U21-es csapdája

Conor Coadynak a harmadosztályú Sheffield Unitedbe való féléves kölcsönadása kiváló alkalmat biztosít arra, hogy írhassak egy kicsit az utánpótlásról és leírhassam a problémáimat az alacsonyabb osztályokba történő kölcsönadások kapcsán. A 19-22 éves kor kiemelt fontosságú a játékosok egyéni fejlesztése szempontjából, hiszen ez az a kor mikor még könnyen taníthatóak, nevelhetőek és fizikálisan fejleszthetőek a játékosok, ekkor vannak jellemzően az utánpótlás és a felnőtt csapat határán és nagyon nagy szükségük van a pályán töltött értelmes, jelentőséggel bíró játékpercekre. Angliában, és kifejezetten a Liverpoolnál ez sajnos nem megoldott. A témát már elkezdtem feszegetni Sterling, Suso és Pacheco kapcsán, de most nézzük egy kicsit részletesebben.

Mi is a célja az utánpótlás-nevelésünknek? A felnőtt keret számára játékosok nevelése, akik később megállják a helyüket. Az utánpótlás-nevelésért felelős szakértőink szerint az a legnagyobb siker, ha Kirkbyból indulva az ifjonc eléri a 100 pályára lépést a nagycsapatba. No, de mik is a követelmények? Viccesen fog hangzani, de a TOP4-be kerülés és a BL jelentette kettős terhelés, ami természetesen együtt jár azzal, hogy hetente két tétmeccs és a szezononkénti 60+ meccs. Ez még csak a fizikai követelmény. Ezen cél eléréséhez folyamatosan jól, sőt inkább klasszis szinten kell játszani. A cél és a követelmény eléréséhez jelenleg nincs igazán jó megoldás, hiszen jelenleg az ifjoncok előtt két fő út van, bár mostanában kísérletezünk egy harmadikkal is. Az első opció utánpótlás-bajnokság mellett kupa szereplések, szerencsés esetben néhány perc a bajnokságban és reménykedés, hogy egy sérülés utat nyit nekik (mint azt láthattuk is Suso esetében tavaly). A második opció Anglián belül alacsonyabb osztályba történő kölcsönadás. A harmadik opció, amelyre eddig viszonylag kevés, de egyre növekvő számú példát láttunk: a külföldre kölcsönadás.

Itt jól mennek a dolgok.

Nézzük, hogy mi is a probléma a lehetséges opciókkal. Az nem kérdéses, hogy az FA erőlködései és utánpótlás modernizációi ellenére, aki látott már utánpótlás meccset az tudja, hogy a jelenleg Barclay u21 Premier League névre hallgató ligának elég alacsony a színvonala és a tempója, így hatalmas különbség van az utánpótlás meccsek és a PL színvonala között, így a követelményeinknek, a minőségi feltételeinknek nem felel meg. Ráadásul kevés a meccs, eddig az FA utánpótlásért felelős szakértőinek a kieséses szakasz és a bajnoki döntőhöz való fixációja miatt elég bonyolult volt a lebonyolítás, de legalább a most befejeződött szezonban a két csoport fordulóval és a kieséses szakasszal egy kb. 30 meccset el lehetett érni. Köszönhetően a drágalátos FA utánpótlás zsenijeinek legújabb átalakításával (egy csoport van, mindenki egyszer játszik mindenkivel, az első négy elődöntő, döntő kombinációval dönti el a bajnoki cím sorsát) mellyel ugyan egyszerűsödött a lebonyolítás, DE a bajnokcsapat is maximum 23!!! találkozót játszik egy szezon során. Ezzel aztán fel lehet készülni a felnőtt bajnoki szezon 60+ meccses igénybe vételére… Komolyan szólva nevetséges a sorsolás, nem hogy heti két meccs nincs, de az is csoda, ha nem két hét szünet van meccsek között. Most komolyan annyira bonyolult lenne a 22 csapatot, akik a bajnokságban szerepelnek egy csoportba rakni és oda-visszavágós alapon megküzdetni őket? Lenne 42 meccs egy szezonban, ami már sokkal közelebb állna a jövőbeni terhelés mértékéhez.

