A Carroll – Rodgers frigy

Miközben az Eb-n érintett játékosaink jól megérdemelt golyóáztatásaikat töltik valamelyik karibi szigeten, a scout-csapat pedig mondjuk úgy, hogy eddig back-endben dolgozik inkább, időszerűnek mutatkozik a következő szezon egyik legnagyobb kérdésének a találgatása. A következő szezon egyik legnagyobb kérdése minden bizonnyal Andy Carroll lesz, illetve hozzá kapcsolódóan több is: a másnaposan kóválygó vagy a mindent lefejelő és megjátszó formájából látunk-e többet? Hogyan illeszkedik egy nem kontrákra és ívelésekre alapozó játékba? Szükség van-e erőcsatárra a Rodgers-rendszerben egyáltalán? A hajtás után ezekről a kérdésekről fut az eszme.

Van egy olyan gyanúm, hogy Kenny Dalglish elküldésének nem Andy Carroll örült a legjobban. Egyrészt azon túl, hogy ő igazolta le, még Boyzone koncertekre is szerettek együtt járni, King Kenny végtelenül türelmes volt vele, higgadtan kezelte formaingadozásait és egyéb viselt dolgait. Mindennek a 2011/12-es idény utolsó hónapjaira láttuk is a gyümölcsét. Mondjuk úgy, hogy éppen mire benőtt volna az osztály fekete bárányának a feje lágya, kivágták az osztályfőnököt, hogy újra aggódhasson mindenki az évfolyamban meg a tantestületben. Carroll – ha egészében nézzük a szezont – gyenge idényt zárt 47/9-es meccs/gól mutatójával. A PL-mérlege még rosszabb volt 35/4-gyel. A szezon végi formájának a körbeírása helyett viszont beszéljenek ugyanúgy a száraz számok: a Liverpool utolsó hét meccsén három góllal és egy gólpasszal zárt, így átlag 1,6 mérkőzés kellett neki egy találathoz. Ezeket a statokat egy szezonnyi távra kiterjeszteni hét meccs alapján persze badarság, de álmodozni azért szabad: ha Andyfiú ugyanezt fenntartja jövőre 40 meccsen át, akkor 25 gól + gólpasszal zár majd. Szép kép. Most pedig kifelé a kezekkel a biliből!

A bevezetőben lévő kérdésekhez mindenekelőtt hozzá kell egyet csapnunk, ami talán a legfontosabb közülük: Rodgersnek kell majd jobban alkalmazkodnia Carrollhoz, vagy Carrollnak Rodgershez? Ilyenkor persze az a no-brainer válasz, hogy a játékosnak kell igazodnia az edző elképzeléseihez; ugyanakkor a körülmények figyelembe vételével (1. rettenetesen drága és sokáig alulteljesítő, majd beinduló és megszeretett játékos 2. kiscsapatból jött, egyelőre csak “reményteli” edző) egy szintre hozhatjuk őket. A Rossz Carroll és a Jó Carroll közötti éles kontraszt eddig abban nyilvánult meg leginkább, hogy Andy vagy elgémberedetten és borzasztó körülményesen játszott, mellyel a ráívelések és a centerbeli megjátszások is rendre elhaltak, vagy predátor módjára fejelte le a felé szálló labdákat, illetve lábbal is ügyesen megjátszotta azokat. Utóbbiból az Eb alatt is láthattunk egy adagot, sok panaszunk nem lehetett az ottani játékára sem, ráadásul indokolatlanul keveset is rakta be Hodgson. Viszont ha berakta, akkor ugyanabban a pozícióban játszott, mint tavasszal klubszinten.

Nagy talány viszont, hogy augusztustól milyen poszton játszik majd. A Rodgers-féle, labdabirtoklási fölényre és sok apró passzra épített játék ugyanis pont ezeket a tereket fogja bezárni előtte, melyeknek a kiaknázását egész jól megérezte év végére. Ebben a rendszerben minden bizonnyal jelentősen lecsökken majd az előreívelések száma, a hátulról felépített, többet mozgó középpályával működő gépezetben pedig kevesebb előretolt csatártól jövő visszaosztásra lesz szükség. Így ez a felállás első blikkre sokkal jobban kedvez a Suárezeknek és Bellamyknak. Brendan Rodgersnek ki kell találnia, hogy mi legyen Carrollal ha azt szeretné, hogy néhanapján lássa a labda színét a szezonban (vélelmezzük, hogy ezt szeretné), ami izgalmas sakkozási lehetőségeket vet fel. Vegyük őket sorba.

