Sokak számára továbbra sem egyértelmű, miért távozott Xabi Alonso, a Liverpool valaha volt egyik legjobb középpályása. A LFC.tv interjút készített vele, hajtás után elhozzuk nektek a magyar fordítását. Öröm látni, hogy lélekben még velünk van Isztambul és még vagy több tucat este hőse.
A 2010/2011-es szezon tehát véget ért, vereséggel, de nyugtasson minket a tudat: egy győzelem is kevés lett volna az Európa Ligához. Peche volt a csapatnak, a máskor befelé pattanó labdákat most szögletre mentették, a a 12. percben cserélni kellett -és még Joe Cole helyett is dolgozni kellett. Hajtás után a szezon utolsó elemzése következik.
Az előző vasárnap elszenvedett vereséggel egy olyan ritka utolsó forduló tanúi lehetünk majd, aminek komoly tétje van a Liverpool számára: EL vagy nem EL, ez itt a kérdés. Hajtás után osztunk és szorzunk a Liverpoolt illetően, meg kicsit sajnálkozunk azon, hogy sikerült a célegyeneseben magunk alá csinálni.
Sajnáltam, hogy anfieldi debütálásom emlékét elhomályosította a csapat veresége. Egyik szemem sírt, a másik nevetett: a lesújtó eredmény ellenére fantasztikus élmény volt ott lenni, 42 000 emberrel énekelni az YNWÁ-t, együtt ócsárolni Webbet, és együtt fogni a fejeket minden kihagyott helyzet után.
Liverpool városként korántsem olyan barátságtalan, mint azt vártam tőle: alapvetően kedves emberek, Angliára jellemző multikulturális közeg, szerethető belváros sőt, a stadionjuk (egy Liverpool-szurkoló csak egy stadionról tud) fantasztikus.. Élmények, amiket sokkal inkább át kell élni, semmint elbeszélni.
Nagyon nehéz összefoglalni Liverpoolt: ez nem csak egy város, ez inkább egy jelenség, amelyhez hasonlóval itthon nem találkozni. Egy város, amit a legutolsó téglájáig áthat a foci. Egy város, ami több, mint száz éve ezt lélegzi be. Hihetetlen élmény akár csak két napra is belecsöppenni ebbe a világba.
Persze meg se érdemeltük a szezon egészét, na meg a mai teljesítményünket tekintve – otthon nem voltunk képesek gólt rúgni, ez bárki ellen szégyen – de tény, hogy a kopasz varázsfuvolája nagyon megkönnyítette a Spurs dolgát. Összesen nem fogok egy bekezdésnyit bírózni, mert nem ez döntött, de még mindig csodálkozom rajta, hogy ez az ember vb-döntőt vezethetett . Már Pierluigi Collina is olyan messze volt Puhl Sándortól, mint Dirty Takács Tamás John Lee Hookertől, de ezt a távolságot a végtelennel megszorozva és az örökkévalóságba helyezve sem láthatjuk meg teljes egészében azt a lemaradást, ami a gagyi rendőrt különbözteti meg elődeitől.
Nemsokára nekivágok a városnak, megfelelő előzetes ezért csak Donnellytől várható. De mivel nem ígérte magát biztosra (én meg délelőtt megnézem Liverpoolt, utána egyből megyek ki), úgy gondoltam a reggeli eszmélés (8:40) perceit kihasználva írok egy beharangozót. Hajtás után pár kép, és a jóslatok.