A horvát haderő

Brendan Rodgers idén nyári tervének első számú védő célpontja, a horvát válogatott Dejan Lovren hosszas huzavona után a Liverpoolba igazolt 20 millió font ellenében. Az ügyletben nagyítóval kell keresni a kontrákat, prok pedig szép számmal akadnak benne.

A 2013/14-es Premier League idényben a Liverpool 50 gólt kapott 38 meccsen, ilyen védekezési intenzitással pedig ritkán szoktak bajnokcsapatok születni Angliában. Legkésőbb a Crystal Palace elleni, utolsó előtti fordulóban történt valami alkalmával egyértelművé válhatott mindenki számára, hogy komolyan meg kell izmosítania a csapatnak nyáron a hátsó alakzatát, mert van ott középen egy tátongó lyuk. Ehhez képest a szezonzáró óta további támadó szellemű játékosok szerződtetéséről szólt az ugyanabban az idényben 101 gólt szerző klub átigazolás politikája az egy Emre „hátrébb is tud játszani” Cant kivéve, így joggal vakarhatták a fejüket a védelemért aggódók. Papíron pedig nem volt rossz a csapat segge: Agger és Skrtel harcedzett középső védők, akik a Tony Blair kormány óta Angliában játszanak, Kolo Touré személyében egy köztiszteletben álló, megbízható matuzsálem csatlakozott a csapathoz, Sakhoval a kontinens egyik legfelkapottabb fiatal védőjét húztuk be, Lucas pedig, ha formában van és elkerülik a sérülések, a liga legjobb védekező középpályása tud lenni. Bónuszként a Steven Gerrard deep lying midfielder kísérlet is jól sült el.

Ennek ellenére nem állt össze az, aminek a papírforma alapján össze kellett volna. Sakhonak kellett némi idő, amíg megveti a lábát Angliában és ezt egy hosszabb kényszerpihenő késleltette is. Skrtel bekerült Rodgers kegyeibe, de sok komoly hibát vétett, míg Agger kikerült onnét, a vörös mezes Touréról egy-két nevetséges öngólon kívül nincsenek emlékeink, Lucast pedig lelassították a különböző sérülései az évek során annyira, hogy ne lehessünk vele kapcsolatban úgy nyugodtak, ahogy Kenny alatt lehettünk. Steven Gerrard meg mégse lesz egy Javi Martinez 34 évesen. Szükség volt egy biztos pontra ebben a rozoga rendszerben.

A potenciális és elérhető biztos pontok egyik legbiztosabbját sikerült hosszú szkanderezés után megkaparintania a Liverpoolnak. Dejan Lovren sokakat ámulatba ejtett sziklaszilárdságával a felülteljesítő Southampton egyik tartópillérjeként, köztük Brendan Rodgerst és a liverpooli scoutokat is. A tavalyi PL szezonban 82%-os pontossággal passzolt, a fejpárbajok 58%-át nyerte meg, kétszer szerelt meccsenként és 2.7 labdaszerzést is bemutatott, utóbbi két statisztikai kategóriában masszívan verve Skrtelt (1.4, illetve 1.7) vagy a valószínűleg Lovren B-terveként kezelt transfer target Steven Caulkert (1.2 és 1.2). Hovatovább egy nagy hibát jegyeztek csak a neve mellett az egész tavalyi évben, Skrtelnél pedig érzésre havonta volt egy ilyen. Ezekből a számokból Lovren 2.7 interceptionje az igazi libidóemelő, már attól a puszta gondolattól is remekül érezhetjük magunkat, ha fejben elhelyezzük a kiválóan passzoló és a horváthoz hasonlóan szikla Sakho mellé, ketten együtt kemény, ugyanakkor nagyon intelligens párost alkothatnak. A páros mindegyike remek világbajnokságot futott, és annak ellenére is erősnek tűnnek, hogy egyikőjük sem fogja betölteni a 26-ot jövő nyárig. Jó pont Lovren esetében, hogy Lallanával egyetemben ő is nagyon a Liverpoolba akart igazolni – libabőrös lett a YNWA-tól az Anfielden és társai – rossz pont ugyanakkor itt, hogy az ügyletet sokáig akadályozó Southamptont a sajtón keresztül kezdte el fenyegetni edzőtáborban nem megjelenéssel és társaival, ami kifejezetten nem professzionális és nehéz nem arra következtetni, hogy a Liverpoolt is így kezelheti majd ha hasonló helyzet alakul ki a jövőben. A balkáni kemény gyerekeket így adhatják csomagban.

Összességében azonban nagyítóval kell keresni ennek az igazolásnak a negatívumait. 20 millió fontba került, ami soknak tűnik abból a szempontból, hogy egy idényt húzott csak le a Premier League-ben és a decens, de közel sem legjobb időszakát élő, az európai elittől messze lévő horvát válogatottat erősíti. A maga instant impresszív angliai játékával és azzal a ténnyel, hogy évekre van még a teoretikus csúcspontjától viszont rögtön nem tűnik olyan drágának ez az ügylet, és akkor még nem is számoltunk a Suarez effekttel, melynek értelmében jól tudják a tárgyalópartnerek az asztal másik végén, hogy fosásig van pénzzel a Liverpool és nem sietnek ár alatt játékosokat eladni a Mersey partra. Jobb híján szokjuk hozzá ahhoz, hogy innentől minimum egy évig kezdve mindenkit infláltan fogunk megvenni.

Lovrent nem a padra igazolta a menedzsment és ha ő, illetve Mamadou Sakho is középtávon egészségesek tudnak maradni, az könnyen az Agger-Skrtel éra végét jelentheti az LFC-nél. Skrtel és Lovren váltogathatják egymást a kezdőben, ahogy többször együtt is játszhatnak majd az aktuális ellenfél és/vagy sérültlista ismeretében. Daniel Agger helyzete már jóval kérdőjelesebb hármójukhoz képest, Rodgers érezhetően nem favorizálja, amit szezonvégi nyilatkozatai alapján rosszul is él meg, nem az lenne a nyár legváratlanabb fordulata, ha eligazolna Liverpoolból. Adekvát mélységre ugyanakkor jobban szüksége van most a klubnak, mint Benítez leköszönése óta bármikor, így akkor sem lennénk túl boldogak, ha Agger kvalitású játékosok elhagynák a csapatot és csak degradált pótlékokkal fogják feltölteni a keretet Ayre-ék.

Az elsődleges szempont ugyanakkor a pályán lévő stabilitás, senki sem szeretne még egyszer egy ötven gólt kapó Liverpoolt látni, és ennek a stabilitásnak a megtalálásához Dejan Lovren a piacon elérhető, Angliában bevált védők közül a leggyorsabban hozzá tudja tenni a magáét. Bok Dejan!