Kardha(l)

Március idusán túl vagyunk és az a “furcsa” helyzet állt elő, hogy “öröm” a Vörösöknek szurkolni. Messze túlszárnyalják – eddig – az idei elvárásokat, sőt ha nagyon óvatosan, de lassan álmodozgathatunk is akár úgy, hogy ne tűnjünk sárgaházszökevénynek (mondjuk én még nem merek). A szokásos mantra mellé (csak a következő meccsel foglalkozunk) pedig megtanulhatunk egy újat: 9 döntő következik számunkra. Ebben a helyzetben látogatnak le fiaink Walesbe egy szombati teadélután keretében.

Igazság szerint nincs túl sok kiugró ebben a Cardiffban. Végignéztem a statjaikat és gyakorlatilag semmi sem mutatja azt, hogy ne lennének a helyükön a kiesés elleni harc kellős közepén. Egyedül az ugrott ki, hogy ők követik el a legkevesebb szabálytalanságot, azaz legalább nem egy barlangitroll banda. A tulajuk a kissé extravagáns maláj Vincent Tan a fő érdekesség, de őt meg joggal utálja az összes szurkolójuk miután több, mint 100 évet követően lecserélte a hazai kék mezt pirosra, illetve a címert is leváltotta, így a becenevük most kissé vicces lett: A Kékmadarak. Alapvetően képességeik alapján nincs sok félnivalónk, ami számomra alapból aggasztó. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a szezon utolsó negyedére fordulva az igazán nehéz meccsek a kiesés elől menekülők elleni idegenbeliek, ez az az időszak ,mikor rendszeresen jönnek a meglepetések. Ez szerintem nem meglepő, hiszen ilyenkor a fodball gazdaság legnagyobb pénzügyi címéért megy a küzdelem , vagyis a PL tagságért. Összegét tekintve a BL győzelem/nem BL indulás mérhető csak a PL indulás/Championship-ben való szereplés különbséghez. Idén nagyjából 60m fontról beszélhetünk (igen tudom a frissen kiesett csapatok kapnak kompenzációs támogatást kb. 10-15 m font 1-2 évig, így friss kiesőként kicsit kisebb az összeg).

Egyszóval, biztosan motiváltak lesznek és kihajtják a belüket is. Annyiszor beszéltünk már a kiscsapatok stílusáról és az Ikaruszról, hogy most ezzel nem fárasztanálak titeket. (Utólag néztem meg, hogy mégis csak van bennük meglepő: whoscored szerint több taktikai felállást próbáltak meg idén mint mi. Összesen 8 félét.) Helyette általánosabb témákat veszek elő.

Az első egy kis szótárszerűség az angol kommentátorokhoz:

Az számomra alap, hogy magyarul nem nézek meccset az elmúlt évtizedben, kivétel persze kocsmában, de ott meg úgysem számít. De mostanság az angol nyelvűek is tudnak idegesíteni, mert értem (az orosz, spanyol, holland, francia közvetítéseket szeretem, mert nem értem) és bizony mostanság figyeltem meg, hogy egészen mást értenek bizonyos kifejezéseken, mint én. Mondjuk nem is csoda, hiszen a legtöbb angol kommentátor a klasszik brit stíluson nevelkedett, 4-4-2-rúgd-és-fuss. De az okok sokkal régebbiek. Érdemes elolvasni az nst focitörténész írásait a szabályok kialakulásáról és a foci meg a rögbi közös gyökereiről. Íme néhány részlet a linkelt írásokból:

