Statisztikai áttekintő 2016-2017

A legfontosabb statisztikát a tavalyi szezonról mindenki nyílván tudja fejből, hiszen a tapír fasznak végre sikerült a jó oldalán végezni, így összejött a hőn áhított top4 avagy Wenger trophy. Megelégedhetnénk ennyivel, örülhetnénk, mint majom a farkának, de természetesen nem tesszük ezt. A tovább után a statisztikák mélyére nézünk.

Tudom kicsit unalmas, de nekem minden szezon értékelő kapcsán a kétarcúság, hullámvasút jut eszembe, mint illő hasonlatok. Ez alól természetesen a bajnoki reményekkel fűtött ősszel, a kieső jelölt kiábrándult január-februárral és a stabil dobogós tavasszal fűszerezett szezonunk sem jelent kivételt, de még mielőtt az aktualitásokba bele mennénk, szeretném szokásokhoz híven az egésznek egy nagyobb keretet, nagyobb perspektívát adni.

Ennek legjobb módja érzékeltetni az átlag Premier League top5 csapatokat és ezzel szemben az elmúlt két szezont.

Az világosan látszik, hogy az elmúlt két szezon elég erősen ellenkező irányban tér el az átlagtól, hiszen a tavalyi szezonban mindenki mélyen a szokásos teljesítménye alatt produkált, míg a mostani az első olyan szezon, hogy gyakorlatilag a top6-ból senki sem volt vállalhatatlanul gyenge. Végig lehetne venni, hogy tavaly a Leszter nagyon kevés ponttal lett bajnok, míg idén a hadszíntér nélküli Chelsea kifejezetten magas pontszámot hozott és ezt el lehetne játszani a top4-5 többi tagjával is. Azonban én inkább két másik tendenciát emelnék ki, ami jól látható a fenti táblából.

Angliának a 2001-2002-es szezon óta van 4 BL helye, ekkortól beszélhetünk top4-ről. Ezen 16 szezonos időszakot érdemben 3 részre lehet bontani.

• Az első a pre klasszikus top4 korszak, gyakorlatilag Rafa érkezése előtt.
• A klasszikus top4 időszaka.
• Valamint a ma is ismert top5-6 korszak.

A mi szenvedésünkkel, pénzügyi nehézségeinkkel a City fel sejkesítésével és a Tottenham feltörésével. Ezen időszakban alapvetően azt lehet látni a pénzügyi háttér ismeretében nem meglepő módon, hogy a nagyok kiegyenlítődnek, hiszen az első hely pontátlaga 89 pontról 86-87-re csökkent a top6 időszakában. Ennek ellentétét lehet megfigyelni a mi számunkra ismertebb és fontosabb 4.-5. hely esetében, hiszen láthatóan egyre több és több pontra van szükség a Wenger trophy behúzásához és a szerencsétlen 5.-nek is egyre több pontja van. A Wenger trophy 2001-2005 között 65 ponttal abszolválható volt átlagban, míg az elmúlt 4 szezonban már 73 pont kellett hozzá, míg az 5. helyezett átlagpontszáma ugyanezen időszakban 61-ről 69 pontra emelkedett. A most befejezett szezonban az Arsenal 75 pontja rekordot jelent az 5. helyezettek történetében és valószínűsíthető, hogy a 2 ppg ergo 76 pontos szezon előbb utóbb nem tuti, hogy elég lesz a hőn áhított BL induláshoz.

A másik trend a védelmekkel és a kapott gólokkal kapcsolatos. Ezt meg lehet úgy fogalmazni, hogy Angliában az új évezred első évtizede Rafával, Mourinhoval szólt a védekező fociról ekkor kevés kapott és kevés rúgott gól jellemezte a top csapatokat. Viszont a 2009-10-es szezon óta tartó most már 8 szezonos időszak a támadó fociról szól, mondjuk ekkora pénzek mellett ez nem is csoda, hiszen a nézőket, ázsiai nézőket a sok és szép góllal és nem a stabil védelmekkel lehet megfogni. Számszerűsítve ebben az időszakban a top5 csapatok nagyjából meccsenként 1 kapott gól körül átlagolnak. A sorminta, így néz ki: 37,4; 38,4; 40,6; 39,8; 38,8; 39,2; 36,6; 36,8. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a BR vagy Klopp alatt látott védelmeink jók lettek volna, hanem azt, hogy beleillenek egy nagyobb sormintába.

