A jövő Carrái és Gerrardjai II.

Veterán utánpótlás-szakértőnk, guthmate, elkészítette második művét is, hiánypótló bejegyzése ezúttal arra a kérdésre keresi a választ, miért nem rohangáltak tucatszámra majd’ tíz éven keresztül Gerrardok és Carragherek a Liverpool utánpótláscsapataiban. Hajtás után kimerítő elemzés következik vendégszerzőnk tollából – már ha egy blog esetén élhetünk ilyen képzavarral.



Beharangozó egy mozgalmas nyárhoz II.

A Liverpool – Birmingham találkozót nézve azon gondolkodtam, vajon kit kell lecserélni ebből a gépezetből? Egyáltalán szükség van-e új arcokra a Liverpool keretében (hisz olyan simán rúgtak ötöt a McLeish-éknek)? A válasz határozott igen. Hajtás után tovább boncolgatjuk az előttünk álló nyarat, a múltat,  kreativitást, de legfőképp a középpályát, ahonnan 2009. augusztus 5. óta hiányzik valaki.



Egy borzalmas nyár emlékére

Természetesen mindig nagyobb kedvvel beszélünk esetleges igazolásainkról, mint a távozókról, de öt fordulóval a vége előtt már kezd körvonalazódni, kiktől is fogunk megszabadulni a nyáron: elképesztő, de főleg azoktól, akiket egy évvel korábban leigazoltunk. Hajtás után végigzongorázunk Hodgson 6+1 szerzeményén, akik közül egyedül Meireles nevét tudjuk pozitívumként felhozni.



A jövő Carrái és Gerrardjai

Rendhagyó módon ezúttal vendégposzttal jelentkezünk. Pár nappal ezelőtt azzal keresett meg törzskommentelőnk, guthmate, hogy mit szólnék hozzá, ha körülszaglászna a Liverpool tartalékosai, valamint az ificsapat körül. „Soha jobbkor!” – mondtam én, elvégre igazi debütálási dömping vette kezdetét az Anfielden. Hajtás után mindenre kiterjedő és egyben hiánypótló, monumentális bejegyzés következik, át is adom a szót neki!



Beharangozó egy mozgalmas nyárhoz

Már csak alig nyolc forduló maradt hátra (a nemzetközi szünettel pedig jelképesen is ráfordultunk a célegyenesre), ezért úgy döntöttünk, eljött az ideje, hogy körülszagoljunk a húspiacon. Régóta nem látott mozgalmas nyár elé nézünk, amely remélhetőleg inkább az érkezőktől mintsem a távozóktól lesz hangos. Hajtás után végigzongorázunk a felmerült nagyobb neveken.



Ecce homo!

Kevés olyan megosztó arca van jelenkorunk focijának, mint a Liverpoolt majdnem öt évig kommandírozó Rafa Benitez. Hogy miért is merül fel a neve most? Nemrégiben sejtelmesen úgy nyilatkozott: a vörösöket irányítani egy álom, bár most várnia kell. De ki is ő? A modern foci messiása? Egy kétbalkezes mázlista? Egy közepes, ám valamiért magas körökbe jutott átlagos edző? Igazából minden egy kicsit, és egyik se. Rafa Benitez napjaink egyik legnagyobb rejtélye.



Miénk a gyár, miénk a lekvár, miénk a miénk!

Az ember naiv lény. Sőt, alapvetően mindenki szeret hinni kényelmes, számára megfelelő nézetekben, bízni jónak tűnő véleményekben, vagy még tovább haladva: imád idealista lenni. A szurkoló is ilyen lény, szeretné hinni, hogy a csapata nem több, mint egy kollektív szív által hajtott élőlény, amelyet a Szurkoló, mint számtalan vörösvértest hajt előre, hogy aztán a játékosok, mint a szervek végezzék dolgukat. A Szurkoló egy olyan állatfaj, aki úgy gondolja, a játékosok is hasonlóképpen vélekednek. Ahogy ő maga sem tenné, bízik benne, hogy hőn szeretett focistája sem váltana soha klubot. Ez a szervátültetés? Nem, ez a kép kezd egyre zavarosabb lenni… Ugorjunk vissza a valóságba!



Zsák a foltját

Sokat tanultam ebből a beszélgetésből. Ezért nézek ilyen értelmesen.Hihetetlen, hogy a mindent leplező professzionális álca mögül valójában mennyire emberi arcok, kisstílű érzelmek és végtelen egyszerűség tör elő, ha legapróbb inger éri az azt viselő játékost. Javier Mascherano, a liverpooli Einstein, az argentin Tesla pár nappal ezelőtt úgy nyilatkozott: nem csodálkozik a szurkolók Torrest érintő reakcióján, a Liverpool szurkolói őt is méltatlanul taposták el. Hajtás után vele beszélgetünk erről.