• “Kezdetben az angolok nem csináltak semmi mást, csak cseleztek, rohantak a labdával, birkóztak, dribliztek, esetleg rohantak, dribliztek és cseleztek.”
• “míg a bulldogtermészetű és kőfejű angolok körül csak úgy szikrázott az erő, a dominancia és a tesztoszteron.”
• “passzolni rossz, csak felesleges kockázatokat rejt. A labdát minél kevesebb érintéssel az ellenfél tizenhatosára kell juttatni. Nincs rossz lövés, csak gyenge” „a futballnál nincs férfiasabb sport egy igaz angol számára, hiszen bátorságra, hidegvérre és elszántságra épül.”  
• „Ha nem lehet az ellenfelet jól sípcsonton rúgni, félő, a játékból minden férfiasság és harci szellem elvész majd. Példának okáért idehozok majd tíz-húsz franciát, akik egy hét gyakorlás után ellátják a mieink baját. Ezt akarjuk?!” Mindezzel arra akart utalni, hogy szerinte a sport a fájdalomról, a férfiasságról, és keménységről szól; ha ezeket kivesszük belőle, és csak az ügyességre hagyatkozunk, könnyen előfordulhat, hogy holmi jöttment külföldiek is képesek lehetnek nyerni az angolok ellen. Talán viccnek szánta mondandóját, szavait mégis heves vita követte, ami angol oldalról jól illusztrálja a kor általános erkölcsi világképét. Miután a szövetség végül mégsem fogadta el szabályos eszköznek az ellenfél sípcsonton rúgását, Blackheath köszönte szépen az addigi lehetőséget, és lemondott a posztjáról.” 

ezek az 1950 előtti angol fociról szóló részletek, de nem nehéz a közelmúltbeli, de akár a mai angol focira értelmezni őket. Nem tehetnek róla de ők tényleg RH- focijától jönnek lelkesedésbe… íme néhány példa:

“they are very organized” magyaráz lelkesen a kommentátor közben a pályán meg azt lehet látni, hogy a csapat beásta magát Ikarusba, a kapuja elé.
“great/good deffending/challenge” dicsérő szavak… a pályán két dolog fordul ilyenkor elő: Egyrészt a játékos kibikázza a stadionból a lasztit felszabadítás címszóval, vagy méterekről érkező becsúszás lehetőleg nyújtott lábbal.
“he is a great passer” no ennek semmi köze ahhoz, hogy milyen pontosan passzol a játékos, ezt a jelzőt akkor kapják meg ha rendszeresen Hollywood lasztikat eresztenek meg.
“great game” általában azt jelöli, ha zéró taktikával, a két csapat fel-alá szalad a gyepen, aminek hála jellemzően szétszakad a pálya és felváltva alakul ki a két kapu előtt helyzet.

én meg fogom a fejem…

A másik téma megint kicsit a taktika és a statisztika közös gyermeke. Ugye a jó kis klasszik 4-4-2-ben volt a “nagycsatár” és a “kiscsatár”. Előbbinek a fejelési készsége volt a fontos, illetve az, hogy tud háttal a kapunak, rá fellőtt lasztikat visszapasszolni, míg utóbbinak a gyorsasága. Az angol fociból még mindig nem veszett ki ez, csak kicsit átalakult lásd a Citeh csatárduója. Most a “nagycsatárokkal” azaz szakszóval a bója vagy cölöp csatárokkal foglalkoznék kicsit.

Azt hiszem már tudjátok, de azért nem árt megjegyezni whoscored adat, így meccsenként veszi az adatot -> ezért vannak játszott perc/meccs alapján sorba rendezve. 2014.03.18-i adatok

