A kihalás szele

Már-már megszokott módon, hazai pályás kiütéssel és kapott gól nélkül kezdtük meg az elmúlt 10 év legnagyobb várakozásokkal rajtoló szezonját. Az előszezon A szezon Premier League előtti meccsei és az átigazolások időzítése, száma és menete alapján már sejteni lehetett, hogy nem igazán az útkeresésről, tapogatózásról, a világbajnokság kipihenéséről vagy a tavalyi BL menetelés ábrándjairól fog szólni az augusztusunk. Könnyednek tűnő játékkal daráltuk be egy félidő alatt a West Hamet, de nem izzadtság mentesen. Verejtékezésünk erős, de nem céltalan és nem görcsösségből fakad. Elértünk oda, hogy lassan el kell búcsúznunk valamitől, ami az FSG érában mindvégig velünk volt, részünk volt.

Nagy sikerű, az igazi TPI-t (újaknak: Tapír Pénisz Index) megteremtő poszt nyomán újra bekukkantunk a Fonat Zoo-ba, kezdésként a következő videóval:

Kockázat nélkül nincs siker, evolúcióban sem és top fociban sem. Ha sok pénzed van könnyebben vállalhatsz kockázatot a trófeák reményében, feláldozod egyik vagy másik megmérettetést, pihenteted kulcsjátékosaid, vagy fordítva épp kihajtod belőlük a szart is, 13 játékossal végigtolva a szezont. Különböző peremfeltételek és a fociról alkotott elképzelések, ne adj Isten filozófiák mentén eltérő kockázati tényezőket vállalnak edzők, DoF-ok, managerek. Historikusan legnagyobb riválisunknál éppen az a kockázati tényező, hogy a támadójáték gyakorlására kevesebb energiát fordítanak, ezt rábízzák a darabra 3-4 kiemelkedő fizetésű játékosra, hogy majd megoldják, ellenben védelemben a legkevesebb rizikót vállalják. Manchester kék oldalán ellenben a labdabirtoklást tolják a falig, kíméletlenül kimatekozott pozíciós játékkal, ellenben maximálisan hűen a kopasz elveihez, simán beleszalad a késbe a BL kieséses szakaszban. A csirkeólban nem volt érkező, de madár egy idióta, ezért ne is beszéljünk róla.

Klopp rendszeréről rengeteget írtunk, pontosan tudjuk miért ennyire megterhelő fizikálisan, és mekkora kockázat magasan védekezni és 6 emberrel letámadni. Nyilvánvalóan ennek a hátulütője, hogy védelmünk sebezhető és kiszolgáltatott a gyors kontrákkal szemben. Kiemelkedően látványos, szurkolói hovatartozástól és ingerfeldolgozási folyamatoktól függően az érzelmi spektrumon igen széles, ám intenzív reakciókat képes ez kiváltani, melyek földön fekve epilepsziás fókaként történő nevetéstől, a változatos infokommunikációs eszközök és kegytárgyakat utcán gravitáció segítségével megejtendő felhalmozásáig terjednek (nyílászárók rendeltetésszerű használata opcionális). Ez a rendszer velejárója, és a heves reakciók ellenére ugyanolyan kockázati tényező, mint várni a csodát a deadlány napján.

Vajon, hol van tehát a különbség, ami értelmet ad, hogy mit válasszon a tapír a sok-sok opció közül. Talán a siker utólag igazolja a döntést és a sikertelenség pedig billogként ég az elbukott kupadöntőkkel teli vezérünk seggére? Fontos kérdés ez, ebben a remek nyári ablak és tavalyi élménygazdag szereplések utáni szezon rajtján. Lenyűgöző BL tavaszunk létrejöhetett-e volna, ha találkozunk igazán defenzíven játszó csapattal? Ha Firmino kiesik tavasszal? Illetve fordítva, ha Salah nem sérül le a döntő elején. A szerencse elengedhetetlen eleme a sikernek, még akár egy olyan hosszú sorozatban is, mint a bajnokság és emaitt önmagában a sikertelenség nem fokmérője a munkának és a kockázatvállalásnak. Nem árt felvésni ezt egy post-it-re.

Hatos az ötösön

Visszatérve a PL első meccséhez, ott folytattuk, ahol igazából abba sem hagytuk, semmi váratlan taktikai húzás nem volt, szokásos felállás és filozófia. Keita és Alisson kezdőbe kerülésével két új ember került a gépezetünkbe, ami egy félidőre megközelítette az üzemi fordulatszámot. Alissonnak dolga nem akadt, maximum passzjátékát élvezhettük, ami igen biztató volt. Keitáról pedig már az alapozás bármelyik meccsén látni lehetett, hogy lubickolni fog a liverpooli Kloppballban. A szezon előrehaladtával, amint egyre több percet tölt a pályán éles helyzetben a csapat, egyre jobban fog alakulni a kémia is a társakkal. Nagyon jó helyre került a 8-as.

