák voltak. Azonban ezeknek az időknek évtizedekkel ezelőtt vége lett. Ma már nyugdíjas állás a szövetségi kapitánykodás és pár nap nem lehet azt a fajta színvonalat elérni, mint a klubcsapatoknál sokkal több idő alatt. Ugyan ebben a néhány évtizedben, amikor már a klubfoci magasabb színvonalú. A gazdasági folyamatok következtében a focisták elképesztően jól fizetett és drága portékák lett. Súlyos euró milliók a fizetések és az átigazolási díjak is. Azonban a versenyszervezési monopólium az FA és UEFA típusú szervezetek kezében maradt, akik nem meglepő módon a csak nekik pénzt tejelő válogatott focit és EB, VB-t favorizálják. Gazdaságilag teljesen racionális részükről. Ez a helyzet azonban azt eredményezi, hogy a klubok vállalják majdnem a teljes kockázatot gazdasági értelemben, hiszen ők veszik a játékost, ők fizetik a bérét, de majdnem ingyen oda kell adni a válogatottaknak majdnem bármikor a játékosokat, ki tudja milyen edzők kezei közé, ahol simán lesérülhet bárki. A majdnemet azért használom, mert nevetséges összegetek ugyan, de ma már kapnak a klubok a VB-n, EB-n szereplő játékosok után és ha valaki a válogatottnál lesérül akkor a válogatott biztosítója valami nevetséges kis összeget fizet azért.

Elég abszurd gazdasági logikával megnézni ezt a rendszert. Mert a szólamot ismerjük a nemzeti színekben szerepelni kiváltság, érdem, minden focista álma. De a cehhet a klubok állják.

A mostani szurkolói felhördülés, ami egyértelműen a nemzeti és nemzetközi szövetségek zsarolásának volt eredménye. Ergo mindenkit kizárunk a hazai bajnokságból és a labdarugókat a válogatottakból. Nem szólt másról, mint az UEFA versenyszervezői sápjának lehúzási lehetőségének fenntartásáról. Azaz soha senki se kérdőjelezze meg a versenyszervezői privilégiumot. Hiszen ha a top klubok szerveznék maguknak a top nemzetközi versenyt, akkor elég hamar felmerülne az is, hogy a másik arany tojást tojó tyúkját az UEFÁnak miért is a klubok etetik, ha az arany tojás nem az övék? Nos, valószínű a szurkolói felháborodás hosszú időre bebetozonzta az UEFA-t.

Az UEFA azt gondolom a saját gazdasági önérdeke mellett teljesen logikusan cselekedett, de ne veszítsük szem elől, hogy semmi más nem vezérelte, mint a profit érdek. Ami egy nonprofit szervezet adót nem fizető szervezet esetén minimum érdekes kellene, legyen. Már majdnem adócsalónak hívtam szegény UEFA-t……. A politikai korrupciókról meg inkább ne is beszéljünk.

Nem mondom, hogy nincs kulturális és gazdasági különbség Európa és Amerika között. Nagyon is érdekes kettősségek húzódnak meg a háttérben. Mondhatjuk, hogy a Szuper Liga amerikai logikájú bajnokság lett volna ezért érdemes ezzel a párhuzammal előjönni. Ráadásul a 12-k közül négy közvetlen amerikai tulajdonban van (Ac Milan, Liverpool, MU, Arsenal). Kettőségről van szó mivel gazdasági, társadalmi és szociológiai értelemben Európa szociáldemokrata Amerika gazdasági liberalizmusával szemben. Ellenben a sportok terén alapvetően fordított a reláció. Az amerikai sportokba van mindenféle szabály az esély kiegyenlítésre a csapatok között, hogy bárki nyerhessen és izgalmas legyen a bajnokság, ha már kiesni úgysem lehet. Amerikában van draft, fizetési sapka és amit akarsz. Ellenben Európa vadkapitalizmus ahol még a szerződéses feltételeket is lehet szarni, lásd Suárez 40 millió + 1 font. Kettőségekről beszélhetünk, mert tulajdonosi oldalról nézve az amerikai sportokban azzal, hogy maximalizálva van, hogy mennyit költhetsz, a csapatra a verseny nem egymás túlköltésében van, így ez tulajdonosi szemmel nagyon kényelmes, mert ha nem vagy abszolút béna, mint Hicks akkor a csapat nyereséges lehet és azt senkitől sem zavarva a tulaj zsebre teheti, hiszen a csapat versenyképességét ez nem befolyásolja. Mondjuk ennek a folyamatnak egy elég furcsa és bizonyos szemszögből gusztustalan oldala, hogy Amerikában a stadionokat a tulajok elég zsarolós módon közpénzből fizettetik politikusokkal, hiszen az akkor elköltözik a franchise elég erős fegyver. Ellenben tulajdonosként az európai foci vadkapitalizmusa azt jelenti, hogy nem lehet büntetlenül a versenyképességet nem veszélyeztetve a csapatból pénzt kiszedni. No, nem mintha nem tudnák, azért megoldani lásd pl. MU és a Glazerék, akik a csapat megvásárlását ugyan úgy a klubbal fizettetik, mint nálunk a két bohóc tette (mondjuk nem büntetlenül, hiszen a Fergie magic megszűnése óta nem sok érdemlegeset nyert a csapat). Ettől még az alap megállapítás az, hogy tulajdonos barát az amerikai módi és nem tulajdonos barát az európai módi. Mondjuk ez is szerepet játszhat abban, hogy pénzt mosó orosz milliárdosokat és a jacht méret versenybe belefásult arab sejkeket vonz be kínai milliárdosok mellett az iparág tulajdonosként. Mondjuk maga a tulajdonos érdekes kérdés, mert pl. a Real és a Barca egyesület a szó szoros értelmében, ahol gyakorlatilag a bérletesek az egyesületi tagok, akik megszavazzák elnöknek Perezt és Laportát.

