Téli buszok és babelkopter

A hideg, undorítóan szürke és mocskos január utolsó napján jön a listavezető Dinamó, a gusztustalan szmogtenger közepébe a nagy kék busszal, hogy megrengesse az anfieldi erőd alapköveit. Mint tavaszi gyereknek, nehéz nem lepleznem, hogy mennyire nem kedvelem a telet, mármint főleg a magyarországi változatát, ami azért most még kitett magáért szépségében. Kezdődik az október végi kötelező karácsonyi hangulattal, amit az év végi hajtásból többnyire csak 24-én reggel érem fel ésszel, hogy itt is az ünnep, majd folytatódik a mordori sötétség, kosz, latyak, a lefagyott és letaposott latyak hetekig szürke kis szigeteket képez a járdán, mert megint nem sikerült időben letakarítani, helyette a minimális csapadék nem mossa le az ipari mennyiségű sót az utcákról, ami aztán marja a cipőt meg a kutyák tappancsát, hogy igazán remek legyen az évszak. A tömegközlekedési eszközökön ritkán fűtenek igazán, de szerencsére minden ajtó nyílik, így minden megállót szépen megmelegítenek, azok örömére akik pont lekésték az adott járatot. Persze ez mit sem számít, ha kedvenc csapatunk sorra halmozza a kiütéses győzelmeket, magabiztosan veri a kiesőjelölteket hazai pályán és a B csapat fiataljai megmutatják, miért is nem kell igazolni senkit egy esetleges európai haccintér őszi megpróbáltatásaira. Nincs is jobb ezekben a napokban, mint beékelni magunkat jó pár sör feles kombóval a kanapéba, hogy még véletlen se kelljen a külvilág csúfságaira gondolni, csak és kizárólag a szigetország futball álomvilágába merülve minden vidám percet a tél kibekkelésére fordíthassunk, ha már annyi kibaszott meccs van ilyenkor.

Na ebbe szart bele igen rendesen a Karma néni az ötödikről és kerültünk őszi ámokfutásunk csúcsáról egy viszonylag gyengébb periódus közepébe. Az okokat és tévokokat már rendre kidobta a fonat poszt özöne, mi szerint viszonylag komolyan rendült meg az őszi überfocink a Matip, Mané, Clyne, Cou kiesésekkel, valamint egy kis Henderson és Milner mentes időszakon is túl vagyunk. Akárhogyan is nézzük, Lovren Lallana Can Gini és Firmino voltak azok az alapemberek, akik végig darálták a telet kihagyások nélkül, nagyjából látszik, hogy ezeket a presszingben erős embereket nem tudtuk megfelelően pótolni minden esetben. Így lassult a játékunk, passzívabb lett a hozzáállásunk és ez többnyire ki is jött a nem begyűjtött kötelezők alatt. Habár szoros vereségek voltak, de ez nem egy optimális állapot, erre Macca szépen rávilágított, hogy versenytársaink kevesebb játékost használnak, mivel kevesebb sérültjük van, de egyéb rotáció nem nagyon fedezhető fel más csapatoknál sem. Ez van, úgy néz ki Clyne-on kívül mindenki bevethető, habár Mané még félig Afrikában van, így rá alapvetően nem számítanék, max egy késő 20 perces impact csereként.

