Hála az égnek az idei utolsó válogatott szünet előtti meccsünket (mint tudjátok nem vagyok a válogatott foci nagy híve) a Fulham ellen vívjuk szombaton négytől, Mr. Középszer és brigádja ellen. A meccset, amelyet nem lehet igazán úgy szépíteni, hogy ne az jöjjön ki belőle, hogy ezt bizony be kell húzni, ha tényleg a top4-ben vagy annak a környékén akarunk végezni a szezon végén. Nem szeretem az ilyen meg kell nyerni típusú meccseket, mert ezeken igazából csak veszíteni lehet, hiszen ha sikerül megnyerni az nem okoz különösebb örömet, mert „csak” behúztuk a „kötelezőt”, viszont ha nem sikerül: egyből jön a világvége hangulat, a Rodgers Out!, valamint a középcsapat vagyunk hozzáállás. Ez pedig különösen nem lenne jó hiszen a kéthetes kényszerszünet miatt gyorsan nem lehetne javítani. Ráadásul az Everton ellen kellene. De ne szaladjunk előre egy ilyen sötét képpel. Nézzük mi várható a meccsen.
Nem történt tragédia, nem kell felvágni az ereinket és nem kell letenni a top4 álmokról emiatt az egyetlen meccs miatt. Nem történt más, mint hogy a jobb csapat nyert, amelyik csapatként és egyénileg is jobban teljesített. Nem mellesleg 2013-ban a legjobb formában levő angol csapat otthonában kikapni nem szégyen. A mieink is kicsit tudásuk alatt teljesítettek, de tényleg nem történt más, mint hogy néhány álmodozó aki már azt hihette, hogy idén akár bajnok is lehet a Liverpool kénytelen volt rádöbbenni, hogy ez nincs így. Ellenben a top4 álomról nem kell letenni, hiszen klasszisokkal nem volt jobb az Arsenal. Jelenleg 20 ponttal a 3. helyen állunk, igaz csak 3 pont a különbség a 2-8 között. Tegye fel a kezét aki nem írta volna alá ezt a 10 fordulóra a szezon előtt. A meccset meg lehet fogalmazni úgy is, hogy az a csapat nyert amelyik ki tudta használni a másik hibáit. Úgy is, hogy az akinek megvolt a szerencséje. Egy vereség után mindig megy a felelős keresés, hogy ki rontotta el, kinek kell a fejét venni. Főleg akkor mikor sokan gondolták úgy, hogy a Dortmund és Chelsea vereség valamint az Arsenal hétközi kupameccse miatt most van itt a lehetőség. Felelőst mindig könnyű találni, ma elég sokan hibáztak. De ennek ellenére nem tudok igazán kiakadt és elégedetlen lenni. Még egy megjegyzés igazat kell adnom a kollégáknak vesztes Liverpool meccs újranézését még az ellenségeimnek sem kívánnám.
A válogatott mérkőzések után jellemző csapatunkra, hogy visszafogott teljesítményt nyújtva abszolválja az aktuális bajnokit. Most se történt ez másképp, ez a meccs volt idén a második, ahol nem csak az újonnan felvett reaktív stílus, de komoly taktikai hiba is megágyazott a nem túl fényes eredménynek, ráadsul most a Southampton elleni meccsel ellentétben egy nagyon simán verhető ellenféllel szemben.
Újpalotán? Két hét fociszünet után ez a mindenkit leginkább foglalkoztató kérdés. Szerintem tudjátok, hogy én nagyon nem szeretem a válogatott szüneteket, hiszen ilyenkor Melwoodról a szélrózsa minden irányában szétszélednek a srácok a jó ég tudja milyen edzés módszerek, taktikák, játékstílusok és táplálkozási körülmények közé. Míg otthon tizenéves suhancokkal kell feltölteni a létszámot csak, hogy edzést lehessen tartani. Áhh, nem is akarok ennél jobban most belemenni. Az viszont biztos, hogy az ilyen hosszú szünetek után elég vegyes képet szokott mutatni a csapat és sűrűn fordulnak ilyenkor elő vereségek. Nem is csoda, hiszen most is két napja (csütörtök, péntek) – lényegesen kevesebb, mint egy hétközi kupa meccs után – van a szakmai stábnak összehangolni a keretet és kialakítani a taktikát a szarkák ellen… mivel nekik kicsit kevesebb válogatottjuk van, ezért ez akár döntő faktor is lehet a meccsen.