A bajnokság és a top4 viszony rendszere után még mindig a nagyobb időszaki összefüggéseknél maradva érdemes megnézni, hogy mit lehet kiolvasni BR érkezése, avagy nekem meglevő részletes meccs statisztikák alapján mit lehet látni.

Mielőtt a védelemre kanyarodnánk. Több érdekes tendencia látszik. Az első és legfontosabb bár ezt még csak halkan és erősen félve jelentem ki az, hogy a megfordulni látszik az az alapvető Liverpoolizmus, hogy bármilyen is legyen az őszi szezon a tavaszi erősebb. Ez BR alatt volt különösen igaz, de korábban is jellemző volt a Liverpoolokra. Nos Klopp alatt tavaszaink gyengébbek, mint az őszök 1,68 ppg vs. 1,54 ppg tavaly és idén 2,39 ppg vs. 1,54 ppg. Ez a legfinomabb megfogalmazás, hiszen a két Kloppi tavaszt eredménytelenségben csak a ködös ősz múlja alul és versenyben is csak BR első tapogatózó féléve van velük. Persze a tavalyi szezon Kloppal az iszonyat mennyiségű meccsről és a nem saját keretről szólt, míg idén télen a sérülések, Afrika kupa és eltiltások rendesen lehúzták ezt a tavaszt tehát, hogy úgy mond, van felmentő indok. Viszont az alapvető félelmet az adja, hogy a Klopp féle intenzív gegenpressinges heavy metál foci kapcsán alapvetés, hogy elhasználja a keretet és teljesen világos, hogy gyengébb tavaszokat produkál. Tehát nekem komoly félelmem, hogy ez egy állandó trend lesz a Kloppi rezsim alatt. Ezt a problémát sokan látjuk, hiszen nem véletlen a nyári kívánság lista is a legtöbbeknél arról szólt, hogy kell az erős keret, kell a rotáció. Felteszem a Buvacék is észlelték ezt.

A másik megjegyezni való a stílus mutatókban látszik. Tudjuk BR azzal jött ide, hogy a Kelta tiki-taka után megcsinálja a Scouse tiki-takát, ami mint tudjuk nagyon, de nagyon nem jött be neki. Ellenben Klopp alapvető stílusa nem a labda birtoklásáról szól, hanem az intenzív gegenpressingről elméletileg. Ennek ellenére azt láthatjuk, hogy az idei félévek labdabirtoklás tekintetében sosem látott magasságokban jártak, hiszen BR alatt mikor még nem vetette el a tiki-takát egy 58,34%-ot sikerült virítani, aminél Klopp idén sokkal magasabb értékeket hoz. Sőt a most tavaszi félév a maga 64,17%-os értékével rekordnak számít. Azonban az is világosan látszik, hogy ennek oka nem a pontos passzolási szándék, nem a labdára ülés, hiszen hol vagyunk már BR első félévére jellemző 85,6%-os passzpontosságtól. Persze a tavalyi szezonhoz képest lényegesen pontosabb a csapat, de ennek oka elsősorban az Ikarusz törés.

A védelemre kanyarodva alapvetően az látszik, hogy a bevallottan nem túl erős versenyben ugyan, de a legjobb féléveket zártuk idén, hiszen az őszi szezonban kaptuk a legkevesebb gólt és tavasszal sem kaptunk lényegesen több gólt átlagban. Itt jön ki igazán a kloppi gegenpressing foci az, hogy teljesen domináljuk az ellenfeleket, hiszen most ősszel engedtük a legkevesebb lövést az ellenfeleknek, míg tavasszal a második legkevesebbet. Engedett kaput találó lövésből meg a 2. Illetve a 3. legkevesebbet engedtük az ellenfeleknek, amit alapvetően nagyon pozitívnak találok. Mondjuk ennek eredményeként a védekezésünk hatékonysága kifejezetten alacsonyra sikerült, hiszen lényegesen kevesebb lövésből illene láthatóan kevesebb gólt kapni. Azonban ez nem jött és nem is biztos, hogy össze fog jönni, hiszen a játékstílusunk tökéletesítéséhez alapvetően a kisebb gyorsabb játékosok fekszenek, viszont éppen ezért egy Pulis-Big Sam csapat szögletekből mindig jó lesz ellenünk.

