A Vörös Fonat szerzői Ian Ayre bőrébe bújnak és megpróbálják kiselejtezni azokat a vörösöket akiket szerintük ki kell. Ezt követően az így kijött összeghez kapnak…
A Vörös Fonat szerzői Ian Ayre bőrébe bújnak és megpróbálják kiselejtezni azokat a vörösöket akiket szerintük ki kell. Ezt követően az így kijött összeghez kapnak…
Mielőtt részletesebben megnéznénk a három új fiút. A transzfer időszak utsó napja nagyon sok esetben a panic buyok napja, amikor értelmetlen összegekért érkeznek olyan arcok, akikre semmi szükség csak annak érdekében, hogy meg lehessen nyugodni, hogy költöttünk, hoztunk embert, ambíciózusak vagyunk ám. Jelen három esetben abszolút nem erről van szó, hiszen az ifjú portugál-angolt már a nyár legeleje óta különböző intenzitással lehetett hallani. A többiek is pénteken, de legkésöbb szombaton már megvoltak, vasárnap pedig már tutira lehetett menni érkezésük kapcsán. Összességében lehet azt, mondani, hogy okosan kivártunk a végéig, hogy a legnagyobb igényeinkre a legjobb ár/érték arányban igazoltunk, még ha ez Touré sérülésekkor még nagyon nem így látszódott.
Elérkezett a nyári húspiac zárásának napja, mely az utóbbi évek alapján igazi őrültek házát ígér. Repkedni fognak a nevek és a játékosok Európa szerte. Nekem ez az év egyik legidegesítőbb napja, viszont a média él-hal érte, lesz itt minden élő Sky közvetítéstől twitter-parákon keresztül, amit csak el lehet képzelni, amíg magyar idő szerint éjfélkor végleg be nem zárul az ablak. Magunk részéről egy nyugodt napban reménykedem, hiszen a tegnapi meccsen a lelátón látott Sakho, Ilori, Moses trió érkezésével gyakorlatilag megvagyunk, már csak hivatalosan be kell mutatni őket. A nap izgalmát az okozhatja, hogy a tegnap hatalmasat játszó szlovák terminátor hova igazol Nápoly, Wisdomot hova adjuk kölcsönbe, valamint, hogy a hatalmas tehetségnek indult Pachecot sikerül-e valakire rátukmálni némi apró fejében.
Elérkezett a nap, amire hosszú hónapok óta epekedve vártunk, a Fonat szurkolói körében állandó mantrázásnak vetett véget a menedzsment: végre balbekket igazoltunk. Az érzés kicsit felemás: Bár álmunkban két latino testkereskedő kel birokra heveny vertikális rásegítés mellett a harcipajszerrel, a valóságban csak a kutyánk kezdett el labdázni a golyóinkkal, szóval bár nem egészen ezt vártuk, inkább hajtsuk vissza a takarót és próbáljuk a dolgok jó oldalát nézni.
Dübörög ezerrel a nyári húspiac a modern foci összes negatívumát felsorakoztatva. Kapunk mindent ilyenkor, ami nem szimpatikus: megbízhatatlan tweeteket, unatkozó és oldalszámot kitölteni köteles újságírókat, tévécsatornákat kitöltendő adásidővel, akik ilyenkor aztán mindenből hírt generálnak, játékosok mucsaröcsögei félrefordítható rádió nyilatkozataitól kezdve, arcmimikán át, twitter account háttér változtatáson keresztül mindennek „óriási jelentősége” van. Kapunk még szarkeverő, modern kori rabszolgahajcsár ügynököket, össze-vissza nyilatkozgató sztárokat és mindent ami gusztustalan tud lenni a fociban. De erről elég is ennyi. A mai poszt témája az előzőek melléktermékeként heti rendszerességgel felmerülő 60-70 név, akiknek nagy részéről nemhogy nem tudjuk mire képes, nem hogy nem láttuk még játszani, de sokszor a nevét sem hallottuk korábban. A mai világban már viszonylag könnyen és gyorsan egy viszonylag megbízható képet alkothatunk magunknak ezekről a korábban nem hallott játékosokról fórumos szócsatákhoz. Erről és az ebből levonható következtetésekről az Elolvasom után.
Először is múlni nem akaró szeretettel szeretnék köszönteni mindenkit a Fonat „túloldaláról”, nem is oly rég volt szerencsém elfogadni a felkérést, hogy én is tagja legyek a Fonat lelkes szerkesztő csapatának. A srácok már megmutatták a főhadiszállást, ahol váltogatva a feszített tükrű medence és a jakuzzi között nézhetjük, ahogy 10 db 50 colos tv-n pörögnek egymás mellett a bikinis lányok Allen statisztikái, illetve megérinthettem a piros telefont, ami közvetlen vonalat biztosít BR irodájába, ha esetleg rá akarunk csörögni, hogy mi a helyzet.
Na, nagyjából így álltunk hozzá az első pletykák megjelenésekor, és csak egyre nagyobb és nagyobb fejvakarásba kezdtünk, amint egyre biztosabbá vált az érkezése. Sürgősen ki kellett találnunk valamit, hogy mire hivatalosan is megvesszük a játékjogát, már tudjunk is valamit róla, hogy mit várhatunk tőle. Egy irtó nagy kamuposzt elől mentett meg minket a La Liga Loca blog, akik több mint készségesen húztak ki minket a gödörből. Nem tudom elégszer megköszönni Simonnak, Sundinnak és Pedrónak a segítséget, hajtás után a mi 8+1 kérdésünkre válaszolnak.
Ugyan hivatalosan csak július elsején nyit az átigazolási piac, de ettől függetlenül a pletyka/hír áradat dübörög ezerrel. Heti átlag 15-20 játékos érkezése kerül szóba (eszement nagy szám). A nyár két folytatásos sagája (Suárez, Pepe) folyamatosan hozza a „meglepőbbnél-meglepőbb” fordulatokat. Szerencsések vagyunk, mert a kiejthetetlen nevű örménnyel már háromra nőtt ezen elhúzódó idegőrlő sztorik száma. A máskor megbízható források transfer időszakban teljesen használhatatlanok, repkednek az (ál)információk. Nem szeretem ezt az időszakot. Rövid kis dühöngésem után térjünk rá a mai poszt témájára. Hónapok pletykái után tegnap hivatalossá vált. Leigazoltuk Luis Alberto Romero Alconchel-t, aki ezzel a csapat második hivatalos érkezője a nyáron, mivel Iago Aspas papírjaival gond van (értsd: kavarás van a körül, hogy ki vághatja zsebre az átigazolás ügynöki díját). Brendan mostanában arról beszélt, hogy 20 gólt akar hozzá adni a kerethez, ennek szellemében érkezett az új fiú. Nagyon az ablak elején vagyunk még, rengeteg a lehetőség, a bizonytalanság, ami megnehezíti az igazolás értékelését. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy megpróbáljak, valami okosat mondani róla.