Viszont, ha már így túl vagyunk a kezdő felszopó körökön lássuk, mitől tudott a kék busz végig szántani a teljes PL mezőnyön elenyésző pontvesztéssel. Nem árulok el nagy titkot, hogy Conte egy kibaszott jó edző, igazi olasz stratéga, aki a vergődő Juventust épített újjá, valamint forradalmi taktikai ötleteivel és azok maximálisan hatékony megvalósításával, rekordok halmozásába is kezdtek(veretlen majd egy 100 pont feletti bajnoki cím). Háromvédős rendszere elé egy mélységi irányítót tett, mellé két box to box középpályást, akik mind támadásban, mind védekezésben képesek voltak magas szinten teljesíteni, a szélen két futó végtelen állóképességgel. Ehhez a rendszerhez, ami a híres Pirlo-Vidal-Marchisio középpályával uralta a Seria A-t, a 4-2-4-en át vezetett az út, viszont így túlságosan sebezhető volt a csapat védelme. Később ez a rendszer élt tovább Pogbával kulcsemberként, amivel BL döntőbe jutott az Öreg Hölgy, immár Conte nélkül. A háromvédős rendszer védekezésben az első védelmi vonal a két visszazáró szárnyvédővel 5 főssé alakul, ami nagy stabilitást eredményez. Ehhez képest az előttük csücsülő mélységi irányító fő feladata a labdakihozatalok segítése és a védekezésből támadásba lendülés olajozott működtetése volt. Nagyon hasonló rendszert láttunk már Liverpoolban is, amikor a 3 védős rendszer előtt Gerrard pilinckált, viszont sosem egyedül, hiszen a PL-ben irdatlan mód visszaüt, ha egy középpályásnak nincs meg a sebessége.

Conte ugyanilyen vonalon kezdett neki a dinamó átütött forgórészének újra tekercseléséhez. Klasszikus 4-3-3-mal vágtak a szezonnak, ami védekezésben 4-1-4-1-ként funkcionált, ezzel mélyre visszahúzva a klasszis támadó szélsőket, Hazard-t és Williant, ami egyrészt elszigetelte Costát, valamint túl feszítette a védekező képességeiket. Támadásban szintén itt volt a bibi keresendő, mivel a támadószélsők feladata volt a csapat szélességének biztosítása, így húzva szét az ellen védelmét. Viszont így megint túl távol kerültek a kedvenc fekete gyalogunktól, valamint a halfspacetől is.

A 4-3-3-ról 3-4-3-ra való váltással ez a két gond szinte egyszerre oldódott meg, a 5-4-1-es védekező felállás jóval stabilabb rendszert eredményezett, ahol a védelem emberfölénye lehetőséget nyújt a szituációs emberfogásra, valamint a védekező 9 igen nagy nyomás alá tudja helyezni a két csapatrész közötti értékes területet. A két támadószélső alappozíciója így a halfspace lett, támadásban és védekezésben is közelebb kerültek a centerhez. Mind a kontratámadás fázisban, mint a felállt védelem ellen is jóval hatékonyabb a rendszer, hogy a széljáték biztosítása a szárnyvédők feladata lett. A rendszer kulcsszereplője azonban mégis a Kanté-Matic páros, akik a csapatrészek összekötéséért, a labdakihozatalok gördülékenységéért, a támadójáték támogatásáért és az esetleges labdavesztés esetén a kontrák megakadályozásáért felelősek. Két nagy védelmi intelligenciával rendelkező játékos kifejezetten  összetett feladatot hajtanak végre igen precízen, támogatva a labdától távolabbi védő fel-fel lépésével. Ezekkel a fellépésekkel a támadó pozíciós játékban plusz passzopció jelenik meg, és a labda járatásnál rugalmasabbá válik a rendszer, még ha papíron csak 2 fős a belső középpálya. Ugyanekkor a labdavesztéskor is plusz egy ember tudja lelassítani a kialakuló kontrát.

A rendszer papíron kihozza a Chelsea játékosok előnyeit, azonban egy előnyt még nem említettem, ami a talán a legfontosabb. Ez a felállás megteremti a lehetőséget ahhoz, hogy Hazard a lehető legszabadabban mozogjon a pályán, hiszen mindig van mögötte fedezet. Ezzel a kötött erős védekező felfogás béklyójából szabadult madárként szárnyalhat a legkreatívabb és legjobban cselező játékos. A háromvédős rendszer a két szárnyvédővel tökéletesen alkalmas egy Hazard-Costa-Pedro broken team támogatására, hogy minden piszkos munkát elvégeznek helyettük, maximális védelmi stabilitással. Nem csoda, hogy ilyen eredményesen húzzák be 1-0-ra nehéz meccseiket, míg mi jócskán szenvedünk a védelmi stabilitással mind emberanyagban, mind rendszerben. 5 védő előtt két belsőközéppályás jó védekező skillekkel.