Támadásban elsősorban eredményességben ellentétesre sikerült az ősz és a tavasz, hiszen az őszünk a kicsik kitömésével az egyik legeredményesebb félévnek számít gól szerzésben, viszont a tavasz az egyik leggyengébbnek. A mögöttes statisztikák alapján is az ősz az átlagnál kicsivel jobb lövésekben, kaput találó lövésekben, míg a tavasz elmarad az átlagtól. A jó védelemnek és a nem rossz támadásnak köszönhetően a meccsenkénti lövési arányunk kiemelkedően alakult az egész év során.

A stilisztikai érdekesség, hogy a csapat passzolási mutatói alapján egyszerre lett direktebb a focink és türelmesebb, ami alapvetően ellentmondás lenne, de mivel sokkal többet van nálunk a labda, így igazából nem meglepő. Alapvetően az látszik, hogy Kloppal láthatóan kevesebb lett a kiugratás a focinkban pedig Coutinho-Mané mellett adná magát nagyon ennek erőltetése és beadásból is kicsivel több lett.

Az alapozás után rá is kanyarodhatunk az idei szezonra. A szezonra, amelyet két szempontból éles kettősségek jellemzik.

Az egyik, amiről már sokat beszéltünk, hogy teljesen más a focink mikor a top6 többi csapatával találkoztunk idén. Ezt rangadónak hívom, mert végül is ez a rangadós focink az a hadszíntér hiánya, hogy idén csak a top6 többi csapata elleni meccs tartozik ide. Volt már róla szó ezért nem akarnám agyon magyarázni. A látvány, a stílus és a megfogható számok alapján ez a focink a Dortmundnál látott Kloppi foci. Az ezerrel égő Heavy Metál foci, amely underdog helyzetben mindig is nagyon jól állt Kloppnak és csapatainak, így nekünk is működik vele.

Ezzel szemben a kicsik ellen, akik nagyon szívesen adják oda nekünk a labdát és mondják azt, hogy gyertek csak és törjétek fel a védekezésünket, ha megy. A focink stílusa és a statisztikák alapján elég simán tiki-taka csapatnak lehet minket tekinteni.

Az biztos, hogy hatalmas nagy a kontraszt a két féle focink között első ránézésre is. Ha hozzávesszük, hogy a nagy trió első szezonja alapján is hasonló megállapításokat tehetünk, azt gondolom, hogy ez nem bug hanem állandó feature a Kloppi rendszerben.

2015-16-os szezon

A legérdekesebb, amit látni kell, hogy a rangadó típusú meccseken eredményesebbek vagyunk Kloppal. Idén majd 10%-al, de már tavaly is megvolt ez, így nyugodtan tekinthetjük trendnek. A védekezésre kanyarodva csak a legalapabb mutatót a kapott gólokat szemlélve azt láthatjuk, hogy a rangadó típusú meccseken kevesebb gólt kapunk. Ilyenkor sikerül a bűvös meccsenkénti kapott gól átlag alatt maradni és ez így volt már a tavalyi szezonban is. Nem teljesen evidens dolog, hiszen rangadókon az ellenfeleink több lövést engednek meg mégis kevesebb gólt kapunk. Ennek okát két okban találom az egyik, hogy a kicsiknek a tagbaszakadt emberei ellen nem igazán megy a rögzített helyzetek kivédekezése, hiszen velük ellentétben mi nem erre gyúrunk edzéseken. Meg persze sokkal jobban kitámadunk a kicsik ellen, így egy-egy kontra veszélyesebb ilyenkor.

