Szinte már mindent elmondtunk erről a találkozóról: beszéltünk a Ligakupáról, a döntőbe vezető útról, most a döntőről fogunk – illetve próbálunk. Kínosan lassan telnek a másodpercek. Próbáljuk valahogy elütni az időt, de minden órával egyre nehezebb. Liverpool – Cardiff. Ligakupa-döntő.
A tavalyi hatodik hely után már lehetett sejteni, hogy idén valamivel nagyobb hangsúlyt kap a két kupa, de arra kevesen fogadtak volna, hogy a Liverpool tényleg ott lesz legalább az egyik sorozat döntőjében. Vasárnap a Wembleybe megyünk. Egy út, ami már augusztusban elkezdődött.
Nem mindennapi mérkőzésre készül a Liverpool: öt év után újra döntőbe jutott egy kupasorozatban, ami az elmúlt idények hullámvölgye után hatalmas sikerként könyvelhető el. A nagy eseményre mi is több poszttal melegítünk: első körben összeszedtünk néhány érdekességet a Ligakupával kapcsolatban.
Nem akarásnak nyögés a vége, hát még az akarásnak – szegény Gus Poyet nagyjából ennyit szűrhetett le a tegnapi mérkőzésből, ahol olyan történt, ami viszonylag ritkán: a Brighton eggyel több gólt szerzett, mint a Liverpool, mégis 6-1 lett az eredmény. Önmegsemmisítés.
A Liverpool nem csinál nagy titkot abból, hogy idén háromszor is szeretne játszani a Wembleyben, sőt, abból sem, hogy a három mérkőzésből mindhármat meg szeretné nyerni. Ma esti vendégünk a Brighton lesz, akik szeptemberben már megmutatták nekünk, miért nem lehet biztosra menni egy Championship-csapat ellen. FA-kupa nyolcaddöntő.
13 forduló maradt a Premier League 2011/2012-es kiírásából, a Ligakupa már a döntőjére vár, az FA-kupában pedig a hétvégén rendezik az ötödik fordulót azaz a nyolcaddöntőket. Hogy hol áll mindezekben a Liverpool? Az eredményeket nézve egyik szemünk sír, a másik megpróbál nevetni – de érzelmi reakciók helyett inkább azon törjük a fejünket, mit is akarnak, akartak Henryék.
A vasárnapi, nehezebben emészthető poszt után nekünk is jól esik egy ilyen darab: a Liverpool – Tottenham meccset félbeszakító macsek (akiről már mi is írtunk) megihlette…
A szombati mérkőzés utáni standard médiaőrület, valamint az egyre súlyosbodó feltételezések és indulatok arra sarkaltak, hogy megtegyem azt, amit a világon alig, Magyarországon pedig véleményem szerint senki nem tett meg: nem csak átfutottam vagy elolvastam, hanem elejétől a végéig átrágtam magam a 115 oldalas bizottsági jelentésen.
Jaj de rossz meccs volt ez – sóhajtottam fel tegnap, miután kilőttem a streamet: A Liverpool borzalmasan játszott és két elég pitiáner gólt adományozott a Unitednak, támadásainak, valamint egyetlen góljának mozgatórugója pedig leginkább a szerencse volt. A 90 perc meg csak úgy elcsordogált. A legjobb lesz elfelejteni ezt a mérkőzést. Manchester United – Liverpool: 2 – 1.