Kenny lejátszotta Fergie-t a tábláról, aki ezúttal nem foghatta a játékvezetőre a vereséget. Félidőben ki is bontottam egy villányi cuvée-t a marha tiszteletére (amelyikből a vadas készült), mert annak ellenére, hogy a második gólt ajándékba kaptuk, nem volt kérdés a meccs kimenetele – még akkor se lett volna, ha Carraghert az első félidő végén lezavarja a spori a francba, mert így nem csúszunk be futballpályán. Ha ezt belevesszük, akkor mondhatjuk, hogy reális eredmény született, de igazán a K és az O-betűk együtállásával fejezhetjük ki azt, amit ezen a meccsen végrehajtottunk a vörös ördögökön. A kiváló Stretford End blog megmondta előre, csak ott hibáztak, hogy gyenge csapatnak minősítettek minket, de megmutattuk, hogy nem vagyunk olyan gyengék.
Nehéz elmondani, mennyit jelent King Kenny a klub számára: egy ikon, egy kiváló focista, egy nagyszerű ember. A Liverpool történetének egy élő legendája, és legnagyobb…
Még a Liverpool-mez is vörösebb, mióta King Kenny visszatért, sőt újabban már egy hazai meccstől sem csináljuk össze magunkat. A Wigan csupán saját töketlenkedése folytán volt képtelen mind a három pontot begyűjteni ellenünk novemberben, igaz, akkor Hodgsonnal, Konchesky-vel és a 4-4-2-vel súlyosbított helyzetben lépett pályára a csapat. Akkor egy feltámadásnak tűnő sorozatot tört meg Roberto Martinez társasága, reméljük ezúttal kevesebbre futja. Hajtás után sérültekről, formákról és hasonló okosságokról mesélünk.
Mivel az átigazolási időszak eddig kevesebb izgalmat hozott, mint egy hajnali háromkor futó dokumentumfilm a tengeri csillagok szaporodásáról, úgy döntöttünk, körülnézünk kicsit a konkurencia háza táján is. Hajtás után január legérdekesebb rövidhírei következnek: kiderül a United spórolásának oka, Kenny eddig nem hallott sajtótájékoztatója, beszélünk a manchesteri és londoni kékekről is, valamint fény derül – illetve pont ez nem, de erről majd ott – az Aston Villa új igazolásának következményeire is.
A szezon második idegenbeli győzelme, amellyel végre King Kenny is elégedett lehet. Rengeteg jót tudunk mondani a csapatról, de főleg egyénekről, akik – úgy tűnik – Dalglish érkezésével végre sarkukra álltak. Egy borzasztó sorozat ért ma véget, illetve hiúsult meg. A meccs embere címre a kapuban kősziklaként álló Reina, a pályát széltében-hosszában bejátszó Meireles és a rég nem látott hévvel küzdő Torres megosztva veheti át. Három gól, három pont, hajtás után erről regélünk – és arról, hogy hol kell változtatni.
E kettő egyike harcolhatta ki ma a döntetlent. Az elmúlt fél év átlagát nézve álomszerűen kezdődött a mai nap. Voltak ügyetlenkedések mindenfelé, elől, hátul, a középpályán, de összességében egy egész pofás Liverpool lépett pályára, szerethető tempóval, és veszélyes támadásokkal. Aztán jött a második félidő és mi csak arra tudunk gondolni, hogy a szünetben Kenny el sem jutott hozzájuk: véletlenül bezárhatták egy wc-be, vagy Sammy Lee küldte rossz öltözőbe, ez már sosem fog kiderülni. De azt a tizenegy agymosott, nyámnyila anyámasszonykatonáját rossz volt nézni. Aztán valamelyest korrigáltak, de csak pont annyira, hogy dühösek maradjunk. Hajtás után értékelünk.
Van az évben két nap, mikor Liverpool város békés polgárai előveszik rozsdás kaszáikat, az év nagy részében nem létező habzó szájukat, és vicsorogva beülnek a város egy stadionjába. A pályán történő események jobban hasonlítanak egy gladiátorküzdelemre, mint focira, de ez senkit sem zavar meg abban, hogy a következő találkozóig a másik orra alá ne dörgölje az eredményt. A piroslap itt szériatartozék, a pályát elhagyni pedig csak lábtörés esetén lehet. Hajtás után a városi derbi szépségéről regélünk.
Hihetetlen iramban folytatódik a január hónap, még fél kézzel Howard Webb műanyagbábuját verjük, de máris nyakunkon a következő blackpooli megmérettetés. A nagy kérdés az, vajon King Kenny meg tudja-e őrizni a lendületet, vagy a vasárnapi mérkőzés csak egy kérészéletű fellángolás lesz? Mi bízunk benne, hogy nem csak az Old Trafford hatotta meg a Liverpoolt. Hajtás után alapos vizsgálat alatt a ma este, azaz King Kenny első, tétre menő kilencven perce.
Én ezt a Liverpoolt szerettem meg anno, sok évvel ezelőtt. A történelem nagy igazságtalanságai közé fog bevonulni a délután, mert ma olyan szép dolgot láthattunk, amilyet már régen nem: tíz küzdő játékost. A United-szurkolók pedig jobb, ha csendben arrébb sunnyognak, mert ma nem ők győztek le minket. Howard Webb igazán levehette volna a fekete bírószerelést, hogy az alatta bújó United-meztől legalább egyértelmű legyen, kivel van. Hajtás után a vereség ellenére örülünk egy sort – mert megérdemeljük.