Pedig azt gondolhatnánk, hogy egy blogger azért blogger, hogy folyamatosan legyenek gondolatai. De vannak pillanatok, amikor csak egyszerűen megáll, elmereng, és ez sokkal többet mond…
Gary Neville valószínűleg már éjszaka sem aludt, rutinos gyűlölködőként több napja készíti elő szervezetét a mai megmérettetésre. De nincs egyedül, mi is jó ideje trenírozzuk magunkat, beszéltünk már a mencseszteri állatfajról, az elmúlt öt meccsről és azok tanulságairól. Most, hajtás után, megnézzük a kicsit távolabbi múltat, a statisztikákat, sérülteket, és hümmögünk valamit a várható formációhoz is.
Folytatjuk testi-lelki felkészülésünket, a mencseszteriek demoralizálását, ezúttal a legutóbbi öt Liverpool-Manchester United párharcot cibáljuk elő, szedjük szitává, analizáljuk darabokra, nézzük meg kikockázva, rántjuk ki és tálaljuk ízlés szerint. Hiába szugeráljuk a mérleget, ez bizony 2-3 marad a riválisok javára. De ezt a számpárt hagyjuk is, hajtás után beszélünk majd erről is, meg ama bizonyos 4-1-ről, ami jó régen volt már, de még mindig öröm az orruk alá dörgölni.
Nehéz elmondani, mennyit jelent King Kenny a klub számára: egy ikon, egy kiváló focista, egy nagyszerű ember. A Liverpool történetének egy élő legendája, és legnagyobb…
A vasárnapi vérfürdő előtt már most elkezdjük a bemelegítést. Egy rendkívül szapora állatfaj egyedeit fogjuk pillanatokon belül megvizsgálni. Mindenütt ott vannak, az arcukat alig tudják kipréselni az alagútból, a bírók szidására csak most kaptak rá, de ők is tudnak mesélni az amerikai gazdákról. Hajtás után a köznyelvben csak “a mencseszteri” néven emlegetett életforma nyomába eredünk.
King Kenny visszatért, Meireles megint gól lő, az Anfielden ismét a texasiak ellen tüntettek, Torres szerint az ember vére mégis kék, Hodgson úgy gondolja, csapata jól játszott, de John W. Henry is ott volt, Reina mindent kivéd, ám mégis Carragher ordításától hangos a pálya, Joe Cole és a piroslap, avagy Kyrgiakos és az Everton, Konchesky rémes, Suarez debütál, Babel Howard Webbel álmodik, Agger és a viking temető esete, Houllier tapsot és három gólt kap, Benitez sakkban veri a BBC-st. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.
Donnelly majdnem, és George teljes értékű névrokona gyakorlatilag azóta osztja két táborra a Liverpool szurkolóközönségét, mióta 2007 júliusában a klubhoz került. A brazil antitálentum, a joga bonito szégyene, vagy meg nem értett tehetség, a támadók nyakában loholó örökmozgó középpályás? Az alibipasszok réme, vagy a védelem harcos irányítója? Rafa Benitez kedvence, Lucas Leiva. Egy játékos, akiről mindenkinek van véleménye.
Így hirtelen, a mérkőzés után egy kérdés foglalkoztat: ha a tökutolsó ezt csinálta velünk, mit fog a Manchester United jövő vasárnap? Kevésbé hirtelen, de ugyanekkora hévvel kínoznak más problémák: ki ez a 7-8, focistának álcázott betontömb a pályán? Vajon miért állunk ki öt védővel a liga legrosszabb csapata ellen? Esetleg: adott egy szabály, miszerint hármat cserélhetünk. Miért cserélünk kettőt? Gerrard mióta ilyen lassú? Hajtás után elmeséljük, hogy miért is jó még mindig nekünk. De azért főleg sírunk.
Nagy örömmel töltene el minket, ha ma hozzájárulhatnánk a West Ham agóniájához, ami stadion ide, stadion oda, gyors tempóban közelít a kiesés felé. Ahogy a tabella végén hintázó összes csapatnak, úgy a londoniaknak is élet és halál kérdése minden pont, míg a Liverpool a minimális elvárásnak tartott EL-indulást igyekszik bebiztosítani minden mérkőzéssel. Hajtás után számokkal, formákkal és jóslatokkal hozakodunk elő.