Ilyen béna, savanyú vereséget nem is tudom mikor láthattunk utoljára. De mégis: Hodgson regnálása alatt. Fel tudunk hozni pár mentséget, ami hosszú távon valamelyest megnyugtat majd bennünket, de a ma délutáni produkciót nem tudjuk megvédeni. Természetesen nem is akarjuk, mert amit láttunk, az egészen egyszerűen borzalmas volt. Hajtás után levonjuk a tanulságokat.
Két hét várakozás után végre elkezdődik a Premier League utolsó nyolc fordulója és a bajnokság még minden tekintetben nyitott: nincsen előre kihirdetett győztesünk, se biztos kiesők, ahogy a BL-helyekért is komoly harc folyik még. A Liverpool szempontjából reális célként egyedül az ötödik helyet jelölhetjük meg, ehhez viszont pole-pozícióba kell kerülni, hogy május 15-én már az EL-ről döntsön a Tottenham elleni hazai bajnoki – de legalább is 700 000 font sorsáról. Hajtás után összeszedjük, miért tartjuk ma a szokásosnál is fontosabbnak a győzelmet.
Valami lehet abban a birminghami levegőben, ami Martin O’Neillt egy higgadt tibeti szerzetesből egy sértődős tizenévessé változtatta. De nem csak őt változtatta meg a légkör. Gérard Houllier is úgy gondolta ősszel, itt az ideje tisztába tenni a dolgokat: az Aston Villa edzője nem kisebbet állított, mint hogy az ő csapata nyerte meg az isztambuli döntőt, míg egy nemrég készült interjúban Benitez válaszolt a francia manager kijelentésére. De tulajdonképpen kinek van igaza? Van-e értelme erről vitatkozni? Hajtás után ezt vizsgáljuk.
Elsőre hihetetlen, vagy inkább gyanús, de jelenlegi információink alapján igaz: eltelt két hét, a válogatottak lejátszottak két-két meccset, és nekünk még mindig nincs sérültünk! Persze Melwoodba visszaérve még kiderülhet, egyes játékosaink már csak papíron rendelkeznek négy végtaggal, de mi már bizakodóak vagyunk. Hajtás után számba vesszük az eredményeket, a gólokat, örülünk Carrollnak, és kevésbé örülünk az ellenünk remeklő Kuytnek.
Igyekeznek elbújni a kamera elől, mert a lelátókon ők is csak szurkolók szeretnének lenni: impozáns névsort gyűjtött össze a TheKop egyik bloggere a Liverpoolt támogató hírességekről. Hajtás után megnyugvással tapasztaljuk, hogy James Bond vigyáz ránk, a pápa áldása is sokáig kísért minket, velünk van az Erő és rácsodálkozunk, hogy a fél United Pool-szurker volt egykoron. Egy lista azokról, akik már rájöttek, mi a jó.
Miközben klubszinten megöl minket az unalom, a hivatalos oldalak be nem hívott játékosok és az edzők semmitmondó nyilatkozataival telnek meg, addig a válogatottak töretlen tempóban masíroznak előre (egyesek kevésbé előre, mások egyenesen hátra) az európai hadszíntéren. Eddig úgy tűnik, sérültek nélkül megúsztuk az első felvonást, de Fabio Capello vagy bármelyik másik elvetemült edző húzhat még váratlant. Hajtás után megnézzük, hol jártak a Liverpool játékosai és összefoglaljuk, mit is értek nemzetközi szinten.
Már csak alig nyolc forduló maradt hátra (a nemzetközi szünettel pedig jelképesen is ráfordultunk a célegyenesre), ezért úgy döntöttünk, eljött az ideje, hogy körülszagoljunk a húspiacon. Régóta nem látott mozgalmas nyár elé nézünk, amely remélhetőleg inkább az érkezőktől mintsem a távozóktól lesz hangos. Hajtás után végigzongorázunk a felmerült nagyobb neveken.
Az Arsenal már megmutatta, hogy nem szégyen volt játékosokhoz nyúlni ha a szükség úgy hozza, de lehet, hogy a Liverpoolnál inkább mással kell próbálkozni. A…
Igazából a United elleni győzelem óta érett ez a poszt, a nemzetközi szünet okozta csend pedig szinte felhívás volt keringőre: írnunk kell Dirk Kuytről. Végiggondolva a holland munkásságát, kis lelkiismeret-furdalás gyötör minket, hisz túl régóta és túl sokszor hanyagoltuk el. Talán most pótolni tudjuk valamelyest. Hajtás után elmondjuk, miért jó, hogy Kuyt van, és miért jó, hogy Kuyt nálunk van.