A stílus mutatóknak idén kiemelten fontos magyarázó ereje van, hiszen egészen durva a majd 17%-os labdabirtoklási különbség (50% vs. 67%), ami látható a rangadó típusú meccseink és a kisebbek elleni Ikarusz törős meccseink között. Tisztára olyan, mintha két külön csapatunk lenne, főleg ha figyelembe vesszük a passzolási pontosságban megfigyelhető különbséget a két meccs típus között. Egészen skizofrén, ha visszanézünk a tavalyi szezonra, akkor közel sem volt ekkora a különbség. Ezen hatalmas különbség miatt evidens, hogy mivel rangadókon kevesebbet van, nálunk a labda lényegesen többször kell az megszerezni, avagy megállítani az ellenfelek támadásait, így rangadó típusú meccseken többet védekezünk.

A támadásunk kapcsán is jelentős eltéréseket találunk a rangadó és Ikarusz törős meccseinket szemlélve. Rangadókon lényegesen lövésünk van, viszont arányiban nem ekkora a különbség a szerzett gólok és kaput találó lövések tekintetében, azaz a rangadókon hatékonyabb a támadó sorunk, mint amikor Ikaruszt kell, törjön. A stílusunkban is jelentős különbségeket lehet felfedezni, hiszen a kicsik ellen versenyben van a cselezések és a beadások a legnagyobb stílus különbség tekintetében. Végül kicsivel, ugyan de a beadások nyernek. Ha csak a kicsik elleni beadás számot nézzük, akkor már a liga legtöbbet beadó csapatai között vagyunk, pedig legtöbbször ugye klasszikus center nélkül focizunk. Ez jelentős magyarázó erővel bír abban a tekintetben, hogy miért kevésbé hatékony a támadósorunk az Ikaruszok ellen, mint a rangadókon. Ha a passzolási stílusban tovább elmélyedünk, szintén hatalmas különbséget találunk a rövid, labdatartós passzok tekintetében. Én nagyon szeretem az ilyen fajta focit, de nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez Kloppnak tényleg jól áll. Kiugratások tekintetében nem láthatunk különbséget annak tekintetében, hogy milyen típusú az ellenfél viszont hosszú passzokból rangadós meccseken láthatunk többet.

2015-16 szezon

Azt gondolom, hogy azt ezek alapján kiválóan láthatjuk, hogy teljesen más stílusban focizunk a rangadó és az Ikarusz törős meccseken. Azt is láthatjuk, hogy a rangadókon vagyunk eredményesebbek és hatékonyabbak. Azt is kiválóan láthatjuk, hogy a szezonnak a januári-februári időszaka volt messze a legrosszabb. Ennek több oka van. Ekkor volt az ANK, ami elvitte ilyen-olyan okból Manét és Matipot. Coutinho és még többen ekkor voltak sérültek. Ez egyrészt szerencsétlenségből fakadt másrészt nem tudok mást gondolni, mint hogy nem készültünk fel eléggé az ANK hatására.

Viszont van ezt az időszakot vizsgálva két számomra ennél sokkal aggasztóbb jelenség. Egyrészt ez az időszak minden évben az Angliai foci szezon legsűrűbb időszaka, főleg ha állsz még mindkét hazai kupában, mint tettük mi. Gyakorlatilag ez a része volt egyedül huzamosabb ideig heti két meccses az egyébként jellemzően heti egy meccses szezonnak és ebben az időszakban teljesítettünk pocsékan. Ez nem egy rendszeres BL szereplő csapat jellemző vonása, így ebből a szempontból megoldást kell találniuk Buvacéknak, hogy jövőre is meglehessen a top4 indulás a nemzetközi hadszíntérrel nehezített szezonban.

A másik nagy félelmem, hogy ebben az időszakban köszönhetően annak, hogy a Soton ellen volt oda-vissza vágónk Mikiegér kupában és FA kupában is alacsonyabb osztályú ellenfeleink voltak gyakorlatilag csak erősen Ikarusz törős meccseink voltak, amin persze főleg az FA kupában kicsit nagyobb szerepet kaptak a fiatalok és a sérülések, eltiltások, ANK miatt a máskor ritkán szereplő játékosok. A nem teljesen ugyanaz a játékos állomány kicsit elveszi ugyan az élét, de így is nagyon elgondolkodtató és félelmet generáló, hogy kieső formát hoztunk 2 hónapon keresztül kieső jelölt átlag erősségű ellenfelek ellen. Ez a PL matek miatt nem nagyon fog beleférni hosszú távon.