Alacsony a színvonal, kevés a meccs…

Az alacsonyabb osztályba kölcsönadás szintén egy bevett út, de mint azt tudjuk eddig, nem hozott túl sok sikert, azaz a felnőtt keretbe beépülést igazából senkinek. Talán csak Kelly és Shelvey esetében nőtt a meccseiknek a száma jelentősen alacsonyabb osztályú kölcsönadás után. Szerintem ez nem is meglepő. Miért is? A PL és az alacsonyabb osztályok stílusbeli különbségéből fakadóan. Míg az alacsonyabb osztályokban még a mai napig dívik a klasszikus brit stílus, a rúgd és fuss, addig ez a PL-ből kiveszőben van, már csak a legkisebb kiesés elől menekülő és liftező csapatok játsszák ezt. Mi is ez a rúgd és fuss? A klasszikus brit stílus jellemzően a 4-4-2-s taktikai formáció valamelyik verziójában. Ami védekezésben azt jelenti, hogy mélyen védekeznek zárt alakzatban. A tizenhatos előterét megszállja a négy védő és a négy középpályás alkotta kettős védekező fal. Védik a területet és alakzatban tolódnak. A két csatárszerű nem igen vesz részt a védekezésben. Letámadás, labdaszerzési kísérlet nem nagyon jellemző. Támadásban hosszú labdák, kapus kirúgások, beadások, gyors támadásvezetés a fő csapásirány. A meccsek jellegzetes képe az, hogy egy kapus kirúgás után 1-2 percig fejpárbajok vannak, majd valamelyik csapat lekezeli a labdát, kiteszi szélre, a szélső elfut és bead, ebből fejes, ami vagy gól vagy kapuskirúgással kezdődik megint minden elölről. Nyilván túlzok, érdemes heinrich Championship meccsbeszámolójának a taktikai elemzés részét elolvasni, abból kiderül, hogy azért nem olyan sokat. Akinek ez alapján még nincs meg, az emlékezzen vissza mit is játszottunk Roy papa idején és tudni fogja miről beszélek. A PL top csapatai és mi BR vezetésével nagyon nem ezt játsszuk, így felvetődik a kérdés, hogy mennyi értelme is van ezeknek a kölcsönadásoknak, hiszen a különböző pozícióban játszó játékosoknak a két eltérő játékstílus esetében egészen más feladatokat kell ellátniuk. A kérdés eldöntését árnyalja az, hogy nem kérdés, hogy még a 3., 4. osztálynak is magasabb színvonala és meccstempója van, mint az utánpótlás bajnokiknak. Sokkal több meccs is van, tehát fizikai szempontból nem kérdés, hogy sokkal előnyösebb. Nekem a fő problémám a minőséggel és az eltérő játékstílussal van. Nézzük most konkrétan Coady esetét. Ő ugye védekező középpályás, mint olyannak nálunk kulcs szerepe van. Taktikailag nagyon érettnek, labdabiztosnak és jó labdaszerzőnek kell lennie. Támadás/labdabirtoklás esetén két feladatot kell ellátnia: 1) mindig legyen „üresben”, azaz mozogjon el az emberétől, mindig legyen megjátszható és utána passzoljon pontosan. Mindezt meccsenként minimum 60-szor (passzolni). 2) ha nem csak egy szélső hátvédünk megy fel támadni, hanem kettő, akkor húzódjon vissza a két középső védő közé biztosítani, á la Busquets. Védekezés esetén a feladata, hogy interceptionokat szerezzen és letámadás során elvegye a labdát az ellenféltől. Nem nehéz belátni, hogy Coadynak a harmadosztályba szintén védekező középpályásként egészen más feladata lesz. Védekezéskor egy zárt alakzatban kell mozognia a kapu előterében, nem lesz első számú feladata, hogy letámadjon. Támadás esetén meg a feje felett fognak repkedni a labdák. Persze meccs tapasztalatot és fizikumot fog szerezni és ez hasznos is, de amit játszania kell, abszolút nem fogja felkészíteni arra a szerepkörre, amit nálunk kellene játszania. Ezért is örülök kifejezetten, annak hogy Suso a spanyol élvonalba megy kölcsön.

Nem kicsit ironikusan… Egyébként érdemes rákeresni van egy ilyen sport.

Ezzel el is jutottunk a harmadik lehetőséghez, a külföldre kölcsön adáshoz. Eddig nem alkalmaztuk túl sűrűn. Rafa fiatal spanyoljai mentek Spanyolországba játszani, mint például Mikel San José. Valamint a dél-amerikai, amerikai fiatalok, ha nem kaptak játékengedélyt, pl. Mark González, Bijev. A külföldről hozott fiatalok esetén hátráltató tényező még a külföldre kölcsönadás esetén a HomeGrown státusz megszerzése. Tavaly Pacheco volt a spanyol másodosztályban, Ngoo ment Skóciába. A skóciai kölcsönadással ugyanaz a problémám, mint az alacsonyabb osztályú kölcsönadásokkal. Viszont idén, mind Suso-t, mind Adorjánt inkább külföldre a spanyol és a holland élvonalba adjuk kölcsön. Még nincs róla tapasztalat, hogy ez az út mennyire lesz sikeres, de mindenesetre, úgy gondolom, hogy ez sokkal jobb opció, hogy kölcsönadunk spanyol, holland, német első osztályba játékosokat. Az első kettőnél mindenképpen jobb, hiszen ezek, mind színvonalukban, mind fizikalitásukban, mind stílusban sokkal jobbak és jobban is megfelelnek egy PL élcsapat kívánalmainak. Remélem a lehető legtöbb esetben ebbe az irányban mozdulunk el.

Ide érdemes kölcsönadni.

Szerintem a legideálisabb megoldás az lenne, ha az FA illetékesei körbenéznének és tanulnának a sokkal sikeresebb külföldi társaiktól. Elsősorban a spanyoloktól és a németektől, ahol az utánpótlás jól megy és ontja a fiatal tehetségeket, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy a legidősebb utánpótlás korosztályok a rendes felnőtt bajnokságban szerepnek. A németeknél a Regional ligákig (3-ad osztály) engedik őket. A spanyoloknál ellenben egészen a másodosztályig szerepelhetnek pl. Barca B, Real Madrid Castilla. Tudom, hogy a vaskalapos FA mellett ez sosem fog bekövetkezni, de gondoljunk bele milyen is lenne, ha a jövő Coady-ai a Championshipben évi 46 kemény meccsen, felnőtt válogatottakat is felvonultató ellenfelek ellen készülhetnének a mi edzőink és a mi stílusunk alkalmazásával a felnőtt keret kihívásaira…

Felmerülhet a kérdés, hogy miért is foglalkozok ilyen terjedelemben ezzel a kérdéskörrel. A mi és riválisaink anyagi lehetőségeit figyelembe véve tudjuk, hogy nekünk kell a „legokosabbnak lenni a teremben”, így minden költséghatékony megoldást, így az utánpótlás nevelést is komolyan kell vennünk. Ki kell aknázni minden benne fellelhető lehetőséget.