Talán Andy Warhol mondta egyszer, hogy mennyire fantasztikus volna, ha mindenki tökéletesen egyforma volna. Ezt mindig is egy olyan hülyeségnek tartottam, ami a művészetet párszor megihleti, de a realitás talaján teljes hülyeség volna. De belegondolva tényleg volna egy elvitathatatlan előnye: létezne igazság. Egyetemes, törvényi, mindenki által elfogadott igazság, hisz ha mindenki ugyanazt gondolja, akkor az élet tisztán fekete-fehér. Még maga a tízparancsolat sem ilyen, ott van például a Ne ölj, hogy egy népszerűt vegyek. Persze, a gyilkolás bűn a legtöbbünk szemében, de maga a pápa is megszegné ezt az életösztöntől vezérelve, és senki se tartaná ezt bűnnek. És akkor azt még nem is vettük ide, hogy ölni nem csak embert lehet. Szóval igen, lehet, tényleg fantasztikus lehetne, ha mindenki egyforma volna.
De nem vagyunk azok, sőt, igazából két egyforma ember sem él a világon. Nincs egyetemes igazság minden megítélés, nézőpont kérdése [hopp, megint el-Coelhoztam a bevezetőt]. Mindenkinek véleménye van, amiben a dolgok millió apró összetevőinek súlyát nagyítja fel vagy kicsinyíti le saját belátása szerint. Én alapvetően a pohár-félig-tele-van felfogásban tengetem mindennapjaim, miközben szeretném hinni, hogy egy, a pohár-kétszer-akkora-mint-kellene lehetek, de vagyok annyira realista, hogy tudjam, soha nem érem el azt, hogy teljesen objektív legyek. De ezért jó, hogy csak egy blogot írok. A továbbiakban már tényleg a Liverpoolról, és a szezonról, ahogy én megéltem.
Az igazat megvallva nem voltam túlzottan lelkes, mikor megjelentek az első pletykák Kolo Touré leigazolásáról. Mikor tegnap megjelent a 
Legutóbb Scouser azt állapította meg a Liverpool pénzügyei kapcsán , hogy 
A munka ünnepére egy kis újdonsággal készültünk (
Shankly tehát megmutatta, mitől és hogyan is megy a liverpooli villamos, feltöltötte a múzeumi vitrineket, valamint az emberek szívét boldogsággal és magabiztossággal. Betömte a kátyúkat a Liverpool way-en, erőtől és sikerektől duzzadóvá tette nem csak a Liverpool FC-t, de az egész várost. Igazi celebhez méltóan a csúcson hagyta abba, hogy még egészségben és boldogságban tekinthessen vissza munkájának gyümölcsére, és fürödjön a sikerben és tiszteletben, ami élete végéig kísérte. Továbbra is futball és Liverpool FC közelében maradt természetesen, rádiós műsorvezetőként ténykedett, hatvanpár évesen is kispályás focizott. 1981-ben, 68 évesen halt meg, a Liverpool FC azonban örökké emlékezni fog rá.
A Liverpool FC az 1910-es évekre letette tehát a névjegyét az angol futballban. Bajnoki győzelmek, derbi-diadalok, sikeres managerek, megállíthatatlan gólgyártók és a korszak kapus istene. Mi a mennydörgőset kívánhattak volna még a Mersey-parti dokkmunkások? Naná, hogy azt ami még nincs meg. Valószínűleg senki sem gondolta, hogy a következő rettentő hosszú 4 évtized ennek az álomnak a hajhászásával fog eltelni… Az FA-kupa… Na, az még nagyon kellett volna…