Köd

Se kilátás, se belátás, vagy bepillantás, vagy érdemi belátás. Se javulás, se remény, de esély, na az még mindig van. Csak minek. 5 meccs 4 pont, 0,8-as ppg? Tárt karokkal várnak az alagsorban.

Igazság szerint egészen röhejes, hogy képtelenek vagyunk utolsó helyen zárni ebben a csoportban ezek után, mikor a 2009-es Debrecen simán eséllyel lépne ellenünk pályára, és külön csemegét jelentene a Kolo-Coulibaly páros. De még a mai Viditől is simán tartanék, pedig már Xanyi sincs ott. Szinte hallom a fejemben Gundelt megőrülni Nikolics góljánál. Ez is egy szint, csak valahogy nem ezt keresem.

De visszatérve a ködre. Őszintén fogalmam nincs, hogy hol vagyok. Van egy térképem, talán erről a környékről íródott, és nem Ausztrália délkeleti csücskéről, na meg halovány emlékeim a tájról, hogy én mintha már jártam volna itt valamikor. Csak ez a kurva köd ne lenne, esküszöm, legalább valamennyire el tudnék indulni a helyes irányba. Ha létezik egyáltalán helyes irány az életben, de ez most nem az a filozofálós idő, haladjunk.

Ha jobban belegondolok, igazából már arra sem emlékszem, hogy mikor tévedtem el. Egy darabig még megvolt az irány, kábé volt egy egyenes, kanyarok, bukók, de volt egy irány. Aztán jött a semmiből ez a homály (vagy hát egyesek előre látták, hogy majd jön a hideg, aztán jön ez is, de hát ki hisz manapság a meteorológiának), aztán azóta csak bolyongok fel-alá. Na jó, épp csak 3 perce nem tudom hol vagyok meg merre megyek, nem lehet még nagy gond.

Vagy lehet, hogy 3 órája? 3 napja, hónapja? Számolná nekem valaki? Kezdem már elveszteni a fonalat, ez előzőeket se fejeztem még be, hogy kezdhetnék addig újat.

Igazából rám is jött a para, hogy lassan azért rám fog sötétedni meg esni ez az egész, aztán dagonyázhatok itt a mezőn a tehenek közt a szmötyiben. Nagy buli lesz, tiszta Wales. Vagy Új-Dél-Wales? Lehet mégiscsak az ozzi térképet hoztam el? Ez megmagyarázna pár dolgot, na nem mintha számítana, a semmi mindenhol semmi, az idegen mindenhol idegen, a köd meg mindenhol szar.

Mondjuk ami tényleg számít, meg ami tényleg zavar, hogy semmit nem látok útközben. Se egy jel, vagy egy pózna, egy magaslat, vagy valami mélység, hogy legalább kábé belőjem haladok-e egyáltalán. Vagy én vagyok maga a hegy, esetleg maga a gödör és azért nincs se egy hegy, se egy völgy, csak a síkság, a dagonya, és a nulla látótáv? Miért is ne. Amúgy egyszer már azt hittem látok egy kerítéskarót, de kiderült, hogy csak egy öregember volt, aki az arca alapján már évek óta álldogál ott egy helyben, esetleg totyog néha egy kicsit, és megeszik egy darabot az aurájából. Elég tépett látvány volt, de azért csak megkérdeztem tőle, hogy melyik a helyes út, de nem értettem mit motyogott. Lehet ő se tudta, de az is lehet, hogy ő sem értett engem. Vagy a világot nem értette, és nem érti már, hogy az megy mellette, ő meg csak áll a ködben hasznosan. Vagy lehet, hogy ő is csak körbe-körbe járkál, mint én és keresi az utat? Nem számít igazán, ott hagytam, és jöttem tovább, de szerintem nem is oly soká találkozom még vele ahogy álldogál a fűben.

Szar a helyzetem, mit tagadjam. Persze, biztos van akinek szarabb, akinek mélyebb a tengere, de nekem épp elég a saját kis halmom ami körül légyként körözhetek amíg le nem csapnak a vérbe. Mert egyszer már eljön majd az idő, egyszer tényleg rám zuhan az ég, közeledik, tudom. Talán valahol a szutyok meg a felhők felett aranylik is már a kékség, csak épp ebből se látok semmit, csak azt veszem majd észre, hogy már a semmit se látom, és vége.

És így ér majd véget egy újabb elpazarolt nap, egy újabb elpazarolt lehetőség. A semmiért.

És holnap ugyanilyen köd lesz. Meg gondolom még utána is.