Boxing Day
1975 december 26. Ez volt az a nap, amikor utoljára egy igazi, a név kötelez alapon menő Boxing Day meccsünk volt, ami egyébként 1-1-re végződött Stoke-on-Trent-ben. Akkoriban még kicsit más volt az élet, 42 meccs volt egy PL-szezon, csak két pont járt a győzelemért, a Liverpool a szezon végén bajnok lett, az Arsenal a 17., a Chelsea pedig a másodosztályban volt kiesőjelölt. Viszont van, ami azóta se változott semmit. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a nyamvadt Stoke már ekkor is pont ugyanaz a csapat volt, ami kiáll 11 hentessel a lehető legkisebbre rajzolt pályájukon, az, ami nem első vérig, hanem halálig játszik, ami élvezi, hogy rettegést kelthet az ellenfélben, és ami valójában típuspéldája a Buta Egyszerű Angol Csapatnak.
Szenteste egészen véletlenül kaptam el valahol a ’68-as FA kupa döntőjét, a méltán feledésbe merült Aston Villa – Manchester United meccset, illetve annak egy zanzásított verzióját. Akkoriban ugyan Rory Delap, a Stoke gerelyhajítóból lett focistája (ő az aki 30-40 méteről találja fejbe Crouch-t bedobásnál) még nem képezte a taktikai repertoár részét, azonban az összes többi Stoke-sémát (azaz 1-et) megtaláltam annak a meccsnek a 10 percében. Kirúgás-labdakezelés-egy passz-ívelés-kapura lövés. Ha pedig a labda esetleg kipattant volna a kapusról, az ott termő 3 támadójátékosból a leggyorsabb újra a kapu irányába lőtte, passzról nyilvánvalóan szó sem lehetett. Mondanom sem kell, hogy nem telt bele valami sok időbe, míg az agyamból előkerestem az információt, honnan is olyan ismerős ennek a stílusnak a gyakorlati alkalmazása.
Másfelől megközelítve, szerintem a Stoke-ot méltatlanul sokat bántja mindenki, pedig ha jobban belegondolunk, ők a krém. Nem Anglia krémje, hanem az angol stílus krémje. A Stoke a legjobb mindazon csapatokból, akik játékfelfogás szerint játszák ezt a fajta focit, ez az a csapat, ami kiemelkedik a több száz hasonló csapatból, akik a másodosztály aljától a tizedosztályig az angol focit jelentik, akik maguk az igazi angol foci. A Stoke kategóriájának magasan a legjobbja, csak ahogy senki se a Minardi miatt nézi a Forma 1-et (aki belekötne, az helyettesítse HRT-vel), úgy senkit nem érdekel egy elit fafaragó verseny, ha minőségi szórakozást kíván nézni.
Pedig egészen figyelemreméltó teljesítményekre képes ez a Stoke. Jelenleg ők tartják például a leghosszabb hazai veretlenségi sorozatot a PL-ben, utoljára februárban kaptak ki a Sunderland-től, pedig azóta gyakorlatilag már mindenki volt náluk aki számít. Számunkra további aggasztó jel lehet, hogy a Stoke egészen lendületben van, legutóbbi öt meccsén összesen 2 gólt kapott, legutóbb a Spurs-szel idegenben játszott egy kellemes 0-0-át, és a szezon felénél tartva 0.72-es a kapott gól/meccs mutatójuk, amivel nyilvánvalóan a legjobbak a ligában. Szóval van baj, illetve nagyon könnyen lehet.
Brendan Rodgersnek első körben el kell döntenie, hogy milyen összetétellel próbálkozik. Kenny tavalyi idegenbeli meccsén megpróbálta sebességgel és sok passzos játékkal kicsikarni a győzelmet, de a Stoke egy kaput találó lövésből (ez a véleményes büntető volt) szerzett gólját 90 percnyi tömény fölénnyel sem tudtuk kiegyenlíteni. A meccs előtt akkor sokan a Carroll-Bellamy nehézfiú sort vártuk a kezdőbe, Suárezt egy sorral hátrébb, a nyámnyila Hendot meg a padra. Nyáron viszont Shelvey-t, Skrtel-t és Agger-t leszámítva távozott az összes verőlegény a csapatból, így a nyámnyila Hendo lép előre a fizikálisabb játékosok közé, hisz Allen egy kategóriával gyengébb játékos nála is. Elsősorban fizikálisan. Ennek megfelelően Gerrard mellé Hendot indítanám ma kezdőpozícióban, Sterling és Suso helyén pedig Shelvey (balon) és Downing (jobbon) szerepelne nálam, bár tudom, hogy utóbbiért kapok majd a fejemre rendesen, ha mástól nem, hát majd magamtól a meccs után.
A meccsen sok ismerős arcot fedezhetünk majd fel. Gondolom Abbey Crouch senki számára sem ismeretlen, de ő ma csak a lelátóról követheti a mérkőzést, valószínűleg be kell érnünk a Peter Crouch, és Charlie Adam nevével fémjelzett menüvel, valamint már a Stoke-nál van Michael Owen is, aki összesen 53 percet játszott eddig, de legalább a padon megmutathatja magát ma is. További ismerős arc lesz majd a United harmadik számú, sárga bírói szerelésében szaladgáló Howard Webb rendőrhadnagy is, ennek megfelelően a büntető definícióját a mai napra én már el is felejtettem, javaslom ezt mindenki másnak is. A pesszimisták és a realisták ugyanezt megtehetik mára a győzelem ábrándjával is, hisz valljuk meg, nincs sok valóságalapja annak, hogy a vendégsiker a legkevésbé jövedelmező a fogadóirodáknál. Reménykedni persze mindig lehet, hisz erről szól maga a szurkolás, ennek megfelelően a Magyar sörözőben megtartjuk a szokásos csoportos reménykedést fél 9-től, mi megtesszük amit tudunk a győzelemért, már csak a csapatnak kell megtennie ugyanezt. Meg Fortunának.
