A csapat másnapos, Suarez megállíthatatlan, Gerrard már egészséges, van balbekkünk, Hendersonról nem derült ki semmi, kiszórjuk Poulsent, Aquilani harmadik olasz csapatát fogyasztja, Suarez bajban, meg megint bajban, Kelly végre gólt szerez, összefüggés van a bemutatás és a Chelsea-be igazolás közt, győzünk végre az Emiratesben, a golfütő hazatér, az Everton-drukkerek pedig kritikán aluliak. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.
A rasszistázós botrány után jön az újabb, Luis ugyanis a meccs után az őt csalózással cukkoló Fulham-szurkolóknak activityzte el a véleményét:
A tegnap esti mérkőzés – az eredménytől függetlenül – tökéletesen foglalta össze a Liverpool jelenlegi helyzetét, választ kaptunk a nagy Lucas-kérdésre is, igaz nem úgy és akkor, ahogy akartuk. Kiállítás, Reina elejtett labdája, egy kérdéses leshelyzet, két kapufa (a másodikért azért jár a respekt Downingnak), néhány egyéb, megkérdőjelezhető bírói döntés: egyszóval a szerencse sem volt velünk, de hiba lenne erre fogni. Fulham-Liverpool: 1-0.
Vajon mikor játszottunk utoljára PL-meccset Lucas nélkül? Visszaemlékezni nem tudunk, kikeresni pedig nincs erőnk, de maga a tény, hogy egy nem tegnapi eseményről beszélünk, nagyjából jelzi is, milyen komoly veszteségről van szó. A ma esti Fulham – Liverpool egyik legfontosabb feladata, hogy legalább részleges választ adjon a brazil pótlására. Spearing? Henderson? Mindkettő? Új formáció? Nem tudjuk, de Kenny knows, a többi meg úgy sem számít. A liverpooli csapat, aki a brazilját hiányolja Londonban.
Ahogy az előző két, hasonló posztunk, a most következő darab is egy olyan emberről szól, aki komoly hatással van a csapat játékára. A Lucas-probléma sajnos hétfő óta létezik, a Liverpoolnak pedig megoldást kell találnia rá. Összeszedtük a legfontosabb vitapontokat és a megfelelő(nek tűnő) alternatívákat.
Sajnos hivatalos: Lucas szezonjának annyi, ami egész egyszerűen sokkoló. Még talán Agger, vagy Gerrard tavalyi sérülésének híre sem taglózott le minket ennyire, én személy szerint…
Annyira, de annyira kár Lucas sérüléséért, mert ha az nincs, egy tökéletes estét kaptunk volna: bíztunk Kennyben és jól tettük, mert a Liverpool odament a Stamford Bridge-re és idén harmadszorra is bohócot csinált a Chelsea-ből. Jó volt tegnap látni Bellamyt, a gólokat, Henderson okos passzát, Maxi és Kelly örömét, a két napon belül másodszor is játszókat. Jó volt látni a Liverpoolt.
Nehéz érdemben írni egy olyan mérkőzésről, amiről kapásból olyan szavak jutnak csak eszembe, mint az esztelenség, a felháborító, vagy esetleg a nevetséges. A ma esti Chelsea – Liverpool sajnos pont ilyen, ezért most Kennytől kezdve az utolsó szurkolóig mindenki összeszorítja a fogát, és megpróbál valami értelmeset kihozni ebből az estéből. Így teszünk mi is.
A tegnap látott játékunkkal simán bajnokesélyesek lennénk – ezzel a gondolattal kapcsoltam ki a Sopcastot, és lássuk be, ennél jobb érzése nehezen lehetne az embernek. De azért lehetne: ha mondjuk megnyertük volna a meccset… amit egyébként majdnem olyan könnyen el is veszíthettünk volna, összességében tehát igazságos, ám bosszantó végeredményről beszélhetünk. Liverpool – City 1-1.