vörösfonat
A szombati mérkőzés utáni standard médiaőrület, valamint az egyre súlyosbodó feltételezések és indulatok arra sarkaltak, hogy megtegyem azt, amit a világon alig, Magyarországon pedig véleményem szerint senki nem tett meg: nem csak átfutottam vagy elolvastam, hanem elejétől a végéig átrágtam magam a 115 oldalas bizottsági jelentésen.
Szívből sajnálom, hogy egy vírusos megbetegedés folytán Martin Atkinson kimarad ebből a holnapi buliból, mert vele lett volna teljes a csapat. Persze nyugodjon meg mindenki, az egy négyzetméterre jutó emberek-akik-folyton-elkúrják-a-hangulatunkat száma így is alaposan túl fogja lépni az egészségügyi határértéket. Liverpool vs. ötven kilométerre tanyázó egysejtűek.
Több dolog miatt is sajnálom, hogy Ol’ Dirty Bastard már nyolc éve halott: egyrészt azért, mert egyértelműen az ő számaira tettem tönkre a legtöbb asztalt gimis koromban, másrészt pedig azért, mert megírhatná a Nigga Please 2012-es verzióját, és a videoklipben főszerepet biztosíthatna Evrának. Szándékosan nem írtam eddig sehol se az afférról, se az eltiltásról, de most megteszem, és közben a Nigga Please-t hallgatom.
Bizonyára többeteknek feltűnt már, hogy míg a Terry-Ferdinand ki-fekekte-ki-nem csatában viszonylag hamar reagált az FA, a Suarez-Evra ügy már lassan egy hónapja húzódik. Mit lehet ennyit tökölni pár vallomás és néhány videófelvétel felett? A Guardian feltette a nagy kérdést: mi van, ha senki sem hazudik?
Ismét alámerültünk, hogy elhozzuk Nektek az internet legjavát: sosem látott hírek, sosem hallott tények következnek, a szombati rangadó incidenseitől kezdve, Wengeren, Tevezen keresztül a Premier League külföldi tulajdonosaiig. Mi baja Evrának Suarezzel? Rio Ferdinand és a filozófia? Wenger megkönnyebbült és Mancini is örülhet. Kiesésről és egyéb remek ötletekről röviden, tényszerűen.