Feltörő teszt

A mostanra már négy meccsesre duzzadt idegenbeli túránk második állomásához érkezünk ezen a hétvégén. Az ellenfelünk a frissen feljutott Burnley csapata lesz, akiknek köszönhetjük Alkesz barátunkat, illetve akiknél ellenünk tuti nem, de remélhetőleg a szezonban sokszor lesz majd látható a náluk vendégeskedő kráter arcú Scouse Cafu. A találkozó szombaton délután négytől lesz. Bővebben a hajtás után.

A mostani ellenfelünk klasszikus brit csapat. A csapat több mint 130 éve alakult. Voltak az ősidőkben sikeres szezonjaik, annyira, hogy kétszer bajnoki címet is ünnepelhettek. Manapság azon kevés PL csapat közé tartoznak, akik nincsenek még külföldi kézben. Ez meg is látszik azon, hogy mennyi bizalmat kap menedzserük, Dyche a lassan 4 évével az egyik legrégebben hivatalban levő menedzser a szigeten. A klasszikus brit mivoltuk a játékos kereten is meglátszik, hiszen tele vannak brit és ír játékossal. Idegenlégiósból is a klasszikus brit focit művelő skandináv illetve a Brit Nemzetközösséghez tartozó országokból válogatnak. Logikus, hiszen ezekről a helyekről csupa olyan labdarúgó érkezik, akinek a vérében van a klasszikus brit stílus és álmából felébresztve is le tudják hozni a 4-4-2-es Ikaruszt. Az egyetlen kivétel a most nyáron beszerzett rekord igazolásuk, Defour, akinek ifjú korában sokkal nagyobb karrierívet prognosztizáltak, mint amit végülis befutott. Ez a fajta britség becsülendő dolog, viszont az látszik, hogy erősen behatároló tényező is. A PL megalakulása óta összesen két alkalommal tekintettek be 1-1 szezon erejéig annak csodálatosan mesés és gazdag világába.

Azt tudjuk, hogy a legtöbb évben az újoncok között van egy meglepetés csapat, aki nem csak benn szokott maradni, hanem egyenesen a középmezőnyben szokott végezni. Nos, idén nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez a tendencia megismétlődik, hiszen a Hull-i Tigrisek az erősítések hiányában edző nélkül vannak. A Middlesborough-nak ugyan Karanka a menedzsere és alaposan megerősödött a keretük, így a legesélyesebbek erre, viszont nagyon nem vagyok meggyőzve róluk sem. Aztán itt van nekünk az eddig csendes nyarat produkáló Burnley, akik mint már emlegettem megszerezték tőlünk kölcsön Flannót és megvették Defourt, de ezen kívül csak az izlandi válogatott Guðmundssont és egy cserekapust igazoltak. Mondjuk távozójuk sok (6-7 fő) volt, de ők jellemzően 30 feletti öregek voltak. Közülük a legnagyobb név a Rangersbe ingyen távozó Barton. Azaz összességében – főleg a PL hatalmas pénzeit és igazolásait figyelembe véve – abszolút nem úgy erősítettek, hogy a szezonjukban benne legyen a liftező szerep elkerülése.

