Így kell megvernünk egy angol csapatot

Nehéz eldönteni, hogy melyik gólunk volt szebb, Suárez lövése volt a nehezebb és gyönyörűbb, viszont Gerrard sarkazása és Downing csele is szenzációsan sikerült – a befejezés meg könyörtelen. Pont ezeket hiányoltuk eddig, és itt a példa: képesek rá a srácok, vagyis be lehetne húzni minden egyes elkoncheskyzett meccset, egy kis koncentráció, egy kis önbizalom, más nem hiányzik.



Stewart Downing varázslatos kalandjai a sajtóban

A holnapi derbi sajnos elvonta a figyelmünket egy olyan sztoriról, ami mellett igazán kár lenne szó nélkül elmennünk: hihetetlen, de Stewart Downing begyűjtötte első liverpooli assistját – a kitünő beadással pedig élt is előbb az angol-, majd a magyar sajtó és kíméletlenül bevarrta azt a saját kapujába.

Bombaként robbant nemrég a hír, hogy a Liverpool töketlen tulajdonosai egy kamuvideó alapján figyeltek fel Stewart Downingra, Tom Werner, a klub vezérigazgatója pedig annyira begerjedt ettől a kis kukázástól, hogy rögtön leigazolta.

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=6HCvpk1QsaM&version=3&hl=en_US]



Öt gól, a többi nem érdekes

Az öt gól ellenére egyáltalán nem volt jó mérkőzés a tegnap esti, ugyanakkor több, már-már történelminek mondható pillanat szemtanúi lehettünk: Gerrard ismét megmutatta, hogy miért ő a kapitány, Carroll végre megeresztett egyet a balos bombáiból, és ami talán a legfontosabb: Downing gólt lőtt. Liverpool-Oldham 5-1.



De miért kell ehhez mindig Suarez?

Legyőztük az Arsenalt. Még a körülményeket figyelembe véve is jó ezt kimondani. Viszont továbbra sem tudjuk megérteni, miért ilyen kirakatcsapatot állított ki Kenny, miért csak Suarez képes nekünk meccset nyerni, vagy hogy Carroll miért csak egy járókeretes nyugger tempójával mozog. Három pont és egy szakajtónyi probléma – ezt hagyja maga után az Arsenal – Liverpool.



Barátságos meccstől színvonalt várni…

…olyan, mint heringgel fát vágni: nem lehetetlen, de ostobaság. És mégis mindig reménykedem. Megvan az a sajátosságuk, hogy mindig akkor rendezik őket, amikor a szurkoló már nagyon ki van éhezve egy jó találkozóra. És megvan az a másik sajátosságuk is, hogy kivétel nélkül totál nézhetetlenek. Ez történt tegnap is, amikor talán egész Angliában nem volt olyan másnapos csapat, mint a Liverpool.



Ez volt a középpálya – a 2010/2011-es idény játékosai III.

Kevés csapatrésszel lehetünk annyira elégedettek, mint a középpálya közepével: Lucas 2010-es Az Év Fiatal Játékosa Díj után teljesen megérdemelten besöpörte az Év Játékosát is, Spearingről kiderült, hogy különösebb hezitálás nélkül is ott a helye a kezdőben. Raul Meireles Kenny alatt megtalálta formáját, Gerrardra szinte már nem is emlékezünk, és akadt itt még egy Poulsenünk is. A széleken meg… szélsőséges állapotok. Fontolva haladó elemzésünk harmadik állomása.