Kevés olyan megosztó arca van jelenkorunk focijának, mint a Liverpoolt majdnem öt évig kommandírozó Rafa Benitez. Hogy miért is merül fel a neve most? Nemrégiben sejtelmesen úgy nyilatkozott: a vörösöket irányítani egy álom, bár most várnia kell. De ki is ő? A modern foci messiása? Egy kétbalkezes mázlista? Egy közepes, ám valamiért magas körökbe jutott átlagos edző? Igazából minden egy kicsit, és egyik se. Rafa Benitez napjaink egyik legnagyobb rejtélye.
Az ember naiv lény. Sőt, alapvetően mindenki szeret hinni kényelmes, számára megfelelő nézetekben, bízni jónak tűnő véleményekben, vagy még tovább haladva: imád idealista lenni. A szurkoló is ilyen lény, szeretné hinni, hogy a csapata nem több, mint egy kollektív szív által hajtott élőlény, amelyet a Szurkoló, mint számtalan vörösvértest hajt előre, hogy aztán a játékosok, mint a szervek végezzék dolgukat. A Szurkoló egy olyan állatfaj, aki úgy gondolja, a játékosok is hasonlóképpen vélekednek. Ahogy ő maga sem tenné, bízik benne, hogy hőn szeretett focistája sem váltana soha klubot. Ez a szervátültetés? Nem, ez a kép kezd egyre zavarosabb lenni… Ugorjunk vissza a valóságba!
Hihetetlen, hogy a mindent leplező professzionális álca mögül valójában mennyire emberi arcok, kisstílű érzelmek és végtelen egyszerűség tör elő, ha legapróbb inger éri az azt viselő játékost. Javier Mascherano, a liverpooli Einstein, az argentin Tesla pár nappal ezelőtt úgy nyilatkozott: nem csodálkozik a szurkolók Torrest érintő reakcióján, a Liverpool szurkolói őt is méltatlanul taposták el. Hajtás után vele beszélgetünk erről.
Senki sem nagyobb a Liverpoolnál – hirdeti a híres mondás. És hogy mennyire igaz ez, az a tegnap esti órákban ki is derült: a Liverpool új 9-ese Andy Carroll. Pillanatnyilag lényegtelen, hogy a volt Newcastle-csatár mennyiért jött, vagy hogy milyen focista. Sokkal fontosabb az üzenet: Torrest alig pár óra alatt lecserélték egy másik kilencesre. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szívünkhöz közel álló. Azzal a különbséggel, hogy Kosztolányi nem érezte magát átverve.
Nem gondoltuk volna, hogy ilyen izgalmak közepette ér véget január. Nyavalyogtunk, hogy dögunalom ez az egész, de ez most már egy kicsit sok. Mostanra mindenki felkanalazta állát a Torres átigazolási kérelme miatt okozott sokkból, és – ahogy mi is – lélegzetvisszafojtva figyeljük az utolsó pár óra történéseit. A Torres posztereket reméljük már mindenki leszerelte, a mezek a gyújtós közt vannak, a „2011 legpofátlanabb játékosa” díj szakmai zsűrije pedig egyhangú szavazással hozta ki a spanyolt győztesként. De ahogy a szóvicc is mondja, félre a tré fát, nézzük mi vár ránk az elkövetkező fél napban.
Ma éjszaka valami eltört bennünk. Egy játékos, akiről eddig azt gondoltuk, hogy nálunk megkap mindent, aki ötödik éve szimbóluma a csapatnak, aki a szurkolók abszolút kedvence, benyújtotta átigazolási kérelmét. Fernando Torres hivatalosan is a Chelsea-hez szeretne szerződni. Mit lehet erre mondani? Menjél fiam, és többet a pofádat se lássuk? Sok szerencsét Fernando? Vagy fogalmazzuk máris az újságbetűkből összevágott fenyegető levelet?
Elmondhatatlanul örülünk Luis Suarez leszerződtetésének (habár az aláírás még várat magára), aki amellett, hogy jó játékos, még egy fontos üzenetet is hordoz: a Liverpool ott…
Mivel az átigazolási időszak eddig kevesebb izgalmat hozott, mint egy hajnali háromkor futó dokumentumfilm a tengeri csillagok szaporodásáról, úgy döntöttünk, körülnézünk kicsit a konkurencia háza táján is. Hajtás után január legérdekesebb rövidhírei következnek: kiderül a United spórolásának oka, Kenny eddig nem hallott sajtótájékoztatója, beszélünk a manchesteri és londoni kékekről is, valamint fény derül – illetve pont ez nem, de erről majd ott – az Aston Villa új igazolásának következményeire is.
Egy korszak zárult le pár perccel ezelőtt. Ryan Babel, a Liverpool, de talán Anglia legnagyobb focis twitterhuszárja, a holland rapper, a Hoffenheimhez igazol, amennyiben meg tudnak egyezni a személyes feltételekről. Egy elpazarolt tehetség miatt lehetünk most szomorúak, aki roppant ígéretesen kezdett bele vörös karrierjébe, mégis a sors fintora, valamint lustasága folytán nem lett több, mint egy középszerű igazolás. Kár érte, mert sokkal szebb is lehetett volna ez, mint egy béna padmelegítő körút a szigetországban. Supersub Ryan Babel utolsó akciója azért sokáig emlékezetes marad számunkra, és ha mást nem, ezt köszönjük neki! Hajtás után videó a „halottról jót vagy semmit” elve szerint.
