Nyugati Cimbim

A szombat délutáni meccs a West Brom ellen nehéz lesz, pokoli nehéz. No nem azért, mert világverő alakulat lenne a kisebbik, legkisebb – sosem tudom – birminghami csapat, hanem azért mert mindig nehéz azt a meccset behúzni, ahol nyerni kellene. A PL biztos, hogy a leggazdagabb liga, szerintem a legnehezebb is, igazán rossz csapat kevés van, hiszen bármelyik legtöbb olasz, spanyol, francia stb. kiscsapat középcsapat megirigyelné a PL kieső jelöltek keretét, de most nem is erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy egyszerű sablonizálással, ‘Milyen volna nyerni’ alapján 4 kategóriát lehet kialakítani: 1.: kötelező győzelem 2.: illene nyerni 3.: jó lenne nyerni 4.: bravúr győzelem. Az első és az utolsó kategória egyértelmű. Az elsőbe tartozik a Crystal Palace, Sunderland, Cardiff és a Norwich az utolsóba a top6 többi tagja. A maradék két kategóriánál nincsenek igazán éles határok és sokat lehet vitatkozni, hogy melyik meccs hova tartozik, de mondjuk a 3. alá esik a Soton és az Everton a 2. alá a Hull meg a Fulham elleni találkozó. A mostani csörte talán a 2. kategóriába esik, de mindenesetre nem lesz könnyű, ami tuti, hogy a tabella végső állását az első 3 kategória elleni eredmények határozzák meg, aki minél több pontot szerzi meg ezeken a találkozókon az annál előrébb végez. Kiemelten fontos ezen csapatok elleni hazai találkozók, ahol aztán tényleg nem szabadna sok pontot hullajtani.

Mit látsz a képen? Milyen a pohár?

A mostani ellenfélről ha szobrot akarna valaki mintázni, az nyugodtan adhatná a mű címének a nagyon nehezen verhető középcsapat címet. Miért is? Mert Roy papa 2011-s hatalomátvétele óta tipikus RH- focit játszanak, azaz egy döncire bárki ellen jók. Szervezetten, mélyen védekeznek minimum 8 fővel szállják meg a tizenhatosuk előterét. Erre a legjobb példa az idei szezon, hiszen eddig 2gy 4d 2v a mérlegük kevesebb gólt kaptak mint a mieink összesen 6-ot. Ha az egész időszakot nézzük akkor sem sokkal rosszabb a mérlegük, hiszen 97 bajnokin 34gy 25d 38v, 130 rúgott és 138 kapott gól, azaz a meccseik 60%-n vagy nyernek vagy összehoznak egy döntetlent, ami a korábbi tipikus liftező csapattól kiemelkedően jó eredmény. Jelenlegi edzőjük, mint mind tudjuk a Király korábbi jobb keze és egyben a védekezés felelőse Steve Clarke, aki Roy papa munkásságát folytatja és pontosan ugyanazt csinálja, mint előde. Számunkra gondolom nem okoz meglepetést, hogy jól védekezik a birminghami alakulat, hiszen azt láthatjuk tőlük, amit Kennyék alatt szerettünk nálunk is, mikor Skrtel az év játékosa tudott lenni. Ráadásul mióta volt edzőink ülnek a kispadjukon, azóta elég szegényes az eredménysorunk, 6 összecsapáson 2 győzelem (az egyik a Ligakupában) és 4 vereség, ami nem is csoda hiszen az álmoskönyv szerint sose jó volt játékos/edző ellen meccselni, hiszen hajlamosak életük meccsét játszani, de legalábbis kiemelkedő meccset lásd idén a Jonjo gyerek.

