Vajon mikor játszottunk utoljára PL-meccset Lucas nélkül? Visszaemlékezni nem tudunk, kikeresni pedig nincs erőnk, de maga a tény, hogy egy nem tegnapi eseményről beszélünk, nagyjából jelzi is, milyen komoly veszteségről van szó. A ma esti Fulham – Liverpool egyik legfontosabb feladata, hogy legalább részleges választ adjon a brazil pótlására. Spearing? Henderson? Mindkettő? Új formáció? Nem tudjuk, de Kenny knows, a többi meg úgy sem számít. A liverpooli csapat, aki a brazilját hiányolja Londonban.
A tegnappal egyszerűen nem tudunk mit kezdeni: amit tegnap produkált a csapat, arra utoljára valahol a Real-United-Villa tengely alkalmával volt példa. Ez sexy football volt a javából. És még csak kiemelkedő egyéni teljesítményekről sem beszélünk: ez a Liverpool mint csapat mutatta meg, hogy Hodgson volt rossz edző, nem a keret gyenge. Hajtás után megpróbáljuk felkanalazni az állunk és valamit használhatót írni erről a csodáról.
Botlott a Tottenham, ami abba a kényelmes helyzetbe hozott minket, hogy ma este elég egy döntetlen is a Fulham barátságosnak épp nem mondható szorításában. Surranópályán közelítjük meg a biztos ötödik helyet, a Tottenham csak foglalkozzon a maga kis harcával. Nem kenyerünk azonban a megalkuvás: hajtás után elmeséljük, miért kell ma is győznünk.
Nem úgy és nem azért, de sajnálnunk kellett ezt a Fulhamet. Sajnálnunk azért, mert simán megérdemelték volna az egyenlítést, de az ikszet mindenképp. Az év legnevetségesebb gólját produkálva mégis miénk a három pont, ami a soha nem látott hetedik helyre lőtte előre a Liverpoolt. Van itt még mit csiszolni (sőt szinte egy nagy polírszakkör ez az egész), de sok területen tegnap is történt javulás. Hajtás után megvizsgáljuk a tegnap estét.
Már előre sajnálnunk kell a Fulhamet: nem kétség, hogy ma egy irgalmatlan zakóba néznek bele. Gerrad visszatért, Torres (fejben) visszatért, Kenny visszatért, a csapat bízik magában, a Fulham pedig nagyjából azóta képtelen épkézláb teljesítményt nyújtani, mióta hőn szeretett Hodgsonunk átpártolt hozzánk. Mi pedig csak ennyit tudunk mondani, Hrabal szavaival élve: „Maradtatok volna otthon a seggeteken…” Hajtás után arról regélünk, miért lesz ma nagyon rossz a Fulhamnek, valamint egy bekezdés erejéig megemlékezünk az átigazolási nagy semmiről.
A látványos foci sajnos régóta fehér holló-státuszban van az Anfielden, de azért mi abban reménykedünk, hogy ha már a joga bonito szabadnapokat vett ki Liverpoolban, legalább a céltudatos játék eredményt hoz. Öt pontra az ötödik helytől, és hat pontra a kiesőzónától minden megszerezhető győzelem aranyat ér. A hozzánk látogató Fulham pedig kitűnő áldozati bárány lehet. Hajtás után elmeséljük, miért lesz a miénk a három pont. De most már aztán tényleg.