Az apropót az adja, hogy tipikus brit példányt most télen szerzett be a Cardiff Kenwyne Jones személyében. No meg az, hogy a King Kenny-Comolli féle megbukott britesítési hullám is arra épült, hogy használjuk ki Carroll fejét. Az én fejemben az él erről a csatár fajtáról, hogy kissé archaikus típusúak, akik csak korlátozottan használhatóak a modern fociban, aminek a alapelve, hogy védekezni elöl támadni meg hátul kell, azaz presszingelő támadók és támadó FB-ek a bevett játékosok. A kis stat kutatásomnak, úgy fogtam neki, hogy meccsenként 2,5 nyert fejpárbaj és 70% alatti passzpontosságú játékosokat fogok találni. Ez be is jött volna ha csak a kisebb angol csapatokat nézem lásd: Crouch, Benteke. Azonban a nagycsapatok sőt a legpontosabban passzoló csapatok között is találunk bójákat. Igazság szerint csak mi, a Barca és a Real nem alkalmazunk ilyen típust. Nem alapos belegondolás után, mert bizony Giroud az Arsenalból, Mandzukics a Bayernből tökéletesen megfelel a kategóriának. De még Ibrahimovics és Lewandowski is megfeleltethető ennek, még ha ők pluszt is nyújtanak mellette. Így bizony, a pontos csapatok játékosai kissé pontosabbak és az alapfeltevésnek nem tesznek eleget. Még két érdekesség: Első, hogy Torres idei gyengeségének egyik oka az, hogy Darth Mou bizony bóját játszat vele, a másik az, hogy a futballgéniusz csapatából pont egy bója hiányzik, hogy taktikája működjön, mert hiába próbálja, Van Persie csak részben tud megfelelni a követelményeknek (mondjuk itt más bajok is vannak, például, hogy kiugróan keveset passzol).
Összehasonlításul itt vannak néhány kigyűjtött adat a másik kategóriából, aminek most nevet nem adnék mert elég sok féle-fajta van belőle. Számomra az volt a fura, hogy nincs a védekezési statokban gyakorlati látható különbség a bóják és nem bóják között, pedig egyértelmű, hogy előbbiek sokkal kevésbé használhatóak presszinghez, csak az látszik, hogy kit szoktak rendszeresen vagy szélen vagy középpályán játszatni (Adebayor, Suarez, Giroud, Rooney).

Lassan térjünk át a mieinkre. Nézzük ismételten a védelmet ha már a héten volt whoscoredéknak cikkük róla. Azt tudtuk eddig is, hogy sok lövést kapunk, mert a stílusváltásunk miatt kevesebbet van nálunk a laszti és többet birtokolja az ellenfél a mi térfelünkön, mint korábban. Azt sejtettük, hogy mi nyeljük be a legtöbb kontra gólt (mondjuk mi is szerezzük szám szerint 6-t), de mint tudjuk, ez valahol az ára a sok lőtt gólnak. Nézzük inkább az egyik fő problémámat a Szlovák terminátor kapcsán. Most akkor jó az, hogy övé a legtöbb felszabadítás (clearance) a Top5 bajnokságból? Teljesen egyértelmű választ nem tudok adni. Én spec. nem vagyok boldog. Miért? Nézzük meg mit is takar a definíció.

1. HA whoscored-ét nézem nincs para: Clearance: Action by a defending player that temporarily removes the attacking threat on their goal/that effectively alleviates pressure on their goal (ideiglenesen felszabadítja veszély alól a kaput),
2. viszont ha az Optáét akkor már van: This is a defensive action where a player kicks the ball away from his own goal with no intended recipient of the ball (gyakorlatilag a stadionból pályáról kirúgott lasztikról van szó).

Ok, hogy mostanság már nem az eredeti BR stílust toljuk, de nekem továbbra is meggyőződésem, hogy Skrtel nem illik bele – hiába nála látható a javulás – a BR tervekbe. Pont azért mert ő a faék egyszerűségű megoldásokban jó, ha ki kell baszni a lasztit, ha elé kell állni egy lövésnek akkor jó, de ha már meg kellene játszani valakit, vagy el kellene lopni a labdát, akkor már vannak gondok. Nem is beszélve a mentális blackoutjairól, melynek öngólkirálysága is köszönhető.

Ide kapcsolódik még: Eddig sosem állt eddig össze nekem, hogy az istenben van, hogy a faék egyszerűségű no-nonsense Skrtel pontosabban passzol (90,1%), mint a labda barátabb, intelligensebb ball-playing Agger (86,8%). Igazi statisztikai önellentmondás, amíg meg nem nézzük, hogy a szlovák meccsenként kétszer annyi “felszabadítást” hajt végre, mint a dán. Ergo, amíg Agger megpróbálja necces szituációkban is megjátszani a lasztit (passzolni) addig kollégája egyszerűen kibikázza azt. Egyébként pontosan ezért tartom Sakhot egyénileg a legjobb védőnknek mert pont a megfelelő számban és szituációkban játssza meg a lasztit és szabadít fel (míg Agger túlvállalja magát és Skrtel meg túl egyszerű).

