Itt az év vége, érdemes talán áttekinteni, milyen esztendőt hagy maga mögött a Liverpool. Az értékelő visszatekintés nem lesz teljes, csupán az általam legfontosabbnak tartott eseményeket, jelenségeket veszem sorra, nem is feltétlenül időrendben.
De hogy mégis az elején kezdjem: 2012 elején 3 pontnyira volt a 4. hely, és álltunk mindenkupában, ám a februári Ligakupa-győzelem – amely mindazonáltal 6 év óta az egyetlen trófeánk lett – csak rontott a helyzetünkön, és katasztrofális tavaszt produkálva (18 pontot gyűjtöttünk 19 meccsen!) PL-mélypontot jelentő 8. helyen végeztünk. A fordulópont minden bizonnyal az Arsenal elleni hazai vereségünk lehetett, amikor csodálatosan játszva kaptunk ki egy nálunk akkor gyengébben játszó ellenféltől: akkor valami eltörött a csapatban, és a játékosok már régóta nincsenek abban a mentális állapotban, hogy innen felálljanak. Jöhetett itt még a FA-kupa menetelés, kiverve a Unitedet is, ám ez is leginkább csak az erőt, lendületet – és ami a legfontosabb – a pontokat szívta el a PL-től.
(A kép forrása: telegraph.co.uk)
Folytatódik játékosainkat értékelő sorozatunk, a védők és belső középpályások után ezúttal a szélsőinken fogjuk átrágni magunkat. Talán a legtöbb feszültséget ők generálták, hiszen ellentétben a Lucas sérülésével kényszerpályán mozgó középső résszel, itt simán csak nem az játszott, akinek kellett volna.
Mivel egyrészt már hetek óta semmi nem történik a Liverpoollal, másrészt két játékosértékelő poszt közt mindenkinek jól esik pihenni, most egy könnyebb hangvételű bejegyzés következik: leástuk magunkat a 2011/2012-es statisztikák legaljára, de a száraz elemzések helyett színes-szagos grafikonokat faragtunk belőlük.
Muszáj túlesnünk ezen is, értékelnünk kell a középpályánkat. A kétrészesre nyúló összefoglaló most következő darabjában a belső középpályát fogjuk megvizsgálni, amelyről viszonylag sokat elmond, hogy csak egy meccsen tudtuk legjobb játékosainkat egyszerre a kezdőbe állítani. Félmegoldások, kudarcot valló igazolások, és komoly sérülések – ez volt 2011/2012.
Folytatjuk a 2011/2012-es 
Mindenki a Liverpool új arcára kíváncsi, de mivel arra még legalább másfél hónapot várnunk kell, folytatjuk a 2011/2012-es idény értékelését. A sötétebb periódusokat, béna meccseket és feledhető megmozdulásokat kicsit háttérbe szorítva ezúttal a szezon legjobb góljait gyűjtöttük össze, mert a nagy kollektív kesergések közepette néha elfeledkezünk arról, hogy bizony ilyenek is (be)akadtak.
Sok kérdés van 2011/2012-vel kapcsolatban, amin lehet és kell vitatkoznunk, sok, amin felesleges. Több olyan játékos is van jelenleg a keretben, akinek előző évi szerepvállalása nem ütötte meg az elvárt szintet, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy nincs managerünk. Egyet viszont minden vita és ellenvetés nélkül, teljes egyetértésben kijelenthetünk: az év játékosa Martin Skrtel (-Daniel Agger kettős) volt.
Sokszor megesett már, hogy lemaradtam, le kellett maradnom egy-egy meccs első vagy utolsó tíz percéről, de az viszonylag ritkán történt meg, hogy ezt majdnem szívesen tettem. Tegnap viszont már nemcsak én, de egy egész klub kívánta, bárcsak előrepörgethetné pár perccel az idő kerekét, s véget vethetne ennek az idénynek.
Kevés csapatrésszel lehetünk annyira elégedettek, mint a középpálya közepével: Lucas 2010-es Az Év Fiatal Játékosa Díj után teljesen megérdemelten besöpörte az Év Játékosát is, Spearingről kiderült, hogy különösebb hezitálás nélkül is ott a helye a kezdőben. Raul Meireles Kenny alatt megtalálta formáját, Gerrardra szinte már nem is emlékezünk, és akadt itt még egy Poulsenünk is. A széleken meg… szélsőséges állapotok. Fontolva haladó elemzésünk harmadik állomása.