Volt egy meccs, amit a várakozásoknak megfelelően kicsit nyomott játékkal, de végül biztosan lehoztunk 2:0-ra. És van most egy globális Liverpool tábor, amit sokkal jobban…
Jó végre három hónap után egy PL-meccs felvezetőjét írni, jó, hogy ma elrajtol a 2012/2013-as idény. Ugyanakkor a Liverpool szempontjából nem különleges ez a mai meccs, pontosabban nem különlegesebb, mint bármely más találkozó: ahogy azt már sokszor elmondtuk, egy teljesen új klubot építünk, új csapatot, új rendszert új arcokkal és új managerrel. Ebben az óriási kirakósban eltörpül majd egy-egy mérkőzés.
Nem néztem meg a meccs előtt, hogyan adják Torres vagy Meireles győztes gólját, de nyilvánvalóan jóval alacsonyabb szorzóval lehetett megtenni, mint Glen Johnson három pontot érő dugóját. Mindig benne van a gólveszély az előretöréseiben, de az ilyen szituációkból kialakuló helyzeteknek eddig csak töredéke csúcsosodott ki gólban. A legjobbkor, igazi ordibálós, katartikus idegenbeli győzelem.
Máskor is szeretnénk ilyen jóleső unalomban szemlélni mérkőzéseket. A West Ham nem óhajtott focizni, a Liverpool pedig még nincs olyan rossz állapotban, hogy ne büntesse az amatörizmust. Az iskola közepes méretű lúzerje megverte a suli zsíros hajú WoW-kockáját, viszont azt le kell szögezzük, ilyen egyértelmű győzelmet idén még nem produkált a csapat. Óvakodunk azonban hosszútávon gondolkodni. Hajtás után megmondjuk miért.
Egy negyed órán belül felgördül az anfieldi függöny, és megláthatjuk, mivel büntet ma minket a sors, Hodgson, Poulsen és Konchesky. Fabio Capello már hétközben gondoskodott Gerrard hosszútávú kiiktatásáról, így hatalmas kérdőjelek tornyosulnak a most következő kilencven perc körül. Hajtás után megnézzük, van-e esély három pontra.
Roy Hodgson egy úriember no! Talpig gentleman. Ez a hidegvérű lord kéremszépen érti és meg is tartja a rég letűnt lovagkor írott és íratlan szabályait. Más hazájában bohócot csinálni a vendéglátóból? Tiszteletlenség! Gólokat lőni neki? Faragatlanság! Értelmes támadójátékkal előrukkolni? Ugyanmár, hisz ez udvariatlan magatartás. Kár, hogy egy olyan proli, tuskó csapathoz került, mint a Liverpool. Hajtás után elmeséljük, miért baj, ha egy manager ekkora gavallér, vagy ha taktikai érzéke a sárgarépa szintjén áll. Vagy mindkettő.
Stoke City – Liverpool. Hát igen, ez sincs rajta az örök klasszikusok listáján. Még mindig rosszul érezzük magunkat, ha az előző szezonra gondolunk, de ez a párosítás még azon belül is kiemelt helyet foglal el a repertoárban. A Stoke tavaly a Liverpoollal együtt ügyesen eltitkolta, hogy közük lenne az elsőosztályú focihoz, most azonban mindkét fél bizonyíthat. Hajtás után elmeséljük, miért fog három ponttal távozni Hodgson.
Szeretne elfogni az ördögi kacaj, hisz szórul-szóra az történt tegnap, amit megtippeltünk (az eredményt leszámítva), de ahányszor nevetni akarok, eszembe jut ez a döntetlen. Ennél már az is jobb lett volna, ha szépen elszunyokálunk. 70 percnyi pánikszerű védekezés, peches Gerrard, Reina a helyén. Poulsen végre jól jött volna. Hajtás után magyarázzuk a bizonyítványt.