Na nálunk ez nem így megy. 4-3-3-as posztunkból kiderült hogyan is működik a helyzet, labda orientált letámadással nagy kockázatot vállalunk a nagy jutalom reményében, hogy magasan rendezetlen védelem ellen szerzünk labdát. Viszont a nagy kockázat mögött ott a nagy terület, amit védelmünk képes hagyni, ha nem működik a gegenpresszing, láttuk ezt egész januárban. Nem is akarom ragozni ezt a fázist, hiszen ez főleg a kisebb játékerőt képviselő csapatok elleni játékunk, míg a rangadókra Klopp szokása elővenni a passzívabb védekező felfogást, és nem kockáztatni ekkorát, hiszen ha ezt a soton ellen nagyon keményen tudtuk szopni, akkor el sem képzelem mit művelne velünk az önbizalomtól duzzadó és hatékony hadrendben felálló dinamó.

Több mint valószínűnek tartom tehát, hogy Klopp egy óvatos felállásban zavarja ki a srácokat este kapálni, a szokásos 4-3-3-ban, Cou-Firmino-Lallana támadóhármassal, Wijn-Hendó-Can trió mögöttük, valamint a védelemben valószínűleg Clyne helyén AtomAnti fog kezdeni megint, nem kis parafaktort okozva Hazard ellen. Ezzel egy nagyon kompakt inkább védekező középpályával tudunk emberfölényt kialakítani, valamint fedezni a passzsávokat a támadóik elől. A támadóink nagyon fluid játékra képesek, azonban ez viszonlag másodlagos, hiszen a védekezők emberfölénye ellen ez kevés lesz nagy erejű középpályás támogatás nélkül. Ha nem sok, de talán egy 3-4-3-at mi is feltudunk pakolni, ami csökkentené az AA-n lévő nyomást, mondjuk Lucas, vagy Klavan bevonását a védelembe, előttük Can és Henderson igen jól működő DP-t tudna lerakni, Milner és AA a szélen előttük pedig Cou-Firmino és Lallana.

A cselzi megfogható, de ehhez nagyon kompakt és szervezett középpálya kell, nagy energiákkal, valahogy úgy, mint a city ellen. Támadásban a T’ham megtalálta a rést a busz ajtaján, kétszer feszítették fel ugyanott a gumitömítést. Moses támadóból lett szárnyvédő, valamint Azpi szélsővédéből középsővé avanzsálása egy oldalon a buborék a fólia alatt. Itt nyílhat meg a fal, ami a győzelemhez vezethet.

A dinamó kényelmes előnyből nézi a tabellán mögötte tolongókat, nem kell kockázatot vállalniuk, egy vereség is belefér ugyan, de persze annak senki nem örülne, viszont nálunk más a helyzet. Az utolsó szalmaszál ez a januárunk kozmetikázására. Azonban egy vereséggel többet veszítünk, mint a győzelemmel nyerünk, így fegyelmezett, taktikai csatára számítok, majd a végén jön egy Mané gól egy Luiz kötényt követve és szűken nyerünk.

Ezután deadlány day-i forgataggá alakul a kommentmező, ahol lehet a Klopp-Sakho szappanopera retrospektív hánytorgatásra nyáladzani, valamint kit baszunk még ki a keretből, így hogy semmi mókameccs nem maradt már nekünk csak a kőkemény parasztbunyó a PL pajtájában. Lucas marad-e? Sturridge meddig lesz egészséges? Veszünk-e valakit a fű alatt utolsó nap?(nem) Finom lesz-e a #borsófőzelék? Kapnak-e méretes műfaszt a kihelyezett tudósítók? Lesz-e kit blokkolnia Madassnek? Coutinhót már most megveszi a Barca? Ki nyeri az Indikayla díjat? Kraveitz hány sört üt le éjfélig?

Megannyi izgalmas kérdés és még meccs is lesz este. Hát nem a tökéletes hózárás?