A Kenny alatt szinte unalomig ismételt mantrát követve nem foglalkozunk a hányadik helyen végezhetünk kérdéskörrel, hanem meccsenként haladva igyekezünk összetenni egy szép tavaszi menetelést. Nem a holnapi találkozó a legnagyobb rangadónk a szezon hátra levő részében, hiszen a Liverpoolnak egy Everton, illetve egy Chelsea meccs sokkal fontosabb, nagyobb érzelmi töltete van, viszont ez a meccs lesz a legnehezebb. A hajtás után megmagyarázzuk miért.
A mérkőzés előtt viszonylag kevesen gondolták volna, hogy szomorkodni fogunk egy döntetlen miatt, még kevesebben, hogy ilyen egyéni teljesítményeket láthatunk. A Liverpool tegnap esélyt sem adott a Premier League harmadik helyezettjének, végig uralta a mérkőzést: ezek után tényleg kár, hogy befejezni továbbra sem tudunk. Egy pont és egy macska – ennyit tudunk felmutatni.
Harry Redknapp lehet, hogy nem tud írni, betűzni, sőt, talán egy emailt sem tud megírni, mégis Anglia egyik legjobb csapatát rakta össze: a Tottenham tavalyelőtt a BL-helyünket nyúlta le, tavaly az EL nyújtotta edzőprogramot ragadta el tőlünk, egy alkalmat leszámítva pedig 2009 óta rabolja a pontjainkat.
„Örülünk Roy?” – teheti fel a kérdést a Liverpool-rajongó hírében álló Samuel L. Jackson. A válasz pedig határozott NEM. A Chelsea ellen még legalább fel tudtunk mutatni érveket egy győzelem mellett, de a Tottenham elleni rangadószerűségre egy darab ilyenünk sincs. Se hazai pálya, se Steven Gerrard, rosszul áll a kollektív széna. Hajtás után körbejárjuk a problémákat.