Mielőtt a mieinkkel és a meccsel foglalkoznánk. Érdemes átnézni az átigazolások kapcsán a nyilvánvalót. A csapatok, mint az állatvilág, táplálkozási piramist alkotnak. A nagyok ugyan nem megeszik, de lerabolják a kisebbeket, amire rávilágítanék az nem is ez, hanem ennek a jelenségnek a pénzügyi vetülete. Az alapelv az, hogy egy kisebb csapatnak a működéséhez onnan van pénze, hogy egy nagyobbnak eladja a legjobbjait. Ebből a szempontból mindegy, hogy a brazil másod vagy az angol 8.-ad osztályról van szó. A kisebbeknek lételeme, hogy a nagyobbak számukra nagy pénzért veszik meg a játékosaikat. A játékosoknak is jó, hogy ha elég jók, akkor előrébb tudnak lépni. Az is világos, hogy ha ezen logika mellett eljutunk a csúcsra a Barreálokhoz és a mostanában néhány újgazdag csapathoz, akiknek a nagy költekezései pénzelik gyakorlatilag szépen lefelé haladva az egész rendszert. Az is világos, hogy ha megfordítjuk a logikát, egy kisebb nem tudja megvenni egy nagyobb fontos játékosát, mivel nincsen egyszerűen rá pénze alapesetben. Ez a rendszer persze kitermeli a maga mintagyerekeit, így egy időben az Udinese és a Porto volt a bezzeggyerek, akik a dél-amerikai olcsó importok nagyobbaknak tovább adásán látványosan nagy pénzeket kerestek, úgy, hogy közben a maguk szintjén a pályán is sikeresek voltak. (Az itt most nagyon mellékes, hogy ennek a nagy profitnak a nagy része a 3. fél játékos birtoklása miatt nem náluk landolt, ahogyan az is, hogy a 3. fél játékos birtoklással foglalkozó cégek gyakorlatilag a modern kori emberkereskedelmet valósítják meg.) Amit ki akartam hozni, hogy mint tudjuk, a játékosok cirka fele nem válik be. A játékostranszferek piramis és nempiramis játék jellege miatt adott az, hogy a nagyobbaknál be nem vált játékosokat egy kisebbnek nem lehet ugyanannyiért eladni, mint vették. Két okból a korábban már sejtetett, de ki nem mondott ok miatt, hogy a nagyobbak túlárazott igazolásai tartják el az egész rendszert. Ezzel összefügg, hogy az eleve túlárazott árakra a kisebbeknek nincsen pénze, így adott az, hogy a nagyoknak, így például egy Realnak az átigazolási működése nem lehet más, csak veszteséges. Mi ugye ebbe a keretrendszerbe kicsit nehezen vagyunk beleilleszthetőek azon egymásnak ellentmondó okok miatt, hogy a világ 10 legnagyobb bevételű csapatában benne vagyunk, viszont BL nincsen. Remélem, érthető volt ez.

A következő szezonban már nyugodt szívvel Harleyzhat.

Alapvetően az utolsó évében tevékenykedő loveisintheAyre és a Benteke mostanra gyakorlatilag biztosra vehető eladása miatt a jelenlegi nullszaldós átigazolási egyenlegünk miatt érdemes ezeket végiggondolni. Szerintem hatalmas dolog Ayre és csapata részéről főleg a TV-pénzekben úszó angol piacon is, hogy gyakorlatilag rendszeridegen és felesleges elemekből sikerült annyi pénzt összeszedni, ami fedezi az eddigi bevásárlást. Kalap le a vén Harley-s előtt.

Ha már szóba került Benteke, akkor érdemes őt megnézni. Alapvetően egy jó, de nem kiugró csatárról van szó, aki nálunk is gyakorlatilag pontosan azt hozta, amit tud. A tavalyi sérülésekkel és padozással telt szezonja is simán összevethető az utolsó két Villás szezonjával a percekre vetített gólerősségben. Nem rossz, sőt inkább jó csatár Benteke, viszont, mint attól már előre féltünk teljesen rendszeridegen volt nálunk. Most azt hiszem, olyan helyre kerül, ami neki való és a csapata nem a gyengéire, hanem az erősségeire fog játszani velünk ellentétben. Ha van olyan igazolás, amit nem lehet a bukás-siker végletesen leegyszerűsített skálán értékelni, az pont az övé. Mivel pont középen van a se nem bukás se nem siker között félúton mind játék mind pénzügyi szempontból, hiszen az idei nyári kiugró inflációt figyelembe véve nagyon nem sikerült azt az értéket visszakapni, amit befektettünk rá, de ettől még szép az a summa, amit kapunk.

Nyugi, van opció helyettem.

