Ráfordultunk a szezon finisére. Már csak 11 forduló van vissza és mindenki elvárásainál jobban szerepel a csapat. Örülünk és persze büszkék vagyunk az összteljesítményre. Ebben…
A Southampton elleni meccsen hazai pályán sikerült egy olyan, teljesen megérdemelt vereséget szenvednünk, ami már a Swansea ellen kijárt nekünk. A megoldás nyilvánvaló: Cherchez la femme.
Mostanság két dolog foglalkoztatja leginkább a Liverpoolért szorítók táborát. Az egyik, hogy vezetjük a tabellát, a másik sommásan, hogy szarul játszik a csapat. Foglalkozzunk először egy kicsit az elsővel. „Az emberek úgy születnek, hogy fogékonyak az értelem legmakacsabb és leginkább gyengítő betegségére: az öncsalásra.” /Frank Herbert: A Dűne káptalaháza/ Én továbbra is, úgy vagyok vele, hogy nem érdemes nézegetni a tabellát legalább a 10 forduló végéig, hiszen most még nagyon kevés meccs ment le, így kicsi a minta rendes következtetések levonására, de tény, hogy nehéz elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy most már fordulók óta a tabella elején tanyázunk és a többiek csak a seggünket nézhetik. Ez kicsit furcsa, de mindenképpen örömteli érzéseket kelt. Azt mondom élvezzük ki, amíg még lehet. Nem feledve, hogy ez a helyzet még a 2013-as feljavult eredményeink mellett is jobb képet fest, mint a valóság, hiszen az idei naptári évben (Manchester City 43 pont, Liverpool 43 pont, Chelsea 44 pont, Tottenham 45 pont, Manchester United 47 pont, Arsenal 49 pont) még mindig csak az 5. helyre lenne elég a gyűjtött pontszámunk, viszont az is látszik, hogy abszolút nem elszállt dolog komoly versenyre számítani a 4. helyért a csapattól, hiszen látszik, hogy nincs hatalmas nagy különbség a Top6 csapatainak teljesítménye között. Továbbá idén a Liverpool 45 Manchester United 42 Arsenal 41 Chelsea 40 Aston Villa 37 szerezte a legtöbb gólt az idei szezon gólszegénységének ellenére is. Ezen felül még az is bizakodásra adhat okot, hogy 12 bajnoki meccs óta veretlenek vagyunk, legutoljára éppen a mai ellenfelünk otthonában sikerült beleszaladni egy méretes pofonba. A hajtás után folytatjuk a játékunk és a mai meccs elemzésével.
A tegnapi egy nagyon rossz nap volt. Semmi sem úgy sikerülni, ahogy kellett volna. Még most is fáj visszagondolni a tegnapi napra úgy is, hogy volt időm átgondolni, mi is történt, mi ment félre mert, hogy félre ment az tagadhatatlan a 3-1-s vereség fényében. Nem segít az, hogy a mieink mélyen tudásuk alatt játszottak, míg az ellen élete meccsét produkálta. Nem segít az, hogy a Premier Leagueben bizony a bajnoki szezon vége fele a kiesés elől menekülők rendszeresen kibabrálnak a nagyobbakkal. Nem segít, hogy néhány hete a Man City ugyanígy 3-1-re kikapott a Southampton otthonában. Minden vörös még napokig rosszul fogja érezni magát jogosan, hiszen józanító pofont kaptunk az elmúlt meccsek góljai, eredményei után a kezdődő rózsaszín reménykedésünkre.
Szombat délután a Southampton ellen idegenben folytathatja a Liverpool azt a sorozatát, amire Top 4-es csapat verés oldalon tíz hónapja, hármas győzelmi széria oldalon pedig két éve nem volt példa. A tabella barátságosan fest jelenleg még az egymeccses fórunk ellenére is, az új igazolások jól muzsikálnak, a középcsatár gólkirály aspiránssá vált az elmúlt hetekben. Enyhe rózsaszín árnyalatot vett tehát az a vörös, de ne feledjük közben, hogy a Tottenham ellen is segítségünkre volt a pesszimista hangvételű beharangozó, így most arra készülünk, hogy magabiztos győzelmet fog aratni felettünk a Soton. (aztán persze majd fordítva lesz, de ezt csak zárójelben, hogy ne lássa a karma)
Lehet a cím kicsit fellengzősnek fog hatni utólag, de jelen állás szerint igenis van esélyünk arra, hogy a ma 4-kor kezdődő Liverpool-Southampton-nal elkezdjünk némi eredményt produkálni, hogy akár zsinórban többször is be tudjunk dobni egy hárompontost a kosárba. A kommentekben is többen pedzegettétek már, hogy az elkövetkező 7 meccsen hány pontot kéne/ lehetne/illene összekaparni, és ezt pont Soton ellen hazaival lehetne szépen elkezdeni.