És miért most?! Elcsavarod ballal, aztán belövöd azt is, amit sosem szoktál (szoktunk)? Utána meg félpályáról bohócot csinálsz mindenkiből?
Luis Suárez a focipályák multifunkciós konyhai robotgépe ma bemutatta milyen az, amikor mindent egy ember csinál: előbb Gerrard passzát küldte be egy kegyetlen balossal, utána gólpasszt adva magának úgy és olyan szögből akasztott még egyet, ahonnan szinte egész évben mindenki kihagyta. Majd amikor már minden Liverpool-szurkoló azt hitte, hogy mindenki Lajosa elveszti lendületét, úgy döntött, nekivág egy egyfős kontrának. Aztán félpályánál meggondolta magát és különösebb előkészületek nélkül ráküldte 40 méterről. Mi sem utasítanánk vissza egy ilyen mesterhármast…


Az elmúlt másfél hónapban azt tapasztaltam, hogy egyre csökkenő lelkesedéssel állok neki bajnoki mérkőzéseinknek, ugyanis a Liverpool már nemcsak hogy rosszul játszik, de mintha utolsó lelkesedéscseppjeit is felélte volna az FA-kupában – ráadásul már most látszik, hogy akármelyik nyári hetünk izgalmasabb lesz a
Miért kell vért izzadnunk, és végül vereséget szenvednünk egy olyan meccsen, amit minden túlzás nélkül 5–0-ra kellene megnyernünk? Miért képtelen olyan csapatokat kitömni a Liverpool, amilyeneket sokkal gyengébb társaságok is simán meg tudnak verni? Ezek a kérdések alapvetően bármikor érvényesek a csapatunkra, ahogyan ezen WBA-elleni szenvedésre is, ugyanis ezt a vasárnap délután látott Albiont a PL-mezőnyének legnagyobb része gond nélkül elintézte volna. A válaszok tehát felelnek arra a kérdésre is, hogy miért vagyunk ilyen bénák egész évben?
Mivel a Liverpool jelenleg a nem túl megtisztelő nyolcadik helyen – egy ponttal az Everton mögött – lazsál, az FA-kupa döntője pedig jóval nagyobb eseménynek ígérkezik, mint a hátralevő öt forduló együtt, bizonyos közönnyel tekintünk a mai mérkőzésre is – de csak bizonyos, mert a bűvös hetedik helyet (fizikai fájdalmat okoz ezt leírni) még nem ártana elcsípnünk.
23 éve 96 Liverpool-szurkoló elindult az 1989-es FA-kupa elődöntőjére, és soha nem tért vissza. Hillsborough nemcsak számunkra, de minden fociszerető számára tragédia. 23 éve nehéz feldolgozni, hogy meghalt 96 ember, akik nem tettek mást, mint bármely sorstársuk, vagy akár mi: szerették a csapatukat és szurkoltak neki. Nyugodjanak békében!