A tegnapi délutáni mérkőzés továbbra sem tölthetett el minket elégedettséggel, ugyanakkor mégsem lehetünk teljesen elkeseredve: az elmúlt néhány mérkőzésünkre jellemző szabadesés most nem jelentkezett, a csapat összelapátolta magát és addig küzdött, amíg bírt. Kár, hogy megint vitatható (=rossz) bírói ítéletektől függött az eredmény, de leginkább azért kár, mert ez simán lehetett volna egy győzelem is.
…ennek a focimeccsként emlegetett valaminek, hátha negyedszerre sikerül ez az úgynevezett pontszerzés. A Newcastle-mérkőzés után némileg módosult az elvárásaink sorrendje: 1. lőjünk gólt 2. kettőnél kevesebbet kapjunk 3. győzzünk… – egyszóval senki sem állíthatja, hogy irreális célokat tűztünk ki. Mégis, egészségtelen állapotnak tartjuk, hogy így kell gondolkodnia egy Liverpool-szurkolónak.
Unja, hogy csapata mindig győz? Elege van a gólzáporokból? Hányingert kap a tikitakától? Vagy csak egyszerűen unatkozik és mazochista? Mi tudjuk a megoldást! Legyen Ön is Liverpool-szurkoló, s gondjai egy csapásra megsokszorozódnak!
Talán még sosem hagytunk ennyi időt két poszt közt, de egyrészt az előző bejegyzés mondanivalója, másrészt a szokatlanul unalmas elmúlt hét miatt indokoltnak tartottuk a hallgatást – most viszont itt a hétvége, a Liverpool pedig – ismét – kísérletet tesz rá, hogy legalább az Evertont megelőzze azon a rohadt tabellán, hogy kicsit szépítsen az elmúlt hetek eredményein.
Nincs mit szépíteni, nincs miről beszélni, ez a meccs minden kétséget kizáróan a szezon eddigi mélypontja volt, bár a Bolton, a Tottenham vagy a hétközi QPR elleni vereségek elég komoly konkurenciát támasztanak. Semmi nem ment, még az sem, ami eddig.
Szinte hihetetlen, de létezik egy olyan csapat, ami még a Liverpoolnál is rosszabb a helyzetkihasználásban: a Wigan Athletic. És mi történik, ha összeeresztjük a kettőt? Gőzünk nincs, mert a Liverpool idén teljességgel kiszámíthatatlan.
Kevés olyan csapat létezik, amely egy mindkét fél számára fontos Chelsea – Manchester City mérkőzést is képes letolni a címlapokról, de a Liverpool ebben az elitklubban van. Tegnap este nagyon rossz érzés volt Liverpool-szurkolónak lenni, ez pedig mára sem változott sokat. És akkor mit mondjon Coates, aki meglőtte élete gólját a nagy semmiért?
Ma esti ellenfelünk a Mark Hughes vezette QPR a túlélésért küzd, ami rossz hír a kiscsapatokkal rendre szenvedő Liverpool számára. Ugyanakkor az elmúlt egy hétben az a csoda esett meg, hogy mi, szurkolók egymás után két mérkőzéssel is elégedettek lehettünk. Elmúlt egy hét vs. az eddigi szezonunk.
Vééégre – szakadt fel belőlem a meccs lefújásakor, mert végre olyat tett a Liverpool, amit idén talán egyszer sem: kegyetlen volt. Valahogy így kell(ene) kinéznie egy átlagos meccsünknek: a csapat felkocog a pályára, földbe döngöli az ellenfelet, mi tapsikolunk, majd durván 90 perccel később mindenki elégedetten megy haza/alszik el. Steven Gerrard csak gondoskodott róla, hogy többet lássunk ennél.