Taktikai áttekintő 2013/14

A taktikai BREvolutiont októberben a 3-5-2 alapú rendszereknél hagytuk legutóbb. Ennek amolyan folytatásaként az idei szezon taktikai áttekintése következik elsőként a szezon értékelőink sorában. Előreszaladva idén olyan hatalmas taktikai változatosságot mutatott a fiatal csapat és a fiatal mester, amivel azt hiszem egyetlen nem sok csapat tud versenyre kelni. Most mellőzném az egyes taktikai felállások részletes bemutatását, mivel a rendszeres Fonat olvasók úgy is tudják már betéve a 4-1-2-3 és a 4-2-3-1 működése közötti különbségeket. Inkább fókuszálok most az időrendi alakulásra és az eredményességre.

A szezont Suárez visszatéréséig egyfajta 4-2-2-2 és 4-2-3-1 keverékkel kezdtük, ami Aspasnak Sturridgehoz viszonyítottan elfoglalt helyétől függően volt hol egyik, hol másik. Ekkoriban volt menő az 1-0 győzelem Sturridge találataival. Ezután következett az ősz elején, hogy Suárez visszatért, leigazoltuk Sakhot, valamint Skrtel is visszatért, ennek eredményeként lett két csatárunk és egy csomó CB-nk. Erre Rodgers elővette a 3-5-2 alapú rendszereket – ugyanennek a CB túltengésnek volt a mellékterméke a híresen rosszul sikerült Soton meccs a maga 4 CB-s kezdőjével. Azonban ez nem volt túl sikeres időszak, így a mester lépett is. Váltottunk, és az ősz további részében 4-2-3-1-t játszottunk Gerrard-Lucas double pivottal (Macca kedvéért duplaszűrő). Ez volt az az időszak, ami kettejük közös lassúságáról szólt, viszont az eredmények sokat javultak. Ebbe a képbe következett az, hogy Gerrard lesérült. Aminek eredményeképp visszatértünk az előző szezonban sokat látott 4-1-2-3 alkalmazásához (nekem ez a kedvencem, még akkor is,ha nem a legeredményesebb). A Lucas – Hendó, Allen középpálya nagyon működött a szezon addigi legjobb eredményeit és játékát hoztuk, ebből kiemelkedik a Tottenham idegenbeli 5-0-s leverése. Mikor Gerrard visszatért, a 4-2-3-1 is jött vele egy rövid időre egészen Lucas sérüléséig. Ekkor következett a tavaszi menetelést megalapozó két masterstroke Brendantól. Gerrard controllerré nevelése és Coutinho CM-ben szereplése, ami ismételten magával hozta a 4-1-2-3 előkerülését – ekkoriban tört be ismét a csapatba Sterling, ő az ősz folyamán csak elvétve játszott. A tavasz folyamán ez volt az első számú taktika. Azonban BR nem állt meg itt, tavasz közepén jött a következő zsenialitása és elővette, mi több, sikerre vitte az igazán olaszos 4-4-2 diamondot, avagy a 4-1-2-1-2-t, ami eléggé idegen a PL-től, hisz mint minden olaszos taktika, ez is a széleken gyenge/verhető (mondjuk Ancelotti gólrekorder bajnok Dinamója is sikerrel alkalmazta ezt a felállást). Az igazán nagy csavar ebben a felállásban Sterlingnek a gyémánt csúcsán való alkalmazása volt a manapság divatba jövő inside winger feladatkörben (Ancelotti Realjában Di Maria is ezt játssza), így a szezont a diamond és a 4-1-2-3 keverésével fejeztük be. Sterling miatt könnyedén tudtunk váltani akár meccs közben is a két felállás között és nem volt ember aki a kezdő láttán meg tudta volna mondani, hogy aznap éppen melyiket fogjuk játszani. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a meccsek elején (első félidők) nagyon dominánsak tudtunk lenni. A teljességhez hozzátartozik, hogy a szezon vége felé játszottunk egy meccset 4-3-2-1 “karácsonyfa” formációban is.

Az alap rendezőelv a szezon során, ahogyan az a leírtakból is látszik – számomra még mindig furán – az volt, hogy Rodgers az elérhető legjobb játékosokhoz alakította a formációt és nem a formációhoz választotta a játékosokat. Ehhez persze kellenek a Hendó, Sterling, Coutinho féle, több formációban, több feladatkörben is szerepeltethető játékosok. Az is látszik, hogy a nagyfokú taktikai változatosság volt jellemző, ami meggyőződésem, hogy a legfőbb oka annak, hogy az első félidőkben kifejezetten jól szerepelt a csapat és egy rakat gólt szerzett.

