“Az unthinking nem más, mint sok év tanulását a kritikus pillanatban alkalmazni úgy, hogy gondolkodó énedet kiveszed az egyenletből.”
Igaz, ebben a forróságban nincs szükségünk szívmelengetésre, de hát mi már csak a múltba révedésbe fogunk egyszer belepusztulni, úgyhogy ez is simán belefér. Dave Kirby drámaíró nagyszerű verse (és az ahhoz készült slideshow) még a legkeményebbnek is képes összeszorítani a torkát. Azért én rakom ki, mert átküldtem a többieknek mailben, és ők még a könnyeiket nyelik. (Kommentben úgyis letagadják majd.)
Több millió szurkoló nyugodhatott meg ma hajnalban (többek közt mi is), hogy a Liverpool nem ezt leplezte le, hanem egy jóval visszafogottabb darabot. Hogy tetszik-e…
Miközben az Eb-n érintett játékosaink jól megérdemelt golyóáztatásaikat töltik valamelyik karibi szigeten, a scout-csapat pedig mondjuk úgy, hogy eddig back-endben dolgozik inkább, időszerűnek mutatkozik a következő szezon egyik legnagyobb kérdésének a találgatása. A következő szezon egyik legnagyobb kérdése minden bizonnyal Andy Carroll lesz, illetve hozzá kapcsolódóan több is: a másnaposan kóválygó vagy a mindent lefejelő és megjátszó formájából látunk-e többet? Hogyan illeszkedik egy nem kontrákra és ívelésekre alapozó játékba? Szükség van-e erőcsatárra a Rodgers-rendszerben egyáltalán? A hajtás után ezekről a kérdésekről fut az eszme.
Folytatódik játékosainkat értékelő sorozatunk, a védők és belső középpályások után ezúttal a szélsőinken fogjuk átrágni magunkat. Talán a legtöbb feszültséget ők generálták, hiszen ellentétben a Lucas sérülésével kényszerpályán mozgó középső résszel, itt simán csak nem az játszott, akinek kellett volna.
Mivel egyrészt már hetek óta semmi nem történik a Liverpoollal, másrészt két játékosértékelő poszt közt mindenkinek jól esik pihenni, most egy könnyebb hangvételű bejegyzés következik: leástuk magunkat a 2011/2012-es statisztikák legaljára, de a száraz elemzések helyett színes-szagos grafikonokat faragtunk belőlük.
Muszáj túlesnünk ezen is, értékelnünk kell a középpályánkat. A kétrészesre nyúló összefoglaló most következő darabjában a belső középpályát fogjuk megvizsgálni, amelyről viszonylag sokat elmond, hogy csak egy meccsen tudtuk legjobb játékosainkat egyszerre a kezdőbe állítani. Félmegoldások, kudarcot valló igazolások, és komoly sérülések – ez volt 2011/2012.
Ma délelőtt kisorsolták a 2012/2013-as idény párosításait, jövőre ebből és ilyen sorrendben kell kihoznunk valami használhatót. Augusztusban fogadjuk a Cityt, szeptemberben pedig az Arsenal és a United jön hozzánk. November és január tűnik még húzósnak, de összességében elég kiegyensúlyozott lett a beosztásunk. A PL három új szereplője a Reading, a Southampton és az egy év kihagyással visszatérő West Ham lesznek.
Folytatjuk a 2011/2012-es trauma év feldolgozását, ezúttal a védőink teljesítményét fogjuk értékelni. Elöljáróban érdemes leszögeznünk, hogy a Liverpool csakis védelmének köszönheti, hogy egyáltalán a nyolcadik helyig elverekedte magát, összességében tehát egy korrektül összerakott stáb őrzi a kapunkat – itt-ott persze akadnak problémák.