A kölyök

Pofátlanul fiatal, pofátlanul tehetséges, és pofátlanul szerethető. Szerethető a mentalitása, a gólöröme, az áldozatkészsége, a családi élete, egyszerűen kábé minden ami vele történik, és épp itt az ideje, hogy posztot kapjon. Hölgyeim (ha vannak) és Uraim, Raheem Shaquille Sterling.

Hm, ezzel a Shaquille-lel eddig nem voltam tisztában, de sejthető volt, hogy van valahol valami kis extra név még a jamaicai angol nevében (ami még mindig jobb, mint Sterling Archer középső neve). De lépjünk tovább, ennél sokkal többről terveztem írni, ha már görgetem magam előtt ezt a poszt dolgot vagy 2-3 hónapja.

Kezdjük is a legelején, a mi szempontunkból ez 2010 februárja, mikor Benítez az utolsó zseniális igazolását lépte meg nálunk, a QPR-tól Suárez háromheti fizetéséért (600.000Ł), meg egy MU elleni anfieldi VIP-hétvégéért hozta el a 15-öt alig betöltő játékost. (Ez az összeg mondjuk időközben 5 millió fontig emelkedhet az évek során, az elsőcsapatos szereplésétől függ mindez, de ennél az aprópénznél Charlie Adamért többet fizettünk.) Bár a QPR-os időkkel most nem foglalkozom komolyabban (de egy videó linkelését azért megéri a dolog), csak beraknám az ottani akadémia vezetőjének szavait: „He has loads of natural ability. This boy can pass, shoot, head it, score goals, tackle, defend, anything.” Ha tehetséget venni jöttem, akkor pont ezek azok a szavak, amiket hallani akarok a kiszemelttől, még ha ezt persze mindig szinthez kell mérni, hisz az U18-ben (14 évesen már ott játszott) még egészen mást jelent az, hogy jól védekezik, mint a PL-ben. De az alapjai mindenesetre a középső védőn és a kapuson kívül minden egyes posztra megvoltak, ennek a fejleményeit láthatjuk most is, ahogy Rodgers össze-vissza variálja, hogy éppen hol is játsszon.

(Ölni tudnék most azért, ha megmutassa nekem valaki azt a posztunkat, amelyik alatt az a top komment, hogy „még hogy Sterling nem tud védekezni.”)

Borrell, az akadémia feje is nagyon elégett volt a fiatallal, amíg az még velük edzett, persze nehéz is volna komoly kivetnivalót találni annak a játékában, aki az U18-as bemutatkozásán – 15 évesen – gólt lő az Evertonnak (4-3 lett egyébként), vagy aki a tusikupa ifiverziójában 5 gólt lő a videón bárki ellen (az 9-0 lett egyébként a Southend ellen). Nem meglepő módon Máté első Fonatos (vendég)posztjában is az egyik legígéretesebb tehetségként sorolja be még 2011 áprilisában:
Raheem Sterling nagyon fiatal (decemberben tölti be a 17-t), alacsony (165 cm), ám szélvészgyors szélső, játéka leginkább Lennonéra emlékeztet, hiszen mindketten a sebességükből élnek. Jobblábas játékos, aki általában a bal szélen szokott játszani. Jelenleg az U18 csapatban játszik, itt meghatározó eddig bajnoki-, és kupameccseken: 24 meccsen 13 gólt szerzett. Az ő esetében megvan rá az esély, hogy bekerül az első csapatba, de erre még legalább 1-2 évet várni kell. Jövőre a reserve kezdőjébe való bekerülés lehet a cél.

Ez pedig tökéletes jóslatnak bizonyult, a következő szezont már a PL-ifiben töltötte (ez a reserve), és 2012 márciusában a Wigan elleni hazai vereségkor 8 percre beállva lett kábé a legveszélyesebb játékosunk. Rá egy évre pedig már a szezon felfedezettje, de én szívem szerint az idei szezon újrafelfedezettjeinek körébe is beraknám közvetlenül Hendo mellé. Támogassuk is meg ezt a kijelentést egy kicsit friss számokkal, az összehasonlítási alapot az EPLindex Januzaj személyében adja, de a tavalyi cikk is jó fogódzó lehet. Na akkor a számok, aki akarja skippelheti:

A képeken szereplő számok 2014. február 14-án készült cikkből valók.

Ennyi remélhetőleg bőven sok is lesz a számokból, mert bár nincsenek olyan igazán számottevő különbségek, a lényeg azért jól lejön: mindkét játékos az új Gerrard/Rooney/Bale/[illessze be az ön számára megfelelő idolt]. Nem is igazán a kettejük összehasonlítása a legfontosabb ebben a témakörben, hanem az idősebb, tapasztaltabb játékosokhoz való hasonlítás, a fent már linkelt tavalyi cikkben Bale volt a mérleg másik serpenyője, és a nagyon fontos, markáns különbség az egyik legnegatívabb volt: a vesztett labdákban már-már számítási hibának tűnően hatalmas volt a különbség a két játékos közt. Sterlingtől 1700 játékperc alatt 64-szer vették közvetlenül tőle el a labdát, ez kétszer annyi, mint amennyit labdát a posztján ennyi idő alatt átlagosan el szoktak veszteni, vagy amennyit idén produkál. Ez pedig egy hatalmas rizikófaktort rejtett a játékában, amitől Sturridge, majd később Coutinho kezdőben való szerepeltetésével Rodgers előszeretettel vált meg, az áprilisi sérülése után pedig már csereként se léphetett pályára a kölyök.

