Felednünk kell a Stoke elleni meccsünket, erre pedig mi sem lehet alkalmasabb, mint öt állat Steven Gerrard-videó. Captain Fantastic elméletileg már pályára léphet vasárnap a Tottenham ellen, mi pedig – folytatván a Facebookon megkezdett sorozatunkat -, a Youtube legjavát hoztuk el nektek.
Nem tudunk mást tenni, széttárjuk a karunk. 59%-os labdabirtoklás, 20 lövés, köztük 11 kaput eltaláló, 12 szöglet, egy szakajtónyi ziccer és nulla pont. Ez a mai nap mérlege, és nevezhetjük magunkat pechesnek (amúgy teljesen jogosan), vagy ordítozhatunk a bíróval (amúgy teljesen jogosan), de aki BL-t akar, annak bizony be kell húznia az ilyen meccseket is. És akkor esetleg ott lehetünk a nagyfiúk közt.
Két hét koplalás után onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk: győzelemszagot szimatolunk a Britannia Stadium körül, amire egyébként semmi komolyabb indokunk sincs azt leszámítva, hogy a Liverpool még egyszer sem hozott el innen három pontot a Premier League történetében (mondjuk elég sokáig bujkáltak előlünk a alsóbb osztályokban). 1-0, mert a nagyfiúk a Stoke-ot is verik.
Ilyenek ezek a béna nemzetközi szünetek: rágjuk a körmünket, hogy lesérül-e valaki, de klubszinten igazából nem történik semmi (bár ha a magyar válogatott továbbra is így játszik, még ez sem fog zavarni). Hajtás után azért összeszedtünk pár rövidhírt, amik egyenként nem érnének posztot, de mi úgy éreztük, említésre méltóak. Comolli akciózik, Murinnyó álmodik, az angoljaink meg visszatérnének már.
A csapat másnapos, Suarez megállíthatatlan, Gerrard már majdnem egészséges, van balbekkünk, Hendersonról kiderül, hogy tud focizni, kiszórjuk Poulsent, Aquilani harmadik olasz csapatát fogyasztja, Joe Cole a Lille-nél kezd új életet, Carroll ismét gólt szerez, összefüggés van a bemutatás és a Chelsea-be igazolás közt, győzünk végre az Emiratesben, a golfütő pedig hazatér. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.
Amikor habitang kollégával egy évvel ezelőtt tervezgettük a blogot, a legnehezebb dolgunk a névvel volt. Mindenképpen magyar nevet szerettünk volna, és valami olyat, ami kifejezi a klub és a blog szellemiségét, mégis egyedi vagy legalábbis még nem csépelték el teljesen. Először a Vörös gép/A vörös gép került terítékre, aztán valamiért…
Mivel a blog szerkesztősége (magamat is beleértve) pofátlan módon szabadságolta magát augusztus utolsó napjaira, most nem tudtuk úgy követni az átigazolási szezon utolsó napját, mint januárban, de nem is szólt akkorát ez a nap, mindössze kiszórtuk a ballasztot, visszahoztuk a legjobban focizó golfjátékost, illetve fél órával az ablak zárása előtt Meggyleves szólt, hogy mégis inkább pék szeretne lenne a Chelsea-ben szeretne játszani. Még nincs kész a csapat? Lehet, de tavaly ilyenkor nem is álmodhattunk hasonlóról.
Amikor egyszerre helyére kattan az összes fogaskerék, ilyen csodálatos szörnyeteggé válik a Liverpool: például Luis Suarezt legszívesebben átölelnénk, és megköszönnénk neki, hogy van. Vagy odarohannánk kezet fogni Dirk Kuythöz, amiért olyan, amilyen. És a végén természetesen nem tehetnénk mást, mint fejet hajtunk King Kenny előtt. Na ezért szeretjük ezt a klubot. Liverpool – Bolton: 3-1.
Ilyen barátságos szezonrajtot már rég nem sikerült kifognunk: a Sunderland hazai pályán, egy legyengült Arsenal az Emiratesben, az Exeter City és most egy Bolton egyaránt kitűnő lehetőséget biztosítottak, és biztosítanak, hogy mire elindul az igazi darálás, összeálljon egy kész Liverpool. A Bolton amúgy is imád tőlünk kikapni, mi pedig nem szeretnénk nekik (sem) csalódást okozni. Győzelmet várunk, és – ha csak pár percre is, de – látványos játékot.