Nagyon megnézném már a Sakho-Agger duót a védelmünk szívében.

Még mindig a kitérőknél maradva egy kicsit az álmodozáshoz. GlenTheMathematician volt oly kedves és kigyűjtötte az elmúlt 3 szezon forma alakulását BR csapatainál és készített két verziót az idei évre.

Pontosítva tavasszal mennyivel több a pont, mint ősszel.

Amit ebből szeretnék kihozni, az az, hogy úgy tűnik nem egyedi eset a tavaly és eddig idén tavasszal tapasztalt formajavulás, hanem jó eséllyel persze sok egyéb között (igazolások) BR man-management és taktikai skilljeinek hatása az, hogy tavaszra jobb teljesítmény tud kihozni játékosaiból, hiszen eddigre jobban ismeri őket és többet tanított nekik.
No és végre egy kicsi a meccsről is. A főbb tényezők:

• A mieinknek most alapvetően Ikarus feltörésre kell készülniük. Úgy tűnik egy megerősített Ikarus várható egy mesés 5-4-1 képében.
• most következik utoljára a szezonban az, hogy bő egy hét alatt 3 meccset kell játszani (az biztos, hogy sem Gerrardot sem a SaS-t nem akarom 3×90-t tolni látni).

Fizikális szempontból nem bánnám ha nem az elméletileg legerősebb kezdő futna ki most, de ezzel meg ellentmond, hogy még a TOP4 sincs matematikailag bebiztosítva, így nem most kellene megtorpanni. Ezeket figyelembe véve a fő stílusbeli kérdés, hogy BR a mostanában látható presszing+kontra vagy a kezdeti labda-tartós stílust akarja-e tolni? A taktikai kérdés, hogy maradunk-e a 4-4-2 diamondnál harmadszor is vagy visszatérünk-e a 4-1-2-3-hoz? Mert ezek határozzák meg a játékos választást és most hosszú idő után a sérüléshullám lecsendesedésével van választás BR kezében. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog lépni. Magam részéről azzal számolok, hogy tömörülni és kontrázni akar a Cardiff, így én a lasztitartós 4-1-2-3-mal mennék. Többek között azért is, mert szeretnék látni már egy olyan meccset, ahol 70%-ban nálunk a laszti és passzorgiák keretében igazi Death by Footballt tolunk. Ehhez az alábbi kezdőt szeretném látni.

Nem valószínű, hogy ez lesz, de én így a szezon végére szeretném egyszer látni tényleg, hogy mire képes együtt a “két ballábas” no meg a stílus követelményeinek ők felelnek meg legjobban. Flanno azért a balon, mert a statok szerint ott jobb.

Cou azért maradna ki mert idén hazai pályán sokkal hatékonyabb – ami furcsa mert tavaly idegenben volt jobb és ő az, aki elméletileg akkor él jobban, ha több tere van a kiugratásainak – meg nem árt neki sem ha egy kicsit frissül.

McAllister kollégától lopva: “most megmérettetik a kukásmellényből jóslás intézménye, mert ez alapján Mignolet // Flano – Skrtel – Dagger – Glen // Lucas – Allen – Henderson – Cou // Sturridge – Suarez lenne a kezdő. Ami taktikailag érdekes lenne, valszeg menne a presszing orrvérzésig.”

Összefoglalásul: Szezon vége felé nem csupán kincstári félelmem az idegenbeli, kiesés elől menekülő csapatokhoz való látogatás, hanem valójában is tartok a meccstől. No meg ha alá is támasztható, nehezen tudom elhinni, hogy veretlenül le tudjuk hozni a tavaszt, így lesz bukó és erre tökéletesen alkalmas a mostani meccs. Bízom benne, hogy nem lesz igazam és könnyeden nyerünk SaS parádéval – benne van erősen a pakliban -, de tartok tőle, hogy nem így lesz. Jah és ki ne hagyjam tudjuk, hogy szeretnek ellenünk exeink nagyot produkálni, márpedig Bellamy képes lehet meglepetést okozni csereként is.