Az idejét sem tudom, mióta gyalulja idegeinket ez az Arsenal – Liverpool párosítás: láttunk itt már nyolcgólos vérfürdőt, drámai BL-meccseket, kiállításokat, 103. percben értékesített büntetőt – egyszóval mindent, amit egy rangadó produkálni képes. Mindent, kivéve egyet: liverpooli győzelmet. Hajtás után legyintünk, majd óvatosságra intünk, és egy kicsit beszélünk a Liverpool gondjairól.
Persze már látom magam előtt az ostoba szalagcímeket, amik elkönyvelnek minket idén is a hatodik helyre egy meccs alapján, holott… na, szóval lesz ez még jobb is. Hogy a felvezető miért sikerült ilyen gyászosra, arról elég sok mindenki tehet: a sor nagyjából Dowdtól indul és egészen Kennyig tart. Hajtás után a nyitóforduló tanulságai.
“Everything ready for tomorrow. Come on Reds.” – jelentette ki tegnap Lucas Twitteren. És egyet kell értenünk vele: nagyon régen éreztük már, hogy ennyire rendben lenne a csapat. A 2011/2012-es szezont ráadásul hazai pályán kezdjük, egyik kedvenc ellenfelünk, a Sunderland ellen. Mit kérhetünk még? Mondjuk egy győzelmet.
Durván három nap és elindul a Premier League 2011/2012 szezonja, ezért mi is megkérdezzük most magunktól, mégis mit akarnánk látni csapatunktól. Hisz mindig van valami különleges ebben az időszakban: a gyepek még nincsenek kitaposva, az arcok kisimultak a nyári pihenő után, mindenki reménykedik. Mire vagy tehát képes, Liverpool?
Ezt fogjuk nézni a 2011/2012-es idényben, pontosabban ilyen sorrendben: hajtás után a jövő évi menetrend. Az Arsenalt megint augusztusban kaptuk meg, az Everton és a United meg – úgy tűnik – szeretnek együtt mozogni. A májusi Chelsea a rossz emlékű 2010-es találkozást juttatja eszünkbe, de idén remélhetőleg más eredmény születik itt is. Az időpontokat még nem kell készpénznek venni, a közvetítések miatt még történhetnek apróbb változások.
A 2010/2011-es szezon tehát véget ért, vereséggel, de nyugtasson minket a tudat: egy győzelem is kevés lett volna az Európa Ligához. Peche volt a csapatnak, a máskor befelé pattanó labdákat most szögletre mentették, a a 12. percben cserélni kellett -és még Joe Cole helyett is dolgozni kellett. Hajtás után a szezon utolsó elemzése következik.
Az előző vasárnap elszenvedett vereséggel egy olyan ritka utolsó forduló tanúi lehetünk majd, aminek komoly tétje van a Liverpool számára: EL vagy nem EL, ez itt a kérdés. Hajtás után osztunk és szorzunk a Liverpoolt illetően, meg kicsit sajnálkozunk azon, hogy sikerült a célegyeneseben magunk alá csinálni.
Sajnáltam, hogy anfieldi debütálásom emlékét elhomályosította a csapat veresége. Egyik szemem sírt, a másik nevetett: a lesújtó eredmény ellenére fantasztikus élmény volt ott lenni, 42 000 emberrel énekelni az YNWÁ-t, együtt ócsárolni Webbet, és együtt fogni a fejeket minden kihagyott helyzet után.
Persze meg se érdemeltük a szezon egészét, na meg a mai teljesítményünket tekintve – otthon nem voltunk képesek gólt rúgni, ez bárki ellen szégyen – de tény, hogy a kopasz varázsfuvolája nagyon megkönnyítette a Spurs dolgát. Összesen nem fogok egy bekezdésnyit bírózni, mert nem ez döntött, de még mindig csodálkozom rajta, hogy ez az ember vb-döntőt vezethetett . Már Pierluigi Collina is olyan messze volt Puhl Sándortól, mint Dirty Takács Tamás John Lee Hookertől, de ezt a távolságot a végtelennel megszorozva és az örökkévalóságba helyezve sem láthatjuk meg teljes egészében azt a lemaradást, ami a gagyi rendőrt különbözteti meg elődeitől.