A tanár úr képzeletbeli beszélgetése KáRoykával

Sajnos még nem történt meg, de mi már nagyon várjuk. Addig is megpróbáljuk elképzelni, milyen is lesz elbocsátása. Szombaton már a trambulinról csinálta Hodgson, közel lehet az idő, amikor félretéve a Liverpool Way-t, egyszerűen kihajítjuk. Hajtás után utolsó Liverpoolban eltöltött perceit idézzük meg, utalva egy örök klasszikusra. Mert nem érdemeljük meg.



Scouserek oktattak minket a Tyne partján

Miközben megtudtuk, hogy Zorán a magyar Chris Rea (NOT!), azt is tapasztalnunk kellett a saját bőrünkön, hogy nem csak a bohócligára érvényes az alapelv, mely szerint egy kiesőjelölt, lúzercsapat azonnal megtáltosodik, amint új edzőt neveznek ki az élére, hogy aztán fokozatosan visszasüllyedjen abba a posványba, ahol addig dagonyázott. Na, most még csak meg se kellett bokrosodniuk, egyszerűen lehúztak minket a posványba, mi meg hagytuk magunkat. Magától ez a Newcastle nem vert volna meg senkit, ehhez kellett a kritikán aluli védekezés, amivel sajnos bármikor szolgálnak hátsó embereink, ha idegenbe megyünk.



Szarkák szarban – szombaton

Két éve két gólt lőttAzt gondoltuk, a vörösöket idén nem lehet rosszkor fogadni: egy ilyen csapnivaló idegenbeli formával még a West Hamek is kalkulálhatnak a három ponttal. De tévedtünk. Északkelet gyöngyszeme – ahogy a kalózos vicc is mondja – jobb lesz, ha már eleve barna gatyával lép pályára, mert Hodgson ma húskonzervet csinál belőlük – és most Given sem lesz ott, hogy segítsen. Hajtás után a Newcastle hattyúdaláról és a féktelen optimizmusról értekezünk.



I’m going for a walk

Az a baj, hogy ha leírom úgy a sztorit, ahogy van, megkapom majd, hogy mekkora kamugép vagyok. Pedig donnelly kolléga bemutatkozó posztot kért, és hát feltételezem, hogy ez alatt nem egy motivációs levéllel egybekötött önéletrajzot értett. Ezért gondoltam, hogy felgöngyölítem az én „vörös fonatomat”, hogy ha esetleg valaki frappánsabban akarja majd kommentben kifejteni, „mi a kukit keres itt egy nő?”, annak legyen némi támpontja az üggyel kapcsolatban.

Audrey



Nekünk is van csokiduónk

Furcsán könnyű meccs volt, végre összeállt a Babel-N’Gog támadósor, és gyakorlatilag két (és fél) támadásból szereztünk két gólt – itt vége is volt mindennek. Gerrard, Carra és Torres nélkül csak az volt a para, hogy nem lesz meg az öt, de a végén még volt „Hou Hou Hou Hou let the dogs out” is, Hodgson pedig csak reménykedhet benne, hogy egyszer őt is hasonlóan fogják éltetni ebben a stadionban. Megvan Torresék második babája (Leo), Lucas volt a mezőny legjobbja, a többi képekben következik.



Villák az Anfielden – az elmúlt öt év és a jelen

2009 márciusa - ihletett állapotbanJó érzéssel lapozgatjuk régi fotóalbumainkat, mert nosztalgiázni örökké szeret az ember. Ugyanígy vagyunk az elmúlt évek győztes találkozóival is – egy kiadós United-megruházásra mindig örömmel gondolunk, de méltatlan lenne manchesteri rokonainkat kiemelni: többen kaptak már kiadós pofont az Anfielden. Sajnos a rossz emlékek is feltörnek ilyenkor, és bármennyire nehezünkre esik, kötelességünk ezekről is beszélni. Hajtás után az Aston Villa elmúlt öt évét boncolgatjuk Liverpoolban és ejtünk pár szót az estéről is.



Kéz a kézben a 32 közé

forrás: liverpoolfc.tvEgy szem gólunkat és a továbbjutás tényét leszámítva nagyítóval sem találhatnánk pozitívumokat a tegnapban. Reina idén már másodszorra dönt úgy, hogy malinauszkaszi ügyességgel nyúl a labdába, Pacheco továbbra sem képes bizonyítani, de Joe Cole sem élete mérkőzését játszotta. Kilencven perc tömény unalom, a románok megérdemelt egyenlítő találatával és fejetlen rohangálással. Hajtás után az 1-1 igazságosságáról elmélkedünk.



Fiatalok a sok magánhangzós csapat ellen

Joe Cole-t már ismerikA Bajnokok Ligája bukott hősei jó ütemben potyognak ki a békategóriás európai sorozatból is. A Juventus máris teljes erejével koncentrálhat a Serie A-ra, míg az Atletico Madrid, a Villareal és a Bundesligában huszárkodó Dortmund jobb lesz, ha felköti a hózentrógert, mielőtt végleg halálra röhögi magát a fél világ. A Liverpool ellenben tartalékosaival is kényelmes pozícióban várhatja az ötödik kört: már egy döntetlen is elég a továbbjutáshoz, és ahogy Hodgsont ismerjük, ennél többet nem is akar majd a Steaua otthonában. Hajtás után megnézzük, miért lehet mégis jó meccs az esti.