Momentum

| Posted on| | /span>

Na de mi a fene az a momentum? Az most van vagy nincs, egyáltalán birtokolható-e, ha igen, akkor hűtőben kell tárolni vagy csak napfénytől elzárt hűvös helyen mint Manquillot? Kérdés van, annyira, hogy a kapavágásból is árok lett már a táborok közt véleménykülönbségből.

A fizika szerint a momentumot magyarul lendületnek hívjuk, és egy test azon törekvését hívjuk így, hogy mozgásállapotát megtartsa. (Igen, most már nem csak matek, de wikifizika is lesz, deal with it.). A lendületet a méltán népszerű p=mv képlet alapján kapjuk, és mindnyájunk kedvenc példája volt a tökéletesen sík fal, és a ferdén, de szigorúan egész fokban beeső tömegpont tökéletesen rugalmas ütközése, amely olyan közel állt a valósághoz, hogy utána az iskola udvarán örömmel játszottuk el a tömegpont szerepét ezzel mosolyt csalva kedvenc tanárunk orcájára. És akkor még el sem játszottunk a gondolattal, hogy az egészet vákuumban csináljuk a légsúrlódás kiküszöbölésére, illetve tökéletesen csúszós jégen (ilyen is van), aminek a súrlódási együtthatója pontosan nulla.

A középiskolai fizika igazán a mindennapok tudománya.

Na de mennyi legyen az ütközés energiavesztesége, hogy mindezt átültessük valami Fonat-kompatibilis elméletre?

Mert mi a mi momentumunk?

Remélem nagyjából körülírtam, de hogy tényleg általános elméletet rakjunk össze, ahhoz ennél picit több kell. Az is jön majd, de most még kihasználjuk ezt Twitter-oldalt, ami mintha csak erre a posztra várt volna.

Mert hogy ez is a momentum.

Ugyanígy momentum volt az előző dicsőséges tavaszi hadjáratunk a 11 győzelemmel zsinórban, de pontosan ugyanez volt az érdemtelen lovag regnálása alatt a már rég kikorhadt keretű mancok kupahalmozása is.

A lendület az a lelki plusz, ami miatt Hendo képes eltalálni a kaput, ami miatt Lallana nullszögből felvarrja Hart fölé a labdát, vagy amiért Coutinho zsinórban másodjára lő olyan győztes gólt, ami miatt nem lesz szomorú visszanézni az idei gólválogatást a tavalyi után.

De ha továbbmegyünk kicsit a fizikai hasonlaton, akkor a lendület valójában egy vektor, aminek iránya (és értelme) van. Ha novemberben Köd helyett egy Gödör című posztot írtam volna, akkor most kaján vigyorral húzhatnám elő a posztot, de gondolom enélkül is látja mindenki az analógiát. A modellt úgy tudnám továbbvinni, hogy a sebességvektor mondjuk a 10 meccses ppg-átlag, a tömeg meg az ezekhez tartozó számosság,

de itt le is lövöm magam, mert láthatóan elhatalmasodott rajtam a hülye egyetem.

(Mivel a ppg nem lehet negatív, ezért mindenki egy irányba halad, így a bajnokság tulajdonképpen egy hegyoldal, ahol az nyer, aki adott idő alatt a legmagasabbra jut fel. Ez mondjuk nem nagy ötlet, csak azért írom le, hogy teljes legyen a gondolatmenet.)

A fentebb említett törésvonal meg ott alakult ki a jacuzzin belül, hogy mi a fontosabb: a lendületünk megtartása, mely áll az önbizalom, a forma, és a folyamatos közös játék fenntartásából, vagy a biztonságibb játék, azaz kulcsjátékosok pihentetése a sérülésveszély csökkentése érdekében.

Mert persze, minél jobban használva van egy szervezet, annál valószínűbb (gondolom valami exp(x) függvény szerint) a sérülése, ugyanakkor amíg nincsen az adott poszton ugyanolyan szintű pótlás – ez talán egyetlen csapatnál se valósul meg a világon -, addig az eredményesség fenntartásához vállalni kell némi kockázatot.