Andy, az árnyékék

Az fix, hogy Carroll egész ügyes a passzok osztogatásában akkor, ha van ideje levenni a labdát és megnézni, merre vannak a csapattársai. Árnyékékként kevesebb ívelést kapna, távolabb a kaputól, kevesebb védővel az arcában pedig látja a tizenhatost – ez a lekezelési és továbbadási időt is csökkenti, ami a környéken cikázó Suárezeknek és Bellamyknak, plusz a szélsőinknek is kedvez, mely posztokra még erősítések várhatóak a nyáron. Ennek a forgatókönyvnek abszolút előnye lenne, hogy az Andris – Lali partnerség nem csak az uruguayi oldaláról hathatna támogatóan a másikra, hanem kétoldalúvá és nyilvánvalóan veszélyesebbé is válhatna. Az eshetőség hátránya és valószínűleg a megakadályozója is egyben, hogy Gerrard irányító középpályás szerepköre eléggé erodálódna, azt pedig valószínűsítjük, hogy Rodgers továbbra is kulcsszerepet szán majd neki középen, ahova végleg visszatérhet a Benitez-féle csatár seggében helyről. Andy, az árnyékék feltűnése tehát nem, vagy csak átmeneti etapokra valószínű.

Andy, a center

Megoldás lehet, hogy Carroll eddigi pozíciójára kicsit még rá is gyúrva gyakorlatilag leül az ellenfél tizenhatosához, hogy ezzel is hátrébb húzassa annak a védelmét, több teret adva a pálya első kétharmadán lévő passzolgatáshoz. Ez már valószínűbb megoldásnak tűnik. Mivel Rodgers leginkább a 4-3-3 és a 4-2-3-1-es felállások híve, Carroll kevésbé lenne magányos, mint a Liverpoolba igazolása utáni évben, ugyanakkor előre tolva megint kevesebb ideje lesz lekezelni a labdákat. Itt jön el az a pont, hogy valamennyire az edzőnek is alkalmazkodnia kellene Carrollhoz. Ugyanis ha a labdabirtokló előtt két passzolási opció fenntartására berendezett Rodgers-háromszögekből az sül ki, hogy támadásban a betömörült védelmek helyett inkább a szélsők kapják a labdákat, majd a tavalyi évhez hasonlóan nem igazán tudják őket bejátszani, máris ott vagyunk, hogy Andyhez nem jut el labda, idővel depressziós lesz és újra az ital után nyúl.

Andy, a szélre tolt

Noha elsőre teljes blődségnek tűnhet, ki lehetne próbálni Carrollt kicsit jobban szélre tolva, amolyan Kuyt-ös szerepkörben. Verekedni ott könnyebben tud, mint középen, a passzolási képességeit eddig csak visszajátszásoknál és kontránál hátrahúzódós indításoknál láthattuk, utóbbi skill szélső csatárban is működhet. Stewart Downing pedig jövőre is Stewart Downing marad majd, szóval sok értéket nem veszítenénk ott. Volt is hasonlóra példa a közelmúltban egyébként, Hodgson szűk két éve kirakatta left forwardnak Torrest, aminek hatására meg is emelkedett gólpasszainak a száma, igaz a gólok meg elmaradtak. Nem egy valószínű forgatókönyv ez Carroll esetében az biztos, de ki lehetne próbálni; ha valami nagyon nem hiányozna az új idényben, azok Andy agyatlan 20-25 méterről lődözései, amik rendre védőblokkban vagy a szögletzászlónál/nézőtéren végzik. Ha más haszna nem is lenne ennek a felállásnak, ezek legalább elmaradnának.

Valószínűleg az Andy, a center verzió környékén lesz majd a megoldás, azaz Rodgers igazodik jobban Carrollhoz, a pontos hogyanjáról viszont egyelőre nincsenek ötleteim. Rodgers viszont olyan arc, akinek szoktak lenni ötletei, és biztosan lesznek erre is. Októberig látni fogunk belőlük párat.