Úgy tűnik, hamarosan bejelentik Rodgers százados szerződtetését, és feltartóztathatatlanul betör hozzánk a kelta tiki-taka, ami nagyon rövidre fogva nem tűnik olyan elképesztő hülyeségnek, mert így talán megtanulják játékosaink, hogy mit kezdjenek majd a labdával, tehát igazi Liverpool-játékosokká léphetnek elő, nem csak játékosok lesznek Liverpool-mezben. Ezzel persze a későbbiekben még sokat fogunk foglalkozni, most inkább az izgat, hogy mi van, ha mégse Rodgers? Ha mindenkit átvernek Henryék, és valaki egészen mást szerződtetnek? Azon kívül, hogy leesne az állunk, hamar felismernénk azt is, hogy ezzel a tulajdonosok meg is határozzák azt az irányt, amerre elindul a még nem süllyedő, de már homokpadhoz közeledő komphajónk.
Az új menedzser, és ezzel az irányvonal tehát nem más, mint…
Nyerni csodálatos és nagyon összetett érzés, amit nehéz megérteni. Hat év után nyerni – ezt szinte lehetetlen. Nem tudjuk, vajon a vasárnapi siker változtathat-e bármit is a csapat hátralevő szezonján, de ha igen, azt csak egy olyan klubnál teheti meg mint a Liverpool. Pontosabban: csak nálunk teheti meg. Hajtás után a szezonról, feladásról, Ligakupa-döntőről és egy kicsit a holnapi mérkőzésről.
13 forduló maradt a Premier League 2011/2012-es kiírásából, a Ligakupa már a döntőjére vár, az FA-kupában pedig a hétvégén rendezik az ötödik fordulót azaz a nyolcaddöntőket. Hogy hol áll mindezekben a Liverpool? Az eredményeket nézve egyik szemünk sír, a másik megpróbál nevetni – de érzelmi reakciók helyett inkább azon törjük a fejünket, mit is akarnak, akartak Henryék.