Máskor is szeretnénk ilyen jóleső unalomban szemlélni mérkőzéseket. A West Ham nem óhajtott focizni, a Liverpool pedig még nincs olyan rossz állapotban, hogy ne büntesse az amatörizmust. Az iskola közepes méretű lúzerje megverte a suli zsíros hajú WoW-kockáját, viszont azt le kell szögezzük, ilyen egyértelmű győzelmet idén még nem produkált a csapat. Óvakodunk azonban hosszútávon gondolkodni. Hajtás után megmondjuk miért.
Egy negyed órán belül felgördül az anfieldi függöny, és megláthatjuk, mivel büntet ma minket a sors, Hodgson, Poulsen és Konchesky. Fabio Capello már hétközben gondoskodott Gerrard hosszútávú kiiktatásáról, így hatalmas kérdőjelek tornyosulnak a most következő kilencven perc körül. Hajtás után megnézzük, van-e esély három pontra.
Roy Hodgson egy úriember no! Talpig gentleman. Ez a hidegvérű lord kéremszépen érti és meg is tartja a rég letűnt lovagkor írott és íratlan szabályait. Más hazájában bohócot csinálni a vendéglátóból? Tiszteletlenség! Gólokat lőni neki? Faragatlanság! Értelmes támadójátékkal előrukkolni? Ugyanmár, hisz ez udvariatlan magatartás. Kár, hogy egy olyan proli, tuskó csapathoz került, mint a Liverpool. Hajtás után elmeséljük, miért baj, ha egy manager ekkora gavallér, vagy ha taktikai érzéke a sárgarépa szintjén áll. Vagy mindkettő.
Stoke City – Liverpool. Hát igen, ez sincs rajta az örök klasszikusok listáján. Még mindig rosszul érezzük magunkat, ha az előző szezonra gondolunk, de ez a párosítás még azon belül is kiemelt helyet foglal el a repertoárban. A Stoke tavaly a Liverpoollal együtt ügyesen eltitkolta, hogy közük lenne az elsőosztályú focihoz, most azonban mindkét fél bizonyíthat. Hajtás után elmeséljük, miért fog három ponttal távozni Hodgson.
Szeretne elfogni az ördögi kacaj, hisz szórul-szóra az történt tegnap, amit megtippeltünk (az eredményt leszámítva), de ahányszor nevetni akarok, eszembe jut ez a döntetlen. Ennél már az is jobb lett volna, ha szépen elszunyokálunk. 70 percnyi pánikszerű védekezés, peches Gerrard, Reina a helyén. Poulsen végre jól jött volna. Hajtás után magyarázzuk a bizonyítványt.
Magasra került a mérce a vasárnapi szerepléssel, a kérdés most tehát az, képes-e Hodgson és kompániája megtartani, esetleg továbbfejleszteni hétvégi teljesítményét? Egy biztos, nagyobb téttel nem tennénk esti győzelmünkre. A Liverpool Wiganben: Rodallega intim testrészei vs. Torres lába. Tippünk ma is a szenvedés, hisz ez a sorsa minden vörösnek. Hajtás után bizonytalanság két felvonásban.
Világi életünk és a két szerzőtársunk töménytelen Népsportos teendője miatt eddig nagy részt csak az aktuális összecsapásokkal foglalkoztunk. Elfoglaltság még mindig akad bőven, de lelkiismeretünk nem hagy nyugodni. Mai naptól minél rendszeresebben igyekszünk – ,de biztos, hogy rendszertelenül fogunk – friss hírekkel, nyilatkozatokkal és érdekességekkel jelentkezni. Így meccsek között is bőven lesz min rágódni, vitázni és egymás agyára menni. Lássuk mit hajított ma pázsitunkra a postás fiú.
A kezdő sípszót megelőzően egy órával vaskos meglepetéssekkel szembesülhettünk. Kyrgiakos és Johnson nevét se a kezdőben, se a padon nem lehetett megtalálni. Izomsérülés és betegség. D’oh! A kékek kezdőjére is egy gyors tekintés: Drogba csak a padon, Essien sehol. Első gondolatom, hogy Ancelotti lebecsül minket és már a Fulham ellen tartalékol. 25 év edzői tapasztalatával és a 2005-ös Bajnokok Ligája döntővel a háta mögött csak nem lehet ennyire naiv az olasz. Úgy fest mégis. Pontban öt órakor Howard Webb a sípjába fújt és ezzel kezdetét is vette a tankönyvekbe illő produkciónk. A Chelsea álmosan és nagyképűen jött ki a pályára, lehet azt gondolták, hogy a bajnokságban 16. csapat ellen elég csak a mezt kiküldeni. Ahogy azt, az eredményjelző is mutatta 45 perccel később: nem ártott volna megnézi ki is az ellenfél.
Minden egyes nappal növekvő szorongással várom ezt rangadót. Félek, hogy mi lesz velünk Anglia legerősebb csapata ellen. Félek, hogy felmossák velünk gyepszőnyeget. Félek, hogy minden eddiginél nyilvánvalóbban vágják majd az arcunkba azt, amit úgyis tudunk: az idei Liverpool már rég nem az a Liverpool, amitől egész Európa rettegett. Mégis, mindennél jobban várom a vasárnap délutánt. Várom, hogy felcsendüljenek az ismert dallamok, várom, hogy beleborzongjak, ahogy negyvenezer liverpudli buzdítja kedvenceinket. Várom, hogy láthassam és végigszurkolhassam, amint a vörösök újra bebizonyítják, hogy az ember által elkövethető baklövések egyik legnagyobbika: leírni a Liverpoolt, bárki is legyen az ellenfél, bármit is mutasson a tabella, az eredményjelző vagy a stopperóra.