Szűken, 2 zárt sorban védekeznek 8 fővel (a két támadóra 3 védő jut)

A játékuk részletesebb bemutatásához Rory Fitzgerald TIA-n megjelent cikkére támaszkodom, akit érdekel részletesebben az itt olvashatja. Alapból 6 emberük fő feladata a védelem biztosítása, ők egyénileg nem a legképzettebbek, nem a leggyorsabbak, ellenben szép nagydarab és erős figurák, akik csapatként nagyon jól funkcionálnak. McAuley és Olsson a kép középhátvéd a két szélső védőjük a szó hagyományos értelmében szélső védő, nem a modern támadó fajta, a jobb oldalon Jones, a baloldalon Ridgwell. Előttük a Mulumbu-Yacob duó védekezik, de a szélső középpályások feladata is mindig az, hogy visszaérjenek és vissza is érnek bekkelni. Bekkelésnél ez a zárt, jól szervezett egység nagyon közel helyezkedik egymáshoz nem hagy teret sem a védelem mögött sem a két védekező sor között és minimum 7, de inkább 8-9 fővel megszállják a saját 16-osukat. Abszolút nem zavarja őket, ha előttük vagy mellettük passzolgatnak akkor is tartják a zárt formájukat. Kicsit másként fogalmazva; amíg az ellenfél 20-25 méterre nem közelíti meg a kapujukat addig hagyják, had csináljon a labdával, amit akar (szöges ellentétben mondjuk a Sotonnal). Viszont ha beljebb kerülnek, akkor megpróbálnak labdát szerezni, szerelni, de mindezt, úgy, hogy ne veszítsék el a jól szervezett védelmi vonalaikat. Ennek eredménye az, hogy az idei szezonban eddig az ellenfeleket nem hagyták veszélyes helyről lőni, csak távolról. A számok nyelvén ugyanez; az ellenfél lövési kísérleteinek az aránya az 5-ön belülről a ligában a legalacsonyabb, a 16-oson belülről pedig a 4. legalacsonyabb, és ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy a távoli lövések közül csak kb. minden 37. akad be nem csoda, hogy kevés gólt nyelnek be.

Ez ellen a fal ellen csak a távoli lövés marad.

Támadásban szeretnek kontrázni, ebben kulcsfigura a Sessegnon-Amalfitano duó, akik gyorsaságukkal és cselező képességükkel, illetve beadási képességükkel tudják a gyors kontrákat levezetni, kihasználva az ellenfél védekezésében mutatkozó üres területeket. A csatár pozíciót Anelka és Long tölti be az idei szezonban. Egyedül itt gyengültek csak a tavalyi évhez képest Lukaku távozásával. (De kegyetlen nagyot. – szederbokor) Elméletileg azzal lehetne könnyen verni őket, hogy hagyjuk őket támadni és saját harmadbeli labdaszerzésekből megkontrázzuk őket, de elég valószínűtlen, hogy az Anfielden erre alapoznánk.

Tartják az alakzatot és létszámfölényük van a szélen.

A meccs képe a mieinktől kicsit függetlenedve nagy valószínűséggel az lesz, hogy a nem veszélyes zónákban sokat lesz nálunk a labda, sokat fogunk tudni passzolni a KK-ink kiemelkedő passz statokra számíthatnak, sokat fogunk lövöldözni főleg távolról. Röviden kinéz egy meddő mezőnyfölényes meccs.

Ne így legyen.

No de foglalkozzunk a mieinkkel is egy kicsit. A jelen szezonban az eredmények elég jól jönnek. Elég jól, mert voltak már bosszantó pontvesztések lásd Newcastle, de még mindig bőven olyan pont/meccs arányt produkálunk, amit ha sikerülne tartani, az elég lehet a BL pozíciók egyikének megszerzéséhez egy szoros versenyben, hiszen most nagyon úgy látszik, hogy amit a szezon előtt csak reméltünk az, úgy is lesz és szoros lesz az első 6 hely. Ellenben a játékunk nem olyan amilyennek szeretnénk. Hiába kértünk és kaptunk is BR-től nagyobb stílusbeli és taktikai változatosságot és pragmatizmust, amit látunk, az valahogy nem az igazi. Összetett csapatjátékot szeretnénk döntő tényezőként látni, de sokszor helyette egyéni dolgok (védekezési hibák, gyönyörű gólok) döntenek. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy még mindig nagyon az elején járunk, hiszen a bajnokságnak még a negyede sem ment le. Egyébként is a bajnokság nem sprint, hanem maraton. Még egy közhellyel élve a végén (is) kell jól szerepelni. Szerintem a csapat agyának visszatérése (Coutinho) sokat fog lendíteni a játékunk minőségén, valamint az is segíteni fog ha egy kicsit jobban összeszoknak a srácok. De nézzünk inkább konkrétumokat.