A Suárez eltiltásakor már megismert formula alapján folytatjuk a körkérdés rovatunkat, melyben elsősorban kommentelőink adnak választ egy kérdésre. Jelen poszt esetén ez így hangzott: Melyik a legjobb középhátvéd duónk a jelenlegi felhozatalból? (Ki a legjobb középhátvédünk?). A kérdés most aktuális, mert H&G-féle pénzügyi összeomlás óta nem volt olyan helyzet, hogy egy posztra, ilyen felhozatalunk lenne, mint most Agger, Sakho, Skrtel, Touré középhátvédnek. Idén mindannyian jól is teljesítenek védő statisztikáikban nincs szignifikáns különbség, viszont mindannyian kicsit mást tudnak taktikai értelemben nyújtani. Nem is szaporítom tovább a szót a hajtás után a válaszok.
Hogy a válogatott szünetben legyen más dolgunk is, mint aggódni, hogy nehogy valaki lesérüljön ezért nézzük meg kicsit alaposabban az elmúlt 3 meccsen alkalmazott az angol focitól teljesen idegen 3-4-1-2 felállást. Ez most éppen az egyik legaktuálisabb téma, mindenki azt találgatja mennyire lehet ez tartós? Szerves taktikai evolúciós eredménye vagy esetleg véletlenek sorozata vezetett ehhez. A választ nem tudom, de igyekszem felvázolni több aspektusát is a kérdéskörnek, valamint kicsit folyamatába helyezni Brendan Rodgers eddigi Liverpooli munkásságának fényében.
Kötelező győzelemként harangoztuk be a vasárnapi találkozót, és meg is lett a három pont.
6 forduló után 2. helyen állunk a bajnokságban, 2009 óta nem kezdtünk ilyen jól, ég és föld (najó, valójában 8 pont) a tavalyi és az idei kezdet között a különbség.
Miért akkor a zavar? Egyáltalán van-e ok kételkedésre, aggodalomra?
Hajtás után pozitívumok és negatívumok sorjáznak majd.
A Southampton elleni meccsen hazai pályán sikerült egy olyan, teljesen megérdemelt vereséget szenvednünk, ami már a Swansea ellen kijárt nekünk. A megoldás nyilvánvaló: Cherchez la femme.
Mostanság két dolog foglalkoztatja leginkább a Liverpoolért szorítók táborát. Az egyik, hogy vezetjük a tabellát, a másik sommásan, hogy szarul játszik a csapat. Foglalkozzunk először egy kicsit az elsővel. „Az emberek úgy születnek, hogy fogékonyak az értelem legmakacsabb és leginkább gyengítő betegségére: az öncsalásra.” /Frank Herbert: A Dűne káptalaháza/ Én továbbra is, úgy vagyok vele, hogy nem érdemes nézegetni a tabellát legalább a 10 forduló végéig, hiszen most még nagyon kevés meccs ment le, így kicsi a minta rendes következtetések levonására, de tény, hogy nehéz elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy most már fordulók óta a tabella elején tanyázunk és a többiek csak a seggünket nézhetik. Ez kicsit furcsa, de mindenképpen örömteli érzéseket kelt. Azt mondom élvezzük ki, amíg még lehet. Nem feledve, hogy ez a helyzet még a 2013-as feljavult eredményeink mellett is jobb képet fest, mint a valóság, hiszen az idei naptári évben (Manchester City 43 pont, Liverpool 43 pont, Chelsea 44 pont, Tottenham 45 pont, Manchester United 47 pont, Arsenal 49 pont) még mindig csak az 5. helyre lenne elég a gyűjtött pontszámunk, viszont az is látszik, hogy abszolút nem elszállt dolog komoly versenyre számítani a 4. helyért a csapattól, hiszen látszik, hogy nincs hatalmas nagy különbség a Top6 csapatainak teljesítménye között. Továbbá idén a Liverpool 45 Manchester United 42 Arsenal 41 Chelsea 40 Aston Villa 37 szerezte a legtöbb gólt az idei szezon gólszegénységének ellenére is. Ezen felül még az is bizakodásra adhat okot, hogy 12 bajnoki meccs óta veretlenek vagyunk, legutoljára éppen a mai ellenfelünk otthonában sikerült beleszaladni egy méretes pofonba. A hajtás után folytatjuk a játékunk és a mai meccs elemzésével.