A gazdasági társadalmi folyamatok iránt érdeklődőként nagyon izgalmasnak és érdekesnek találom, hogy a két utolsó gazdasági válság egészen másként működik/működött és hat/hatott. A 2008-as amerikai ingatlan piacról kiindult válság, ami elsöpörte a két bohócot. Alapvetően a korosztályos ellentéteket élezte ki (pl. boomerezés). Ehhez tudni kell (egyszerűsítve), hogy elsősorban Amerikában ahol, ugye kvázi nincs állami szociális ellátás, így nyugdíjrendszer se. Magánnyugdíjak vannak, amit a jóember vagy magának fizet vagy a foglalkoztató cége, de ez részletkérdés. Ezek a magánnyugdíj pénztárak, vagy magánnyugdíj biztosítások hihetetlen nagy pénzeket kezelnek. Ezek a hatalmas pénzalapok a biztonság kedvéért java részüket a pénzüknek állampapírokban tartják. De hatalmas összegek vannak céges kötvényekben és céges részvényekben is. Amennyiben 2008-ban a rossz hitelek elvitték volna a bankokat, akkor az emberek magánnyugdíja elértéktelenedett volna. Ezt nem hagyhatták főleg, hogy a 2 VH utáni fejlettebb világ legnépesebb generációja nyugdíj előtt állt akkor még teljesen, de részben ma is. Másrészt a hitelek bedőlése az ingatlanárak bedőléséhez vezetett volna. Márpedig Amerikában ha valaki semmilyen nyugdíjról nem gondoskodik magának az ingatlana eladása a nyugdíja, ezért is kell, hogy folyamatosan nőjön az ingatlan ár. Azonban a bankok megmentése és a gazdasági intézkedések azt eredményezték, hogy a kamat alacsony azóta is, ezért ingatlan befektetés jó biznisz, viszont ma már egyre gyakoribb a nem teljes foglalkoztatás, magánvállalkozóként alkalmazás stb. Eredmény az idősebb generációk nyugdíjának megmentése a fiatalabb generációk lakhatási válságát eredményezte.

Ellenben a mostani Korona gazdasági válság iskolai végzettségi és jövedelmi viszonyokat élezte ki. Hiszen a jellemzően alacsonyabb iskolai végzettséget igénylő szakmák szűntek meg pl. pincér, szobalány, takarítónő, londiner. Az alacsonyabb iskolai végzettségűek és alacsonyabb jövedelműek munkanélküliséggel és megélhetési gondokkal küzdenek. Ellenben a magasabb végzettségűek simán home officeolnak remek zoom meetingekkel és megtakarításaik nőnek, hiszen nem lehet utazni, éttermezni, színházazni, mozizni azaz egy csomó költési mód most nem lehetséges. De ugyan ez a otthon tanulásnál is kijön van-e elég masina, elég erős net stb. A leggazdagabbak vagyona meg óriásit nőtt a tőzsdék 2020 nyíri szárnyalása miatt. A társadalmi rétegek különbségei a COVIDdal jelentősen nőttek.

A társadalmi különbségek növekedése nyílván társadalmi feszültségekhez vezet. Azt gondolom a Szuper Liga reakciók is visszavezethetőek ide. Azonban az egyértelmű, hogy a MU meccs elmaradása féle Old Traffordra betörő tömeg frusztráltsága egyértelműen vissza vezethető a COVID féle társadalmi különbség növekedésre és a társadalmi kohézió csökkenéséhez. Persze ettől még Gary Neville viselkedése undorító és álságos (Carra nem sokkal kevésbé). A MU féle tüntetők és a SOS hasonló követeléseinek egy jó része pedig nevetséges. A klubok szurkolóknak eladása vagy pl. olyan szurkoló a boardba, aki bármilyen döntést blokkolhat az nevetséges.

Remélem mihamarabb túl leszünk a COVID őrületen és vissza térhetünk valami hasonlóhoz, mint a COVID előtt volt. Abban biztos vagyok, hogy nem térhetünk vissza pontosan mintha mi sem történt volna a COVID előtti életünkhöz. Jó lenne minél kevesebb veszteséggel túl lenni ezen az őrült időszakon.