Végre. Végre valami kis meccs is lesz, valami kis értelmezhető színvonalon, még ha átforgatott kezdőkkel is. Pontosan egy héttel vagyunk a bajnoki rajt előtt az EPL-ben, a nem is oly messzi északon viszont a Championshippel együtt indították el a szezont, így a Celticnek onnan van is már egy tétmeccse – és egyben egy győzelme – a szezonban, nem is beszélve a 4 lejátszott BL-selejtezőről. Szóval végre lehet, hogy lesz is valami. Mármint a színvonal szintjén.
A felkészülési időszak végéhez közeledve a kültéri hőmérsékleten kívül az ilyen felhozó meccsek komolysága is enyhe emelkedésnek indul, a korábban játszott marketing célű labdázgatás után van rá esély, hogy szakmailag is értékelhető sportmozgás-halmazok is át fognak szüremleni a ránk váró 90 perc alatt.
[youtube https://www.youtube.com/watch?v=veKx_gJavuw?feature=oembed&w=459&h=344]
A történetünk 2004. december 8-ig vezet vissza, mikor is a félidőben még az ellenfél volt előnyben, a második félidőben Sinama-Pongole és Mellor góljaival sikerült fordítani, de ez még kevés volt a továbbjutáshoz. Nem sokkal a lefújás előtt azonban jött Steven Gerrard és a fent látható találattal továbblőtte a csapatot egy akkoriban rá jellemző sistergős távoli bombával. A találat nem csak gyönyörű, de kiemelkedően fontos, hiszen nélküle nem lehetett volna a csodálatos BL-tavasz és mindannyiunk kedvenc emléke, az Isztalbul sem. A kommentátor Andy Gay szavai szállóigévé váltak mára és az elhangzottak adják a nevét az egyik kedvenc Liverpool blogomnak. Steven Gerrard legendájának fontos eleme ez a találat. Éppen ezért is Gerrard kvázi búcsúztató/megemlékező meccsére az akkori ellenfél az Olympiakos ellen kerül sor magyar idő szerint 13:45-kor. A találkozót Angliában közvetíti a tévé, így minden valószínűség szerint az elmúlt egy-két találkozón tapasztaltnál jobb minőségű patakocskákon keresztül lehet majd követni az összecsapást.
Nem nagyon nevezném blogolásnak, hogy a meccsek előtt csak ki-kirakosgatok egy-egy posztot, ami alá a kommenteket gyűjthetjük, de hát preseason meccsek vannak, amik szokás szerint csak elhamarkodott ítéletek meghozatalára jók, így talán megbocsájtható, hogy nem feccölünk energiát az indonéz vagy a thai válogatott feltérképezésére, már maga a meccs megnézése is komoly energiákat emészt majd fel a tapasztalatok alapján. (Egy nyelvtannácit felkérnék egy laza mondatelemzésre.) A meccs 12.45-kor kezdődik majd a Sopcaston, meccset, izgalmat nem várunk, az egyetlen csámcsogni való Suárez aktuális mimikája lesz majd, de lehet ehelyett még a rajtra is átkapcsolok Mogyoródra a nagy nihilben.
Az időeltolódás miatt a Melbourne Victory elleni találkozó déltől lesz, a munkaidő kellős közepén, így nem sokan fogják tudni nézni élőben. Aki mégis annak itt…
Bocs srácok, de a felkészülési meccseket nem fogjuk valami nagy intenzitással lekövetni, beharangozni meg pláne nem, így csak egy-egy ilyen kamuposzttal emlékeztetünk majd minden feltévedőt,…
A nyári barátságos meccsekkel mindig az a baj, hogy az ember nehezen tudja eldönteni, vajon a másfél hónapos kihagyás miatt érezzük némelyiket jónak, vagy ténylegesen élvezhető mérkőzéseket látunk. A tegnappal kapcsolatban viszont nem voltak bennünk ilyen kételyek: ez bizony egy jó 90 perc volt.
3-3-at nyomtunk Norvégiában a Vålerenga ellen, Aquilani nagyon jól játszott, de Downing is adott gólpasszt, íme a góljaink, Carroll, Agger (2):
Még nem az igazi, de már egészen olyan érzésünk lehet, mintha Premier League-meccset néznénk. Élő közvetítés a Hull City – Liverpool barátságos mérkőzésről.