Rafa Mordorban

Képzeljük el, hogy Bob Paisley vagy Joe Fagan, miután befejezte liverpooli karrierjét, pár év szünet után leül a Chelsea kispadjára. Elképzelhetetlen, ugye? Márpedig valami hasonló történt szerdán, amikor Rafa elfogadta Szauron ajánlatát és elfoglalhatja Szarumán trónját.

Meglepőnek tűnhet, de amennyire látom, ennek ellenére a mi szurkolóink megértőbbnek bizonyulnak a lépést illetően, míg a Dinamó szurkolói szinte egységesen gyűlölettel vegyes masszív elutasítással fogadják. (Mondjuk, azt nem tudom, hogy lehet így szurkolni egy csapatnak, bár az én arcom is megnyúlna, ha teszem azt, José kerülne a kispadunkra…). És igen, értem, hogy RDM arrafelé nemzeti hős, egy darab vérükből, aki ráadásul elhozta végre a Szent Grált, amire oly sok pénzt áldoztak eddig, de ez az elementáris gyűlölethullám akkor is mellbevágó. És ezt a szent embert, aranyos jófiút lecserélik egy ízig-vérig scousernek gondolt managerre. Cinikusan persze lehetne azt mondani, hogy van az a pénz, amiért mindenkinek korpás a haja…

Nekem személy szerint nincs semmi bajom Rafa döntésével, hiszen várt eleget arra, hogy visszahívjuk. Ez nem történt meg – és erre idén nyáron lett volna a legnagyobb esély –, ő meg futballedző, aki szeretne még dolgozni. Nyilván dolgozik benne a bizonyítási vágy, hiszen az őrült orosz már 8 edzőt fogyasztott el alig egy évtizedes uralkodása alatt – tekintet nélkül arra, hogy mit ért el az illető.

De dolgozhat benne esetleg bizonyítási vágy felénk is. Hogy most akkor megmutatom, hogy mekkorát hibáztatok, hogy nem hívtatok vissza.

• A történtek kapcsán nem árt néhány, Rafát illető közkeletű tévedést eloszlatni.Rosszul igazol. Ha megnézzük, regnálása alatt 230 millió fontért vett 60 játékost, míg 161 millióért adott el 72-t. Ez nettő 69 milliós költés hat év alatt, ami 11 milliónál alig valamivel több. Pénzügyileg ez bagatell, és ebből épített fel egy BL-t nyerő, folyamatosan BL-szereplő csapatot. És ha valaki azzal próbálna jönni, hogy de mekkora bukták voltak ezek az igazolások, akkor bátran lehet szemezgetni a két listában.

  Szerintem 36 igazolása volt rossz, mintegy 75 millióért, ebben benne van Robbie Keane és Alberto Aquilani is, valamint Dossena, Morientes és Insua is. Noha Morientesen, Dossenán vagy Robbie fiút végül csak 3-3 milliót buktunk, vagyis itt is minimalizálni tudta a veszteségeket. Aquilani tűnik a legnagyobb bukásnak, a maga 10milliós veszteségével (más számítások szerint – bérfizetéssel – 16). A többiek ugyan buktának bizonyultak, de mivel vagy ingyen vagy nagyon kevés pénzértérkeztek, nem sok vizet zavartak.

  És akkor nézzük meg, hogy kik lettek a bombaigazolásai: Xabi Alonso, Pepe Reina, Sissoko, Luis Garcia, Agger,Skrtel, Kuyt, Arbeloa, Fabio Aurelio (ingyen jött!!), Mascherano, Lucas, Torres, Johnson, Maxi. Hogy azolyan fiatalokról ne is beszéljünk, mint Sterling vagy Shelvey. (Akit érdekel még a téma, olvashat róla itt, itt és itt is)

• Mereven ragaszkodik taktikai elképzeléseihez. Önmagában elég lenne felidézni az isztambuli döntőt, ahol a Finann-Hamann cserével megváltoztatta az addig tökéletesen egyoldalú meccset, de mást játszott a Valenciával, mást a Liverpoollal az első 1-2 évben (tökéletes befejező csatár híján), mint Torres érkezése után. Sokszor ugyan nem értettem a cseréit (2007, Athén, Finnan-Arbeloa csere a 88. percben – de jött Kuyt gólja rá egy percre), sokszor idegesített, hogy szerintem későn cserél, de többnyire természetesen őt igazolták a meccsek. Ő maga mindig betárazott egy B-tervet, ha szükség lenne a változtatásra.
• Teljes bukás volt a rögzített helyzeteknél az általa használt zónavédekezés. Nos, erről csak annyit, hogy ezzel két évadban is a legkevesebb gólt kaptuk a bajnokságban, háromszor negyedikek lettünk, és csak egyszer végeztünk a középmezőnyben.
• Merev volt a játékosokkal, nem volt jó kapcsolata velük. Lehet, viszont számos játékos nála virágzott ki, érte el teljesítménye csúcspontját, akár más posztokon is, mint ahol korábban játszottak. Carra nála lett jobbhátvédből a 2000-es évek közepének legjobb középhátvédjeinek egyike, és Gerrard is nála lett a világ legjobb árnyékéke, máskor középpályása. De említhetném Kuyt, Mascherano, Arbeloa vagy akár Xabi Alonso nevét is, akik mind nálunk érték el csúcsformjukat, vagy váltak olyan világklasszissá, hogy később a Barca vagy a Real alapembereivé váltak. Vagy itt van El Nino, aki az Atleticóban is nagy tehetség volt, szórta a gólokat, de igazán nálunk lett Halálos fegyver.

Akárhogy is, Rafa Beníteznél többet a Liverpoolért senki sem tett az elmúlt 20 évben, és hogy érzelmileg is kötődik a klubhoz, a szurkolók pedig hozzá, azt a Hillsborough-megemlékezés is ékesen mutatta.

Ezt tartsuk észben, bármi történik is.

(A poszt megírása után találtam ezt: Chelsea – the Mordor of the Premier League?)

Update: Opta adatok: 55% – csak 5 manager van a legalább 50 PL-meccset irányító edzők között, akinek jobb a győzelmi mutatója Rafánál. Az öt manager: SAF, Wenger, Mourinho, Ancelotti, Mancini.

De akár a PL all-time managereit tekintjük, akár az Abramovics érkezése utáni időszakot, Rafa a 6. legjobb. (Ez a rangsor tekintetbe veszi a rendelkezésre álló pénzt is.)

Itt egy kiváló összehasonlítás Rafa, Kenny és BR között. Érdekesség, hogy az első 12 meccs kezdő tizenegye értékének átlaga 2004-2010 között 98m GBP volt. Tavaly az első 12 meccsen 92m.

A Top3 csapat kezdő tizenegyének értéke, Chelsea: 229m, MU: 196m, ManCity: 173m.

A kereteik értéke, ManCity: 352m, MU: 325m, Chelsea: 299. Utánuk óriási szakadék: Arsenal és Liverpool, de bármelyik keretének értékét megduplázzuk, még úgy sem ér egyik csapat sem a Top3 közelébe sem!