
Joe Cole újra itt, Suárez megállíthatatlan, Gerrard már egészséges, van még egy olaszunk, Hendersonról nem derült ki semmi, már rég kiszórtuk Poulsent, Aquilani marad, megy, marad, mégis megy, Suárez bajban, meg megint bajban, összefüggés van a bemutatás és a Chelsea-be igazolás közt, győzünk végre az Emiratesben, a golfütő hazatér, az USÁ-ban haknizunk, a Swansea pedig mégis félhet tőlünk. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.


A nyári barátságos meccsekkel mindig az a baj, hogy az ember nehezen tudja eldönteni, vajon a másfél hónapos kihagyás miatt érezzük némelyiket jónak, vagy ténylegesen élvezhető mérkőzéseket látunk. A tegnappal kapcsolatban viszont nem voltak bennünk ilyen kételyek: ez bizony egy jó 90 perc volt.


Miután Brendan Rodgers segítségével sikerült visszakalapálni a régi THIS IS ANFIELD táblát a játékoskijáró fölé, elgondolkodtam, de nem azon, hogy mi ennek a műveletnek a szimbolikája, hanem azon, hogy hogy néznénk ki, ha esetleg egy másik stadionba kellene költöznünk. Mert egyszer, és a lehető leghamarabb sajnos muszáj, ha nem akarunk végleg lemaradni az európai elitkluboktól.