Bizony, vannak olyan sajnálatra méltó szurkolótársaink, akik már most Brendan Rodgers lemondását követelik, a csapat eddig mutatott – mellesleg teljeséggel irreleváns – játéka alapján, vagy csak úgy, mert ők ilyenek. Magyarázat? Tájékozatlanság, zsémbesség, szektásság és fekete lyukat megszégyenítő sötétség, esetleg az amerikai tulajokkal szemben fennálló kibékíthetetlen ellentét. Ugyanazokkal a tulajokkal szemben, akiknek az első választása a posztra egyébként Kenny Dalglish volt. De most nem a tulajokkal, vagy a választásukkal foglalkozunk, hanem elhelyezzük a Vörös fonatot a Rodgers-rendszerben, a Rodgers-rendszert a futballuniverzumban, rodgersoutozó orkokat pedig egy távoli galaxisban.
Valószínűleg az járt a legjobban tegnap este, aki egy jól sikerült randit követően, alapjáraton happyn nézte meg otthon a végeredményt és nyugtázta a történteket. Jóval rosszabbul érezhettek magukat ennél azok, akik végignézték az FC Gomel – Liverpoolt, ami kevés örömtelit nyújtott azon a tényen túl, hogy Brendan Rodgers 1:0-s idegenbeli győzelmet hozott le első tétmeccsén. Bágyadtság, kérdőjelekkel teli középpálya, pár reményteli részlet és mindenekelőtt szerencse jellemezte a beloruszi másfél órát.
Úgy hívják őket, hogy FC Gomel. Első gondolatra talán egy feltörekvő dél-amerikai klub, vagy egy főleg pénzmosási szándékokkal összeverbuvált svájci középcsapat ugorhat be erről a névről. Egyik sem talált. Az FC Gomel Fehéroroszországból érkezik, javarészt helyiek és oroszok alkotják, a 3-4. hely környékén szoktak végezni a beloruszi Premier League-ben, nyaranta mennek egy-két kört az európai kupaselejtezőkön, illetve valami labdát tartó kecskeszerűség a logójuk, várfallal. Az Európa Liga selejtezők harmadik szakaszába egy macedón csapat 2-1-es legyőzésével jutottak, így értek a Liverpoolig. Nehéz volna bármit mondani róluk azon túl, hogy nem kéne problémát okozniuk nekünk.
Joe Cole újra itt, Suárez megállíthatatlan, Gerrard már egészséges, van még egy olaszunk, Hendersonról nem derült ki semmi, már rég kiszórtuk Poulsent, Aquilani marad, megy, marad, mégis megy, Suárez bajban, meg megint bajban, összefüggés van a bemutatás és a Chelsea-be igazolás közt, győzünk végre az Emiratesben, a golfütő hazatér, az USÁ-ban haknizunk, a Swansea pedig mégis félhet tőlünk. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.
Szurkolói sírva vigadásunk egyik fő táplálójával, Stewart Downinggal kapcsolatban már sokszor leírtuk a tavalyi szezon során, hogy valami nem oké. Néha megpróbáltuk megfejteni, hogy mi nem oké, de nem jutottunk sokra, mivel jött egy újabb hétvége, sokszor egy újabb rengeteg problémát felvető Liverpool, benne egy ramaty Downinggal. A rodgersi hatalomátvétel izgalmas első heteiben azonban nézzük meg nagy totálban a karrierjét és keressük meg azokat a pontokat, melyekben jó lehet nálunk a továbbiakban. Mindenki megérdemel egy második esélyt.
A nyári barátságos meccsekkel mindig az a baj, hogy az ember nehezen tudja eldönteni, vajon a másfél hónapos kihagyás miatt érezzük némelyiket jónak, vagy ténylegesen élvezhető mérkőzéseket látunk. A tegnappal kapcsolatban viszont nem voltak bennünk ilyen kételyek: ez bizony egy jó 90 perc volt.
Joe Cole újra itt, Suárez megállíthatatlan, Gerrard már egészséges, van még egy olaszunk, Hendersonról nem derült ki semmi, már rég kiszórtuk Poulsent, Aquilani marad, megy, marad, Suárez bajban, meg megint bajban, összefüggés van a bemutatás és a Chelsea-be igazolás közt, győzünk végre az Emiratesben, a golfütő hazatér, az USÁ-ban haknizunk, a Swansea pedig mégis félhet tőlünk. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.
Fabio Borini immár a Liverpool játékosa, a hivatalos honlap nemrég erősítette meg Henry pár nappal ezelőtti állítását. Rodgers már a Chelsea-nél és a Swansea-nél is dolgozott vele, a 21 éves srác ugyanis nagyrészt a londoniak nevelése. Andy Carroll tehát megy marad zokog örül újabb ivócimborát barátot szerezhet.