Nézzük meg a számok nyelvén ugyanezt. A szezon során nem volt sok meccsünk, egészen pontosan 43 alkalommal futottunk ki a pályára. Ebből 42 meccsről tudom megmondani milyen taktikával (az Oldham elleni felejthetetlen rádiós meccsről sajnos csak a helyszínen jelen lévő 40 ezer ember tudná megmondani mit játszottunk). Ezeken a meccseken 7, igen jól látod 7 különböző taktikai felállást alkalmaztunk. Azt hiszem végképp el lehet felejteni a BR-nek nincs “B” terve című kritikákat, főleg, hogy voltak olyan meccsek, amelyeken 3 különböző felállást is játszottunk. Nem kell messzire visszamenni, a szezonzárón a Newcastle ellen is ez volt a helyzet (4-1-2-1-2-ben kezdtük a meccset, a második félidőre már 4-1-2-3-ban futottunk ki és a végére 4-2-3-1-t játszottunk).

A részletesebb elemzés előtt leszögezném, hogy a táblában látható eredmények és formációk a whoscoredról és az ohyoubeauty blogról vannak, így az adott meccs formációjában lehet némi szubjektív elem, ami viszont tényleg szubjektívvé teszi, hogy minden meccsen a kezdő formációt veszem figyelembe és nem követem le (nem is lehetne) a meccs közbeni változtatásokat. Azonban, úgy gondolom még ezekkel együtt is elég reálisak a számok, hogy a különböző formációkkal milyen eredményesek voltunk.

Az idei 42 meccses minta alapján 2,57 gólt szereztünk és 1 gólt kaptunk meccsenként, és bőven a Top4 formához szükséges 2 PPG felett szereztünk. Ez az alap, ehhez lehet viszonyítani. A minta mérete kicsi, és az ellenfelek erősségével nincs kisúlyozva erről részletesebben itt. A használati gyakoriság alapján veszem sorra a különböző formációkat:

4-1-2-3 véleményem szerint egy támadó szellemű taktika és ezt a statok is alátámasztják, hiszen bőven az idei átlag felett szereztük vele a gólokat cserébe ezzel nyeljük is a gólokat leginkább. Mondjuk ennek van köze ahhoz, hogy a tavasz során Gerrard controlleri szerepével elég gungho-sra vettük a figurát. Ami nekem kicsit meglepő, hogy az átlagnál rosszabb arányban szereztük vele a pontokat.

4-2-3-1 meggyőződésem szerint egy nagyon kiegyenlített formáció, ami emellett kiválóan alkalmas a védekezésre, ezt mi sem támasztja jobban alá, mint hogy az idei évben is mikor alkalmaztuk bőven az átlag alatt, csak 0,9 gólt kaptunk meccsenként, cserébe bőven az átlag alatt szereztük a gólokat.

4-1-2-1-2 formáció a tavaszi menetelés alkalmával lett elővéve. Ennek is köszönhető, hogy messze a legtöbb gólt szereztük vele. Védekezésben ebből következően rosszabb volt az átlagnál, itt utalnék vissza Gerrard controlleri szerepére és így az egész máris nem olyan meglepő. Pontokat mindenesetre ezzel a formációval gyűjtöttünk a legjobban (nem számítva az egy meccses karácsonyfát).

Statisztikailag nagyon kicsik a minták, de azért nézzük a többiket is.

3-4-1-2 a 3 CB-s rendszerek közül a támadóbb, hiszen ebben van kijelölt irányító is. Sok gólt szereztünk vele, ami akár meglepő is lehet hiszen ekkoriban Mózes játszotta az irányítót. Védekezésben viszont nem kiemelkedő, gyakorlatilag a szezonátlagot hozta, ami nem valami fényes, viszont pontok tekintetében kifejezetten eredményes volt ez a felállás.

3-1-4-2 a 3 CB-s rendszerek közül a védekezőbb, hiszen ebben controller és két CM szerepel középen, ami a gólszerzésen elég erősen meg is látszik, viszont védekezésben nem hozott pluszt, itt is a szezon átlag jött ki. Így nem valami meglepő módon pontot alig szereztünk vele. Ez nem volt egy sikeres kísérlet.

4-2-2-2 a szezon elején volt alkalmazásban sok gólt lőttünk vele, keveset kaptunk, pontot mégis az átlagnál rosszabban szereztünk vele.

4-3-2-1 a karácsonyfa avagy a tavaszi Norwich meccs. Nyertünk 3-2 arányban. Ez volt az a meccs, ahol Cou és Sterling támadott/irányított Suárez mögött Sturridge sérülése miatt.

A legfontosabb tanulság, ami leszűrhető, hogy a kismillió ok egyike, ami miatt idén sok gólt kaptunk a taktikai formációkban keresendő. Avagy mondhatnám úgy is, hogy keveset játszottuk a 4-2-3-1-t.