High risk, deep throat

Tartalékos Arsenalt sikerült lenyomni a nagy meccseken megszokott játékkal szombaton, a győzelem igen fontos, hogy maradjon esélyünk még idén kupát nyerni. A hullámvasutas formánk épp kaptatóra került, lássuk be LDLWLW az utolsó hat meccsre nem valami veretes. Van-e értelme felhúzni magunkat vagy felhőtlen örömbe bocsátkozni, vagy egyáltalán érdemes-e reménykedni egy tavaszi feltámadásban a hajtás után boncolgatom. 

A meccs előtt is nekünk állt a zászló a hazai pályán megvívandó rangadóra készülve, mivel az ágyúsok az ideális ellenfélként érkeztek. Mélyről sok passzal, labdakihozatallal építkező játékuk a legkellemesebb a letámadásunknak valamint a gegenpressingnek. Így a magasan szerzett labdákkal könnyedén gólhelyzetbe kerülnek a gyors támadó hármas tagjai. Unalomig ismételt mantra ez, sok újdonság nincs benne, viszont az látszott, hogy hiába ugyanaz az elgondolás a játék mögött, mint hétfőn volt a lejcseszteri pokolban, teljesen másképp valósult ez meg.

A vakoknak is láthatóan más volt a meccs képe is és az eredményben is. Párhuzamot vonva az elmúlt hét két meccse közt, először is az ellenfél alapvetően más felfogásban lépett pályára, az arsenal a fent leírt módon próbált támadást építeni, míg a leszter a direkt brit futball hagyományain vagdosta előre a labdákat. Nyilvánvaló és nem újdonság az sem, hogy ez ellen a direkt játék ellen kevesebb eredménnyel szolgál a szokásos taktikánk, mint egy labdabirtoklásra építő csapat ellen, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet eredményes az ilyen csapatok ellen, ahogy azt láttuk ősszel is, mikor még minden fasza volt és az Afrika kupa csak egy rossz viccnek tűnt. Ehhez az alábbi videóban látható élesség, gyorsaság, akarat és ész szükséges.

https://twitter.com/LFCMostar/status/838523467377033216

A másik tényező, hogy egy teljesen más lelki állapotú ellenfél nézett szembe velünk, egy igazán megtépázott és legendás edzőjét kikezdő a BL kiesés szélén tántorgó Arsenal érkezett, a legnagyobb sztárjai nélkül. Özil betegség miatt nem is utazott el, Sanchez pedig a padon kezdett, fegyelmi vagy pihentetési okokból (tökmindegy mert ezzel olyan csokis gatyával jöttek elő, hogy Gombóc Artúr komoly merevedéssel ült a stream előtt). Ellenben hétfőn Leszterben egy friss edzőváltás utáni bizonyítási vágytól égő csapat az első rohamra indult a szezon megmentéséért.

Ne feledkezzünk meg saját csapatunk mentális állapotáról sem, illetve a felkészítésről, ami a legutolsó völgy és hegy között látszik. Amíg a kékek ellen szinte felkészületlenül érte a csapatot az ellenfél mentális fordulata, addig rég nem látott élességgel léptünk a hazai gyepre szombaton, mégis két ellentétes félidőt sikerült engedni az ágyúsoknak.

Az első félidő kapura lövési statisztikái, ennyire nem volt a pályán az Arsenal, hiába volt fenn Welbeck, Iwobi, Giroud és Ox is. Létszámban ugyan megvolt a támadószekció, de minőségben és összeszokottságban ez kevés volt. Legalább a pihentetett emberek megmutatták a Bayern ellen.

A második félidőre Alexis érkezésével jól láthatóan veszélyesebb helyeken és egyáltalán felbukkantak a labdával az Arsenal támadói

A második félidőre Sanchez beállításával egy teljesen más felfogás került a pályára, ami hiányzott az Arsenalból, de az egy félidőnyi előnyünket nem tudták ledolgozni, hiába került sebesség és képesség a pályára. Köszönetet mondhatunk hát Wenger papának ezért a meccsért, bár nem csak rajta múlt, hogy ennyire kiherélt csapatot tudott a pályára rakni. Vagy csak megszokásból esnek szét már megint márciusra, mindenesetre merci.

https://twitter.com/LFCMostar/status/838479329763946497

Végezetül egy pár gondolat arról, hogy mire lehet elég idén ez a hullámvasút amit tolunk. Szokás mondani, hogy a bajnokságot a kiscsapatok ellen kell megnyerni, erről idén már nincs miről vitatkozni, a dinamó bajnok :( Azonban a top4-hez sem árt a konzisztens törpegyalázás, hacsak nem teljesítünk kimagaslóan a tabella legeleje ellen. Ez egyelőre megvan tehát nagyon nem kell félni, még versenyben vagyunk a kupáért, azonban alig maradt nagy meccs idénre, city everton és ennyi volt. Viszont ha a hétvégén a burnley megint megviccel minket a szokásos busz elleni forgatókönyvvel egy korai kapott góllal akkor jövőre is csak álom marad, hogy megmutassuk magunkat a legrangosabb nemzetközi haccíntéren, ahol akkora lebőgés nem várna ránk, mint a keddi Arsenalra, mert a nagyok ellen tudunk védekezni. A védelmünk akkor van gondban, mikor extra energiákat mozgósítunk a támadásra, ezzel saját magunk gyengéit rakjuk a célkeresztbe. High risk, deep throat.