Rodgers pedig kétségkívül vállal is egy komoly mennyiséget, erről McA már épp elég részletesen beszámolt a kicsit túl hosszú podcastünkben. Azonban az én különvéleményem, hogy vagy ez a kockázat kevesebb annál, mint amennyinek tűnik, vagy, hogy ez még mindig a kifizetődőbb út. Ebben persze van egy nagy adag gyermeki optimizmus és bizalom a részemről a menedzsmentben, ugyanakkor eddig ez a megoldás tűnik a kifizetődőbbnek.

Azaz igen, baromira nem pihentetjük a kulcsjátékosainkat, mert

a) bízunk az orvosi stábunkban, hogy ez nem irreális kockázat
b) egy-egy elemet könnyebb egy működő rendszerben pótolni, mint a rendszeres       elemcserékkel felmerülő szándékos gyengítések mellett fenntartani az                     eredményességet.

Utóbbira talán Allent hozhatnám fel példaként, aki Lucas után a védekező középpálya kutyaütőjeként kezdte a fonal keresését, de 3-4 meccs elteltével már megtalálta a betöltendő rést, amit légmentesen hozni is tudott a City ellen.

Mindenki nagy örömére újra Allen-kép, amint épp Fernandinho pattan le róla. #FAKE?

Aminek kapcsán meg egyáltalán az egész téma előjött, az az előttünk álló Burnley-meccs, ami az egész rendszer igazi erőpróbája. Gyönyörű ugyanis, hogy a Spurs és a Soton elleni 6 pontosokat behúztuk, illetve a City pontmentes hazaútja is, de amint csökken a tét, úgy lesz egyre nagyobb szükségünk a mentális pluszunkra. Ennek most elég jól meglapoztunk, a formatáblát vagy 15 meccsre visszamenőleg vezetjük, de pontosan ezt kell hoznunk a Burnley ellen is ha a top4 felé akarjuk folytatni az előretörésünk.

Nem is olyan régen láttam itt a Fonaton egy okfejtést arról, hogy a fallal szemben mennyire megakadunk, hogy mennyivel jobb támadóteljesítményt tudunk hozni az erősebb, kevésbé defenzív csapatok ellen, illetve, hogy az idegenbeli mérlegbe is nagyon komolyan beleszámít, hogy nyíltabb játékot játszik az ellenfél.

Na ez az amit nem fogunk megkapni hazai pályán a kiesés elől menekülő Burnleytől, elvégre a Chelsea ellen is bejött nekik az idegenbeli favágás egy döntetlenért, a United ellen meg jól megszopták már szegények. Elhitték nekik, hogy majd a második félidőt is Championship-szinten játsszák majd le Luiék, pedig akkor már hoztak egy jó alsóházat, szegény Burnley meg végül pont nélkül ment haza, pedig az első félidőt abszolút dominálták. (Amúgy a mancoktól ez is egy lendület, bár a Smalling-dupla csak valami kegyetlen tréfa lehetett.)

Amit kapni fogunk, az egy szoros védekezés, és kőkemény fizikalitás. Tudnak ők mást is, de talán még ezzel a leghatékonyabbak egy hozzánk hasonló csapat ellen. Mondjuk az LSC ellen megnézem majd, hogy mit érnek el ezzel, az mindenesetre biztató, hogy 45 kapott góljukkal holtversenyes utolsók, és a 25 rúgott gól is csak a kiesőzóna felett van eggyel. Ami még így is kettővel jobb, mint a rendes helyezésük, a kötelező győzelem szócikkhez pontosan ezt a párosítást ezt linkelném.

Rólunk csak nagyon röviden, mert bár Sakho visszatér, én még csak Can cseréjeként számítanék rá, így a Minyon – Can, Skrtel, Lovren (ez is LSC amúgy!) – Markovics, Henderson, Allen, Moreno – Lallana, Sterling, Coutinho kezdőt raknám fel, Sturridge-ot meg majd a 60. perc környékén.

Mert az aktuális lendületnél van egy sokkal fontosabb dolog. Annak a megtartása.

Published by szederbokor