Coutinho ugyan a héten elkezdte az edzéseket, de még nem játszhat, ahogy El Professor (Enrique) és Aspas sem, ellenben visszatérhet gyermeke születése után Lucas. Ez felveti a nagy kérdést, hogy az utóbbi időben sokat látott és sokak által kritizált 3-4-1-2-ben vagy vmi másik formációban fogunk fellépni, illetve, hogy Lucas kit fog kiszorítani. Tippem szerint maradunk ennél a formációnál erre a meccsre, hiszen az ellenfél nem mutat olyan veszélyeket (erős széljáték) amire ez a formáció nem jó. Ellenben én szeretném, bár kétlem, hogy BR meglépi, hogy az eddigiekhez képest felbolygatott személyzettel tegyük fel ezt a pályára. A kapuban Minyon nem kérdés. A védelemben Touré, Agger, Sakho triót raknám fel ahol Agger nem a másik kettő mögött helyezkedik, ahogy Skrtel szokott hanem előttük és az ő feladata lenne mind támadás, mind védekezés esetén a védősorból való kilépés, amolyan kicsit DM szerűen. A középpályás sorom a Sterling, Lucas, Gerrard, Mózes lenne. Ennek előnye, hogy az eredetileg támadó szélsők alkalmazásával szárnyvédőként nem alakulnánk át 5-2-1-2-vé olyan könnyedén ellenben mind Mózes mind Sterling elég gyors, hogy visszaérjen ha kell. A másik plusz sokak számára, hogy nem kell Mózest irányítani látni, amiben ugyan javul, de sosem lesz az az ő posztja. Az irányítást Hendónak adnám, aminek a legnagyobb előnye, hogy nem kell kihagyni a csapatból. A másik, hogy az opciók közül még mindig ő a legtürelmesebb (Gerrard), a legtapasztaltabb (Alberto) és nem sokkoló ötlet az olvasók számára (Allen). Ő sem irányító, de simán le tudná vezetni a tilitolit az ellenfél védelme előtt, és a védekezéshez is sokat tudna hozzá tenni a hihetetlen motorjának köszönhetően, no meg ha arról van szó tudnak Gerrardal posztot cserélni. Elöl a SaS duó nem kérdés félig meddig funfact: az utolsó 4 bajnokin, amin együtt játszottak a csapat 10 góljából 8-t ők szereztek és 5 esetben egymásnak adták a gólpasszt. Ez egyrészt nagyon tuti, hiszen van egy nagyon jól működő csatár duók. Ellenben ketten együtt nagyon ráülnek a csapatjátékunkra és nagyon orrnehézzé teszik a csapatot. Ennek is köszönhető a másik aggasztó tény, hogy 8 forduló után összesen csak négyen találtak be a mieink közül. Rajtuk kívül Mózes és Gerrard.

Nem szeretem és ritkán is szoktam tippelni meccs előtt. Most nagyon döntetlen szagot érzek, de ne legyen igazam.

A kérdés filozófiai, így egyetlen helyes válasz sincs. Alapvetően 4 megoldást látok:

1 teli a pohár (folyadékkal és levegővel) → abszolút optimista szurkoló

2 félig tele a pohár → optimista szurkoló

3 félig tele, félig üres a pohár → realista szurkoló

4 félig üres a pohár → pesszimista szurkoló

Ezzel a kis játékkal két dologra szeretnék rávilágítani. Az egyik az az, hogy hiába nézzük ugyanazt nem biztos, hogy ugyanazt látjuk. A másik az az, hogy alapvetően más és más a szurkolói beállítottságunk, ami nem baj, hiszen ha mind egyformák lennénk, az halál unalmas lenne.

__________________________________________________________________

Szolgálati közlemény rovatunk. A meccset nem adja magyar tévé így lehet majd keresgélni a szokott helyeken streameket. Akinek nem megy, a kommentmezőben tuti kap majd segítséget.