De az új szezon se kezdődött a legjobban számára, az első 4 hónapban úgy kapott a bajnokságban 213 percet összesen, hogy az első 6 meccsünkön Suárez nem játszhatott. Aspas és Moses is megelőzte ekkor még a sorban, és ebből status quoból, kellett újra a pályára küzdenie magát, miközben kialakult az SaS, és Coutinho se egy nyeretlen kétéves szintjén teljesített – noha ő is sérült volt egy 6 hetet. A feladat tehát nem volt egyszerű, és a 4-3-3-ban elképzelt támadóhármas személyi állományát illetően komoly viták és érvelések voltak a kommentek közt arról, hogy akkor most Sterling vagy Coutinho, és ez a választási kényszer tulajdonképpen a mai napig fenn áll.

Ez ügyben én nem titkoltan Sterling-párti vagyok, ezért is írom én ezt a posztot, és nem mondjuk Máté, aki nálam sokkal alátámaszthatóbb módon érvelhetne egyik vagy másik mellett. De őszintén szólva én gondolkodom egy Sterling-mezen. Olyan szép ez a mez, tervezek is venni egyet, csak a Kuyt (18) valahogy túlságosan elrugaszkodna a realitástól, ezért keresem azt a játékost, akit a jelenlegi Liverpoolban a leginkább hozzá mérhetek. Erre persze teljes joggal mondhatjátok, hogy egy magas, erős, hófehér szőkét hogy hasonlíthatok egy alig 170 centis kis nyeszlett negritohoz (és Hendo sokkal jobb választás volna), de amit egy játékosban keresek és méltányolok, az nekem az alázat – bár szó se róla, Hendo itt is megállja a helyét. Évek alatt jöttem csak rá arra, hogy mi alapján is választok kedvenc karaktereket, hogy mi tetszett meg Kuytben a 2006-os vébén, de most már kábé csak ezt keresem. És ezt Sterlingben megtalálom. A mostani Sterlingben már megtalálom.

Itt tehetnénk egy rövid kitérőt Rodgers pedagógiai munkásságára, kezdve Hendoval, át Suárezen, érintve Sturridge-ot, és előbb-utóbb eljutnánk Sterlinghez is. Ahhoz, hogy visszavágta az elkanászodó szupertehetség egóját, hogy az a képességeit maximálisan a csapat érdekeinek állíthassa szolgálatába, ahhoz, hogy letiltotta Twitterről, vagy, hogy az elmúlt évben nem sírt fel újabb kölök a kórházban, és törvénnyel való szembemenések sincsenek ma már (annyira?). (Fun fact, Sterling focisulis nevelőtanára mondta szemébe az akkor 10 éves kölyöknek, hogy 17 évesen vagy a válogatottban, vagy egy börtönben találja majd magát, minden csak a hozzáállásán múlik- mert, hogy egyébként speciális nevelési igényű gyerek volt, és az ilyen fiatal tehetségeknél ez könnyen a siker útjába áll.)

Szóval megtehetnénk ezt a Rodgers-pedagógiai kitérőt, milyen szerencse, hogy nem tesszük, és csak egy egész bekezdést írtam róla… de visszatérve az alázathoz.

Nem nagyon érdekel, hogy az oldalvonalon kívül mit tesz, amíg azon belül úgy áll a játékhoz, és úgy áll a csapathoz, ahogy azt most teszi. Sterlingnek nem büdös kiszolgálónak, sokszor zongoracipelőnek lenni, és nem büdösek az abszolút posztján kívüli szerepkörök sem, ha kell a szélsővédőt vagy épp a gyémánt csúcsát egy teljes meccsen át hozza több, mint értékelhető eredményességgel. Bár ez az eredményesség inkább képességbeli kérdés még, nem pedig más, de a támadóharmados szereplése már sokkal inkább mentális. Nincsenek túlvállalások, nincsenek óbazdmegSterling-ezések, nincs 64 eladott labda egy fél szezon alatt, ami viszont van, az a Luis-te-vagy-a-főnök-én-itt-csak-segítő-vagyok. Ennek – és a csapat remeklésének – az eredménye, hogy 2 helyett már 6 gólnál jár, 3 gólpasszal, és 2 kiharcolt büntetővel.

Fontos, hogy ezeknél a számoknál nem az a lényeg, hogy Suárezhez képest mennyi ez, hanem, hogy mekkora fejlődés ez a tavalyihoz képest, miközben pár kiló izom felpakolásán túl semmi fizikális változás nem történt rajta/vele, ez mind az olyan dolgok eredménye, mint a taktikai érés, a tapasztalat, vagy éppen az edző hatása. Vagy, hogy megfelelő kontextusba helyezzem a számokat: Coutinhonak egy nagyon hasonló szerepkörben, több kapura lövésből és több játékpercből csak 3 gólja és 4 gólpassza van, és főleg ez utóbbi lehetne sokkal több is. Persze nyilván nem lehet pusztán a gólokra leegyszerűsíteni kettejük párharcát a kezdőért, ez ennél egy sokkal bonyolultabb kérdés, de ennek a posztnak nem is igazán célja ennek a kérdésnek az eldöntése, ez egy Sterling-poszt volt, és az ő fejlődését próbáltam demonstrálni az elmúlt 1200 szóban. Mert már nagyon megérdemelte, hogy külön foglalkozzunk vele.

Ha a következő egy évben is ilyen ütemben tud fejlődni, jövőre egy PL-elit szélsőt komplex támadót kaphatunk a személyében, aki messze túlléphet majd az egyszerű kiszolgálói szerepen, és akinek csak a góljaival meg lehet majd tölteni egy ilyen hosszúságú posztot. Egyszer még nagy király lesz a srác.

https://www.youtube.com/watch?v=VLBM1kMMOiE