Pár nappal ezelőtt már boncolgattuk a Liverpool elmúlt öt évét, de ezúttal kicsit közelebbről is megvizsgáljuk az öt órakor kezdődő találkozó részleteit. Több hete nem láttunk már egy valamirevaló mérkőzést, itt lenne az ideje, hogy valami elfogadható teljesítményt pakoljon Hodgson az asztalra. Hajtás után pár tény és megjegyzés a mérkőzés elé.
Eredetileg arra gondoltunk donnelly-vel, hogy a most következő posztban mi is leleplezzük tetkóinkat, de a végén úgy döntöttünk, ez nem biztos, hogy növelné a blog olvasótáborát, szóval ez most elmarad. De az igények változásával még lehet, hogy ez is megtörténik. A könnyed jelleget azonban megtartjuk, audrey értékelése után én is megvizsgálom játékosaink teljesítményét, egy kicsit más oldalról. Hajtás után garantált agyleolvadás következik kínrímek formájában. Csak saját felelősségre vágjunk bele!
Ezt a poharat nyáron hoztam haza az Anfield-ről, azóta is felkacagok néha a feliraton – most azonban értelmet nyert. Vigyázat, a Vörös Fonat történetének legforróbb bejegyzése következik a hajtás után. Santa is our homeboy.
A hétvégére ugyan meccs nélkül maradtunk (Angliát még mindig váratlanul éri, hogy télen HAVAZIK), de vigasztaljon minket a tudat, mostantól alig lesz időnk streamet váltani két találkozó közt: amikor a világ nagyobbik része elégedetten hátradől, és meleg otthonaiban készül vizsgáira ünnepli a karácsonyt, a szigetország csúcsra járatja bajnokságát. Hajtás után Boxing Day-t magyarázunk és elregéljük, hogy miként is teltek a december 26-ák Liverpoolban.
A látványos foci sajnos régóta fehér holló-státuszban van az Anfielden, de azért mi abban reménykedünk, hogy ha már a joga bonito szabadnapokat vett ki Liverpoolban, legalább a céltudatos játék eredményt hoz. Öt pontra az ötödik helytől, és hat pontra a kiesőzónától minden megszerezhető győzelem aranyat ér. A hozzánk látogató Fulham pedig kitűnő áldozati bárány lehet. Hajtás után elmeséljük, miért lesz a miénk a három pont. De most már aztán tényleg.
„A keresztrefeszítés sima ügy”, már a Púpos is megmondta a Brian életében. Nálunk legalábbis, a Mersey mifelénk eső partján, igen könnyen megy. Kérdezzétek csak meg Lucas Leivát, milyen érzés, ha valaki egyszer kihúzza a gyufát a Kopnál. Szívás.
Már eleve gyanús az a mérkőzés, ami alatt nyugodtan nyitva tarthatjuk a böngészőnket, de az, ami alatt e-mailjeinket is bátran lerendezhetjük, már végképp siralmas kell hogy legyen. Jómagam tegnap elrendeztem minden ügyes-bajos dolgom, míg a csapat küszködött, és elégnek bizonyult a kínai kommentátor dallamos hangját figyelni (már ha egyáltalán felébredt néha), hogy a nagyobb történésekről értesüljek. A magyarázat egyszerű: ilyen rohadt unalmas meccset én még idén nem láttam a Liverpooltól, azért is küzdenem kellett, hogy ébren maradjak. Hajtás után képekben próbáljuk elmagyarázni, mennyivel jobban járt volna a világ a tegnap este nélkül.
Mindenki ismeri azokat a gyerekbiztos gyógyszerkupakokat, amik ugyan egy kölköt sem akadályoznak meg a teljes tartalom ledöntésében, ellenben a valós fogyasztók többsége minimum bosszankodva feszegeti szét a nehezen tekerhető fedőket. Ugyanez a helyzet a mai mérkőzéssel is: Hodgson számára relatíve betlibiztos, mi mégis jó eséllyel mérgelődhetünk majd rajta. Hajtás után pár gondolat az este elé.
Én már akkor sem éreztem jogosnak ezt a star-spangled banner-égetést. Nem azért, mert elhomályosítaná a tekintetemet az F-18-asok repesztése a Super Bowl előtt, vagy azért, mert imádom Mississippi-környéki bluest. Ez alpári egy dolog, nem a Liverpool Way, viszont ez a kampány már sokkal inkább. Az volt a gondom, hogy az az ország nem csupán spekuláns seggfejekkel szolgálhat a világ számára, és bizonyította is gyorsan, hogy ennek a klubnak sem csupán ezek a léhűtők járnak, még az Egyesült Államoktól sem.