Tökéletesen megérdemelt vereség

A WBA és az Arsenal elleni meccsek után ez volt a harmadik meccs, ahol szimplán nem érdemeltünk egyetlen pontot sem. A Stoke – még ha fájó is leírni – a játék minden elemében fölénk tudott kerekedni, bár ehhez nekik nem sok közül volt, egyszerűen a csapat teljesített nagyon mélyen tudása alatt, a Stoke pedig pont az a csapat, aki ezt röhögve ki tudja használni, hazai pályán meg egyébként is gyakorlatilag lehetetlen őket megverni: a nála stabilan jobb helyen álló csapatok közül utoljára a Newcastle tette meg azt a bravúrt utoljára tavaly októberben, azelőtt pedig a United volt képes egy góllal nyerni, még 2010 októberében. A vereség tehát nem teljesen váratlan, a mikéntje annál inkább.

Erről a vereségről Reinán kívül mindenki tehet, mindenki beleadta a maga kisebb-nagyobb részét, amiből szépen összejött egy nagyobb leblokkolás, egy 90 perces csőd. Pontokat nem osztogatunk, és nem is nagyon fogunk, mint pl az Útwengeren, a Lion Rampanton, meg a Stredfordon, én egyébként is jobban hiszek a különböző sorok kielemzésében, mint az egyénekében. Ha például Agger rosszul játszik, magával rántja Skrtel teljesítményét is, mert utóbbi nyilván több feladatot vállal be, hogy kisegítse a gyengélkedőt, ami által az ő általános teljesítménye is gyengül.

Kezdjük is rögtön a védelemmel. Skrtel ha gólt szerez egy meccsen, a következőn nagyon gyengén fog játszani. Ez crouchy(ex) meglátása, és ez erre a meccsre is szépen bejött. Az első gólnál volt talán a legszembetűnőbb, ő volt az egyetlen, aki javíthatta volna Agger hibáját az első gólnál, de az irányváltásnál egyszerűen elcsúszott. Egy csatárnál ezt senki nem hozná fel, de a védelem pont az a szemét fertálya egy csapatnak, ahol egy ilyen kis hiba ennyire végzetes lehet. A harmadik gólnál is ők ketten asszisztáltak, de ugyanúgy nulla esélyük volt a gól megakadályozására, mint a Fulhamnek Skrtel góljánál múlt héten. Egy ennyire tökéletes csatármunkánál nem lehet mit csinálni, korábban, még Johnson-nak kellett volna elfejelnie a bedobott labdát, onnantól már esélytelen volt mindenki. Egyébként is szembeötlő volt, hogy mennyire nem tudtuk hozni a fejpárbajokat, ami a Stoke ellen nem valami meglepő, de a védelemnek akkor is többet kéne nyújtania átlagban 50%-os légipárbaj-nyerési mutatónál, Agger különösen gyenge volt önmagához képest ebben is.

Maradva a védelemnél, Johnson egész szépen muzsikált, de Downing védőmunkájának hiányában támadni már nem nagyon maradt ereje, ez pedig főleg a labdakihozatal rovására ment, és pont ugyanezek elmondhatóak Enrique-ről is, habár ő azért kicsit jobban odatette magát. Annak ellenére, hogy napi 3-4 óránál nem alhatott többet az utóbbi pár napban, ő volt az egyik legvállalhatóbb mezőnyjátékosunk.

A védelemnek gyenge napja volt, de a középpályán vesztettük igazán nagyot ezen a meccsen. Gerrard a Fulham ellen felszedett egy kis önbizalmat, amit a büntetőjével tovább növelt, (mondjuk épp ő volt az, aki lemaradt Jones-ról a 2. gólnál), és összességében hasznosan játszott, ami a múlt hét előtti meccsekről nem mindig volt elmondható. Lucas is tette a dolgát, bár azért az átlag alattit hozott le ő is, de az igazi probléma Shelvey volt, illetve az egész középpálya formációja. Shelvey-t teljesen felesleges berakni a háromszög támadó csúcsára, ha egyszer van egy Gerrardod. Shelvey akkor fér el, ha a háromszöget két támadó és egy védekező középpályás alkotja, így viszont maximum a kopasz emberek közti különleges szimpátiára gyúrhattunk Webbnél azzal, hogy végig fent hagytuk. Védekezni sosem tudott jól, támadni meg ma épp annyira tudott, mint védekezni, egy Lucas-Allen/Henderson vkp-sorral, és egy előttük játszó Gerrard-dal sokkal többre mentünk volna. Rodgers nem jól rakta fel a játékosokat a pályára, de ami még dühítőbb volt az egész meccsen, hogy ezen Kenny-módra 90 percen át nem is változtatott. Mert lehet, hogy az volt az elképzelése, hogy 1 vkp és 2 tkp lesz a középpálya, de a Stoke letámadása ezt felülírta, és Gerrardnak hátra kellett lépnie Lucas mellé, hogy a labdát egyáltalán ki tudjuk vinni a térfelünkről. A Wigan ellen képest volt cserélni a 36. percben ilyen megfontolásból (Suso helyett Hendo), épp ezért most értetlenül állok Shelvey pályán hagyása felett.

Támadásban szokás szerint Suárez volt az egyetlen esélyünk, bár ő sem volt az igazi a tornyok közt, és bár Downing és Suso sem játszott teljesen reménytelenül, ez nem jelenti azt, hogy bármi váratlant, bármi igazán jót tudtak volna húzni, ez pedig még sosem volt elég egy Stoke-védelem ellen. Volt pár szépen középre lőtt labda, ami jobb labdaátvételekkel gólhelyzetté léphetett volna elő, de ezt (az egyébként nem könnyű, de azért ilyen szinten megoldható labdaátvételt) egyetlen támadónk sem tudta megoldani, pedig volt vagy 3-4 ilyen a meccs során.

Nézzünk előrébb. A Stoke 5 pontra van a negyedik helytől, a QPR 23-ra, a Liverpoolt pedig nem nézzük meg, mert felesleges nyomást jelentene ez egy olyan szezonban, amikor leginkább a csapat újjáépítése lenne a cél, nem pedig a negyedik hely megszerzése. Mivel alaposan megcsúsztam (innen is elnézést) az összefoglaló megírásával, így holnapután már megyünk is a Loftusra, és ott azért vannak kilátásaink, a márciusi 3-2 ellenére is. A QPR otthon eddig egyszer tudott nyerni a 9 meccséből, idegenben egyszer sem, szóval Redknapp ide vagy oda, az lesz a nagyon gáz, ha azt nem nyerjük meg. A Stoke ellen Reinát leszámítva majdnem mindenki, még Rodgers is a leggyengébb formáját vette elő, úgyhogy vasárnap kicsit felforgatott kezdővel lehet majd javítani, bár a karácsonyi ajándékunkat erre az évre már így is csúnyán elbuktuk