A mieink kapcsán hiába nagy veszteség – Mané vállsérülés miatt ezt az egy meccset kénytelen lesz kihagyni – a sérült állományunk csökkenőben, hiszen Milner, Sturridge már bevethető. Szerintem már Matip is edz annyi ideje, hogy be lehessen vetni, így szerintem kezdeni fog. Kellene az ő 196 centije a rögzített szituációknál. A javuló elérhetőségek miatt érdekes lesz, hogy Klopp, hogyan pótolja Manét és hogyan kavar az opcióival, mivel opciói vannak rendesen, főleg a támadósorban. Szerintem Sturridge-ot nem fogja siettetni, így őt most még csak csereként fogjuk látni.

A Moreno konundrumról csak annyiban szeretnék megemlékezni, hogy szerintem durva, hogy a magát jól képzett és focihoz értő közönségnek tartó Liverpool-tábor mennyire nem látja Moreno kapcsán a valóságot. Félelmetes, hogy az embereknek mennyire kell a bűnbak és valaki, akit utálhatnak. Alapvetően a Moreno és a balbekk kérdés három összetevős: játékstílusbeli, taktikai, személyi. A sorrend nem véletlen, hiszen szerintem a személyi kérdés a legkisebb. Sokkal fontosabb az, hogy a Coutinho erősségeinek kihozása érdekében a csapat asszimetrikus, így bárki is lenne a balbekk sokkal többet kell támadnia és sokkal agresszívebbnek kell lennie helyezkedésében, mint a jobboldalon játszó társának. Ez, mint oly sok minden, kétélű fegyver, hiszen támadásban jó dolog, viszont védekezésben ilyenkor hatalmas üres területek maradnak a balbekk Moreno mögött. A csapatunk játékstílusa agresszív, arra épül főleg a nyári keretgyorsítás után, hogy blitz attakokat vezetünk a labdaszerzés után, ami megint olyan dolog, hogy ha eközben labdát vesztünk, akkor bizony baj van és lesz is. Nem teljesen véletlen, hogy a Kloppi csapatok kifejezetten kevés lövést engednek, de nem kapnak kevés gólt. A Klopp által szeretett kockáztatós, sok esetben dupla vagy semmi mentalitásban ez benne van.

Alapvetően az Arsenal ellen már látott 433-at várom megint. A meccs logikája teljesen más lesz, mint a legutóbbi, hiszen most nem egy, a labdát birtokolni, támadni szerető ellenfelünk lesz, akinek ráadásul hiányos a védelmének a közepe. Most bizony Ikarusz-törésre kell számítani, ami eddig azért nem számított Klopp fő erősségei közé. Most bizony nekünk kell majd felállt védelem ellen kombinatívan támadni. Ma várhatóan sokkal kevésbé lesz hatásos fegyver a pressing, hiszen longball ellenfelünk lesz, akit nem érdekel, ha a védelemből előrevágott labda pontatlan. Éppen ezért tartanám jó ötletnek, ha a legmagasabb fejjel legerősebb csatárunkat, Origit kezdetnénk. Mané helyett pedig Firmino menne ki a szélre, hogy tudjon kevergetni. Az ellenfél várható kontrái elleni védekezésnek és a várhatóan megint kitámadó Moreno mögötti biztosításra Can és Henderson, azaz a két leginkább védekezésben használható emberünk szerepelése fontos lenne, pedig tipikusan az Ikarusz-törő meccsek lennének azok, mikor a Lallan-Wijnaldum duó extra kreativitása és támadó érzéke fontos lehetne. Most mégis a biztonságot tartanám fontosnak a középpályán, hiszen sokat és nagyon ki fogunk támadni a meccsen.

Számunkra az ideális forgatókönyv az lenne, hogy most sikerül egy nagyon intenzív első 20-25 percet produkálni melynek során az ellenfelünket sikerül a kapujához szegezni. Ha ez megy és akkor még gólt is szerzünk, akkor akár még könnyű meccsünk is lehetne.

Összességében egy nehéz, szenvedős, Ikarusz-törős meccset várok. Sok értelemben ez egy nehezebb meccs lesz, mint a múlt heti az Arsenal ellen volt.