A szezonunk teljes megértéséhez kötelező megvizsgálni, hogyan is szerepeltünk a “kicsik” ellen a szezon különböző időszakaiban. Mivel csak hazai szereplés miatt főleg Ikarusz törős meccseink voltak, így nem lesz meglepő azt látni, hogy az erős tavaszt pocsék tél és egy erősebb, de az ősznél gyengébb tavaszt tapasztalhatunk eredményességet tekintve. Igen az a 0,56 PPG ha bajnoki szereplésre akarnám átfordítani az egy kiemelkedően gyenge 21 pontos szezonnak felelne meg, ami ijesztő még akkor is javarészt kupákból és egyrészt az ifik szerepléséből származik. A védekezésre fókuszálva természetesen azt fogjuk látni, hogy a téli pocsék időszakban kaptuk a legtöbb gólt. Viszont érdemes megjegyezni, hogy a szezon többi része az alapvetően rendben volt és érdekes megfigyelni, hogy ősszel kevesebb engedett lövésből több gólt kaptunk, mint tavasszal. Felmerül a kérdés, hogy ebben Karius-Minyon kérdés mennyire játszik szerepet. Itt most nem is elsősorban arra gondolok, hogy Karius hogyan szerepelt, hanem azt már sok év statisztikáján láthattuk, hogy Minyon egyszerűen jobban véd, ha többet van foglalkoztatva és rendesen be van lőve. Ezt megfordítva nekem Minyon kapcsán az a kellemetlen kérdésem, hogy mennyire jó nagycsapat kapus mikor meccsenként néhány lövésből kellene bravúrokat bemutatnia. Persze azért ezt a megállapítást azért árnyalja, hogy ténylegesen kapura a tavasz során ment a legkevesebb lövés, de ettől még, úgy gondolom, hogy jogos a kérdés Minyon kapcsán.

A másik, amit nagyon érdemes megjegyezni és ezzel át is evezünk stílus kérdésekre, hogy az tisztán látszik, hogy persze ősszel és tavasszal is piszok sokat volt nálunk a labda 64-66% és azért pontosan passzolgattunk 82-84% főleg, ha a rangadókra gondolunk, de koránt sem annyit, mint a télen (72% labdabirtoklás 86% pontosság mellett) azt kell mondjam ekkor sikerült az aktuális ellenfeleinknek legjobban ránk erőltetni a labdát és a lassabb támadás építős stílust főleg ha figyelembe veszem, hogy ekkor volt messze a legtöbb rövid passzunk és a legkevesebb hosszú. No meg nem utolsó sorban ekkor adtunk be meccsenként messze a legtöbbször meccsenként majdnem 33 alkalommal átlagban, szemben az őszi-tavaszi 19-22 beadással. A lényeg, hogy nem teljesen ugyanazt a focit játszottuk az eredménytelen télen, mint az egyébként zseniális őszön és nem rossz tavaszon. Pusztán a támadásunkat tekintve az ősz kifejezetten zseniális volt 2,82 gólt átlagoltunk meccseként az 4-3-3 teljes meglepetés volt az ellenfeleknek és egészséges volt a legerősebb kezdő és egyszerűen mindenki kicsattanó formában volt a nyári edzőtábor után. Ellenben a tavasz közel sem a legerősebb kezdővel, hiszen Henderson, Mané és még sokan mások is hiányoztak belőle már koránt sem volt ennyire domináns a támadójáték ekkor már kellett a jobb védelem is az eredményekhez.

Összességében azt gondolom, hogy nagyon intelligens edzői stábunk van, így azzal, hogy a top4 meglett idén nem is baj, hogy az Angol szezon megmutatta magát idén télen és a koncepcionális, erőforrás gazdálkodási problémák most buktak ki, hiszen így van lehetőség, hogy agyaljanak rajta és idén nyáron úgy alakíthassuk a keretet, hogy a következő szezon nemzetközi hadszínteres heti két meccses terhelésének megfelelőre legyen az kalibrálva.

Bónusznak