Jól átgondolt és Fekiren kívül tökéletesen kivitelezett igazolási politikánk és a hasonlóan megtervezett és felépített már sokadik alapozásnak köszönhetően (ezért is volt nagyon fontos, hogy Ljinders érkezett a stábba és nem egy teljesen új arc) a szezon rajtjára megérkeztünk a bajnokságba. A vb miatt a topcsapatok csak keresik kulcsembereik formáját, a sokat igazolók, frissen feljutók, új edzők közül sokan áldozzák be az útkeresésbe az augusztust. A West Ham elveszítve Lanzinit hasonló cipőben jár, és sokkal könnyebb volt most pontot szerezni ellenük, mint mondjuk két hónappal később lenne. Ezeket a szezon eleji könnyű győzelmeket célozta meg joggal a stáb, ami momentumot építhet a szezon későbbi szakaszaira is. Eltűnt a görcsös akarás, a Coutinho várás, a próbálkozgatások, a meddő passzolgatás, a frusztráció könnycseppjei. A kemény munka és a koncentráció izzadtságcseppjei maradtak. Nem kell másodperceket várni, mire Gini felismeri a kontroller pozíciójából, hogy merre forgassa a labdát, ahogy Milner is automatikusan biztosít, ha Gini megy a támadással. Robertson és Trent a pillanat tört része alatt kap fedezetet a középpályáról, amint gegenpressingbe kezdenek 15 méterre az ellenfél kapujától.

Rögtön az első másodpercekben érdemes Ginit figyelni (tudom nem ezen a meccsen volt, de na!)

Legkésőbb visszatérő Bobbyn látszik a fáradtság, még tart neki a fizikai alapozás, de az évek alatt kemény munkával felépített rutinból nagyszerűen hozza le a posztját. Hogy még csak a szezon rajtján vagyunk túl látszott, a második félidőre visszatekerte a pressing potmétert Klopp, és átadtuk a labdát a West Hamnek, akik köszönték és nem kezdtek vele semmit. A cserék érkezésével Keita játszott szélsőt Mané helyén, Mané átment a másik oldalra és Salah volt középen. Nem szaroznak és kirakják szélre is, hogy tanulja élesben a társai szerepeit.

A szezon legnagyobb kérdése, meddig hiteget minket a főnéger, hogy futballistának álcázza magát, ráadásul olyannak, aki lazán gurít kettőt csereként a szétfutott ellenfeleknek. Sokadik szezon ez már, amikor ugyanazokkal a felütésekkel beszélünk Studgeról, mennyire hasznos lehetne ő csereként, vagy milyen jó lenne két csatárral játszani vele. Elméletileg új diétán van, ettől várjuk most a csodát, hogy nem egész szezonban az egészségét keresi folyamatos alapozás közben.

Másik játékosunk, aki sokat profitálhat Lovren vb és Matip alapozáskor összeszedett sérüléseiből, az Gomez. Megszokhattuk nála, hogy meccsenként egy gólt érő hibája fixen van, megvolt ez most is, Arnautovic keresztbe rúgta. Az elkövetkezendő hetekben teljesítménye miatt nem gondolom, hogy siettetnénk Matip visszatérését, jó lenne látni, hogy be-bealvásait jobban kezeli, mint egy átlagos román teherautósofőr.

Igazából mindenkit ki lehetne emelni, Robó gólpassz, Trent szabadja, Milner béna Jumurdzsák jelmezében is tökéletesen játszott, Salah és Mané zsenijük. Nem is akarok egyesével végig menni mindenkin, mert nem bírnám szuflával, és mert nagybetűs CSAPAT van.

Négy év alatt formálódott keretünkbe évente egyre kevesebb az érkező, és a friss emberek is vagy a kezdőbe, vagy annak közelébe érkeznek. Ami a legfontosabb, minden játékos a rendszerbe illő és nem az új emberek köré keressük a rendszert. Ez a stabilitás és szisztematikus építkezés vezet a fent említett automatizmusokhoz. Ezekkel másodperceket lehet nyerni a játék kritikus pontjain, amik sikeres szereléseket, támadásokat, gólokat, pontokat hoznak a csapatnak.

Ormánnyal is tud integetni

Tapírok négy vadon élő faja közül kettő sebezhető, kettő pedig veszélyeztetett státuszú,  tavaly a szezon második felében 0 volt a TPI-nk. Mindenki egy irányba húz, így a tapír ernyedten hagyja el csapatunkat.